Plushkin kép a versben
Plyushkin - már olyan leszármazott ember, hogy a megjelenésében egy koldusra téved. Sok minden történt Chichikovdal, hogy mindenféle embert látott, de ez a személy nem olyan volt, mint bárki más.
Előtte egy férfi volt valami szokatlanul furcsa ruhában: "semmi eszközt és szorgalmat nem találtak
amelyet a köntösével készítettek. "
Plyushkin egy ilyen ruhája, egy hatalmas birtok tulajdonosának egy nagy kertjével és egy "épületek tömegével - emberekkel, istállókkal, pincékkel" azonnal felidézi a gonoszságot.
A földesúr körüli élet megdermedt. A falu félig tönkretett, egy ésszerűtlenül hosszú ház olyan volt, mint a romok. Semmi sem nyerte vissza ezeket a pusztító képeket.
De az összes felhalmozódott és edzője a tulajdonos nem volt elég, és megy végig az utcákon a falujába minden jött útját: a régi talp, mint egy nő ruha, vas szegek, agyagedény, és az összes húzta be a házba.
Az öregemberek meghalnak, mint a legyek, és azok, akik elmenekülnek - "elszabadult" - börtönbe kerülnek, és elpusztulnak.
A morzsák összegyűlése Plyushkin szenvedélyévé vált, és elveszett minden jelentést. Ő egyedül van, él a hetedik évtizedben, és nem ismert, kinek gyűjt gazdagságot.
A gonoszság gyanakvóvá tették, morózus és szellemtelen. Még apja érzelmeit is törölte a gyermekekért: átkozta a fiát, és nem akarja segíteni a lányát, aki rászorul.
Fiatalkorában Plyushkin azonban más volt. Ő volt egy értelmes, takarékos mester, és szomszédok jöttek hozzá, hogy megtanuljanak egy au pair és egy "bölcs fecsegés". Plyushkin ismerte a családi boldogságot.
De fokozatosan Illés család szétszóródott, magányos életet adta „jól táplált élelmiszerek, fösvénység, amely, mint tudjuk, egy farkaséhség, és felfalták több mint a lesz telhetetlen.” Így Plyushkin "lyuk az emberiségért" lett. Az ő karakterében az emberekkel szembeni gyanakváson alapuló semmi gyalázatos jelenség. Ezer lélek tulajdonosaként szegény embernek tartja magát.
Csak valahol a lélek legtávolabbi "sarkaiban" még mindig éget valami ember.