A mérlegszerkezet függőleges formája
Mérleg - számviteli (pénzügyi) kimutatások alapja
A mérleg fontos módszertani előfeltételeket tartalmaz, amelyek meghatározzák a számviteli teljes módszertant és a kettős bejegyzés alapjául szolgáló elvet.
Az "egyensúly" szó latin eredetű (bis - kettő, lans - kálium), és etimológiai értelemben két skálájú skálát jelent.
A mérleg a tulajdonos ingatlanának egyszerűsített modellje. A mérleg formanyomtatványának (mérlegének) a gyakorlati megvalósítása a különböző üzleti tranzakciókból származó modellnek, amelyet előzőleg kettős bejegyzéssel csoportosítottak a könyvelés könyvelésében.
A külföldi gyakorlatban két mérleg modellt különböztetünk meg:
1) a számla vagy a vízszintes forma formája;
2) a jelentés formája vagy a függőleges forma.
Horizontális mérleggel az eszközök a mérleg bal oldalán helyezkednek el, és a kötelezettségek a jobb oldalon vannak. Minden elem egy adott számla vagy több fiók egyenlegének felel meg. Ha a számlaegyenleg negatív, akkor zárójelben van feltüntetve, és a teljes összeg kiszámításakor kivonják. Az egyensúly kiépítésének horizontális formája az Egyesült Államokra jellemző. A mérleg egyenlet ebben az esetben a következő:
Eszköz = Források + Részvény.
A mérleg felépítésének horizontális formája
Oroszországban van egy horizontális egyensúlyozási forma is.
A nyugati vállalatok nagy részében a mérleg függőleges konstrukciója figyelhető meg. Ez a forma két részből áll: egy eszközből és egy kötelezettségből. Kezdetben az eszközök tükröződnek, majd kötelezettségek és tőke követik őket. Az eszköz értelmezhető eszközként, és a passzív, mint ezek forrása. A függőleges egyenleg kiépítésével az egyenlet a következő egyenletre változik:
Eszközök - kötelezettségek = Részvény.
A mérlegszerkezet függőleges formája
1. Befektetett eszközök
2. Forgóeszközök:
3. Rövid lejáratú kötelezettségek
4. Nettó forgalmú eszközök (2. oldal - 3. oldal)
6. Tőke
7. Megmaradt bevétel
Teljes saját tőke (6. oldal + 7. oldal)
Minden vállalatnak jogában áll az egyensúly formáját választani.
A piacgazdaságban a számviteli nyilvántartás kielégíti a felhasználók érdekeit a szervezetek tevékenységeiről. E tekintetben a mérleg a központi dokumentum, mivel számos funkciót lát el: gazdasági, jogi, informatív, eredmény.
Gazdasági és jogi funkciója az, hogy a mérleg etsya kötelező jelentési formátum valamennyi jogi személy, POP adatok szerint a törvény. Egyrészt, ez azt jelzi, a tőke birtokában a tulajdonos (rész reditelyam) és kötelezettségeit a hitelezők (kötelezettségek), és másrészt, a lista az eszközök, hogy lehet beváltani kötelezettségek rájuk (eszköz).
Tájékoztató funkció kiemeli a fő célja a számviteli és beszámolási, valamint kapcsolódik a req-Gence való tájékoztatás jelenlétét és mozgását a gazdagok-CIÓ és kötelezettségeit minden fél érdekelt az eredmények alak-ség szervezet.
Az eredményfunkció abban nyilvánul meg, hogy a mérleg a szervezet pénzügyi eredményére (nyereségre vagy veszteségre) vonatkozó információkat tartalmaz. Az év végi, az előző év végén és a megelőző célt megelőző év végi egyenlegek összehasonlításával megállapíthatjuk, hogy a pénzügyi helyzet javult vagy romlott.
Mérleg leírja az állam a gazdasági erőforrások szempontjából azok összetételét és a kialakulását források egy adott időpontban, ami egyfajta mentális képet felfüggesztés és a fix láb abban a pillanatban forgalomban az alapok. Ezért minden benne foglalt információ pillanatnyi jellegű, és ebből a szempontból korlátozott. Természetéből kifolyólag nem tartalmazhat információt a bruttó vagy piacképes termékek termelésének volumenéről, az értékesítésről és számos egyéb fontos mutatóról, amelyek intervallum jellegűek. Mindazonáltal a mérlegben szereplő adatok elegendőek ahhoz, hogy a fő számviteli formát lehessen képezni. Ő az, aki elsősorban közzétett, hogy világos képet alkot a vállalkozásról és az életéről. Ami a hiányzó intervallumban információ-CIÓ, úgy tűnik, más formáit jelentések, bár bizonyos mértékig ezt ellensúlyozza a mérlegben, hogy az információ kerül bemutatásra három időpontban: a jelentéstétel napja végén az előző év végén az év , megelőzve az előzőt.
A mérlegeket az alábbi jellemzők szerint osztályozzák.
Az összeállítás céljától, tartalmától és sorrendjétől függően megkülönböztetik az egyenleg és a forgalom egyensúlyát.
A monetáris felmérés egyenlegének egyenlege a gazdálkodó egység tulajdonát és a vagyon megszerzésének forrásait bizonyos időpontban jellemzi.
A mérleget a szervezet számviteli részlege számolja ki a számlák egyenlegeit (egyenlegeit).
A fizetési mérleg a tárgyidőszak elején és végén az alapok és a tulajdonszerzés forrásain kívül tartalmaz adatokat a beszámolási időszakra vonatkozó mozgásukról (beszedési és hitelforgalom). Struktúrájában különbözik a mérleg egyensúlyától.
A működési mérleg nagy jelentőséggel bír a nyitó, záró és felszámolási egyenlegek elkészítéséhez használt ideiglenes munkadokumentumként.
A források összeállításánál a mérlegek lehetnek készletek, könyvek és biztosításmatematikai eszközök.
A készletegyenlegek csak készleten alapulnak. Eredménye rögzíti az eszköz értékét. A könyvelő, aki levonja a fizetendő számlát, meghatározza a tulajdonos által befektetett pénzeszközök összegét.
A könyvelési mérlegeket a főkönyv könyvelése szerint állítják össze, anélkül, hogy leltározással ellenőriznék őket.
A biztosításmatematikai egyenleg a biztosítási, kereskedelmi és hasonló szervezetek statisztikáiból összeállított adatokból áll össze.
A gyakorlatban a könyv (számítható) egyenlege leggyakrabban össze van állítva, de az adatait a készletleltár adatok korrigálják.
Az előkészítés feltételei szerint a mérlegek lehetnek bevezető, aktuális, tisztított, felszámolási, megosztó, egyesítő jellegűek.
A bevezető egyenleg a szervezet idején van. Meghatározza azoknak az értékeknek a mennyiségét, amelyekkel a szervezet megkezdi tevékenységét, és összeállítja a szervezet alapító okiratának nyilvántartásba vételét és az eszközöknek a törvényben meghatározott alapba helyezését.
A jelenlegi egyenleget rendszeresen összeállítják a szervezet egész életében. Elsődleges (bejövő), közbenső és végleges (kimenő) részekre oszthatók.
A felszámolási egyenleg a szervezet felszámolásakor keletkezik. A felszámolási időszak alatt legalább két mérleg áll össze a felszámoló szervezetnél: a köztes mérleg és a felszámolási mérleg. A gyakorlatban az időközi mérleg elkészíthető a hitelezők igényeinek kielégítése után.
Sem a közbenső, sem a felszámolási egyenleg nem jelenti az éves vagy időközi beszámolót. Abban az esetben azonban, ha a felszámolási intézkedések kiterjednek a beszámolási időpontot magában foglaló időszakra, az időközi mérlegadatok felhasználhatók az éves vagy az időközi beszámoló elkészítésére.
Az elkülönítési egyenlegeket akkor készítik el, amikor egy nagy szervezet több kisebb szerkezeti egységre oszlik. Ezeket a szervezet egy vagy több szervezeti egységének egy másik szervezetre történő átruházásával is összeállítják. Az utóbbi esetben az egyensúlyt gyakran átutalási egyenlegnek nevezik.
Az egyesítő egyensúlyt több szervezet egyesülésével vagy egyesülésével vagy egy vagy több strukturális egységhez való egyesülésével hozták létre.
Az információk mennyisége alapján az egyenlegeket egységes és összevont egyenlegekre osztják.
Az egyetlen egyenleg csak egy szervezet tevékenységét tükrözi.
A konszolidált egyenleg összesíti az abban foglalt egyenlegek adatait. Az ilyen egyenleg a szervezet egészének pénzeszközeinek általános állapotát tükrözi. Számos konszolidált egyenleg a konszolidált egyenleg.
A tevékenység jellege szerint a mérlegek lehetnek a fő és a nem alapvető tevékenységek.
A fő tevékenység az, amely megfelel a szervezet profiljának, charterének. A szervezet egyéb tevékenységei nem alapvetőek, például a kiegészítő mezőgazdasági, lakás- és kommunális szolgáltatások. A nem alapvető tevékenységekkel foglalkozó szervezet alkörzetei különálló egyenlegekkel rendelkezhetnek.
A reformok megkülönböztetik a reformált és a nem alakult egyensúlyokat.
A mérleg akkor tekinthető reformszerűnek, ha a beszámolási időszakban elért nyereség már elosztásra került, és a mérlegben nem szerepel külön sorként.
A mérleg nem tekinthetõ alakul ki, ha a beszámolási idõszakban elért nyereség még nincs elosztva, és a mérlegben külön tételként jelenik meg.
A teljességgel megkülönböztetik az egyenleg bruttó és nettó egyenlegeit.
A bruttó egyenleg mérleg, amely magában foglalja a szabályozási tételeket.
A nettó egyenleg az a mérleg, amelyből kizárják a szabályozási cikkeket. A szabályozási tételek egyenlegére vonatkozó kivételt tisztításnak nevezik.
"Tárgyi eszközök értékcsökkenése", "Immateriális javak amortizációja", "Kereskedési ráhagyás".
A modern körülmények között nőtt a nettó egyenleg értéke, mivel lehetővé teszi a szervezet vagyonának valós költségének meghatározását.