Mondja el nekünk, hogy megszabadultatok a rossz szokásoktól
Ó, szóval én is írtam róla! Itt van egy longrid)
A következő két évben alkalmanként füstöltem, de általában azt mondhattam, hogy nem dohányzó vagyok. Olyan volt ez, amíg tizenhét év múlva visszatértem a távoli keletről, ahol egy geológiai kutatási expedíció részeként dolgoztam. Teljesen őrült pénzt kerestek az én normáim szerint, és örömmel kaptam egy csövet egy cseresznyefából, ami nap mint nap örömmel felszívódott. Igen, a cső nem cigaretta. Az ártalmak sokkal kisebbek, sokkal több varázsát adtak a tizenhét éves szalope számára, de általában ugyanúgy dolgozott. Vagyis a démon ugyanaz volt. Nem, még nem volt barátom. Ezekben az években általában egy erõs materialista voltam, aki kifogástalan logikával képes volt bármilyen életveszély lehetetlenné tenni, és a démonokat a keresztény népzene elemeként érzékelte. Ennek megfelelően ésszerű személyként nem lennék barátságos fiktív karakterekkel. De az én démonom nem érdekelte, hogy hogyan kezeltem őt, és csendben vezette munkáját, várva valamilyen válsághelyzetet, hogy teljes erővé váljon.
Ez a helyzet a hadsereg első napja volt, amelyet önként elhagytam tizennyolc éves korom után.
Ezen a nagyon első napon két tucat ember társaságában üldögéltem egy remegő széken, mint én, aki halálra borotvált és rémült fiúk. Meghallgattuk az őrmestert, aki a kifejezésében nem habozott, festett minket az élet varázsaival és vonásaival. Az előttünk álló kilátásokból szédül, és megdöbbentő podzhilki. Amikor megkérdezte, vannak-e kérdések, valaki felemelte a kezét, és megkérdezte, hogy van-e szüksége valakinek a vörös Szent György csomagolására. Mint ő, nem dohányozza azt a szart. Mondanom sem kell, ki kapott?
A hadsereg első hat hónapjában mindvégig dohányztam, nem sokáig, amíg az egyik idős ember figyelmen kívül hagyta, és a nevetésből nem tanulta meg nekem, hogyan kell dohányozni.
Éppen akkor kaptam véget. Azonban még szórakoztató volt. A dohányzás napi küldetéssé vált számomra, és nem nyilvánvaló módon csinálta ezt a feladatot. Először is, a cigarettákat valahogy le kellett bányászni, és nem mindig olyan egyszerű, mint amilyennek tűnhet. Füstölni a chartert, amely először volt, és amelyet nekünk adtak ingyen, nem volt comme il faut. Más szóval West. És a pénz szinte azonnal elfogyott. Másodszor, füstölni kellett őket, hogy ne fogjanak el. A dohányzás céljára fenntartott hely, az udvaron voltunk, és ott az összes folyosó és az út létrája 5 perc volt. Szükséges volt a vállalat helyszínének kijutása. "Állj fel! Hol? "," A dohányzóban, elvtárs főhadnagy! "," És mi a sorban. Ez minden rendben van veled. Vzvo-od! Legyél! ". Nos, és hasonló párbeszédek. Ráadásul télen hideg volt az udvaron. Ezért a dohányzónál futottunk, ahol nem lehetett füstölni, mert ez a dolgok rendje! És később, amikor az első évben szolgált, szintén a mosdóban. Ó, ez az örök James Bond a katonák a kilátás, állandó sárga, fények, mint egy ököl, és nychki titkos rejtekhelyet, ahol amellett, hogy a pénz, mobil, étel, fonalak, szövetek elvarrásba, festék cipő és zokni friss mindig egy csomag, vagy kettő.
A kimaradásokra és a hirtelen elszabadult szabadságra való érzéssel, amikor rájött, hogy ez a szabadság nem tart sokáig, tucatnyiat füstöltek, és csak ezt követően, egy örvénylő fejjel folytatták üzleti tevékenységüket.
Külön büntetés volt, ha rossz helyen dohányoztak. Egyszerre egy egész csomagot rakott a szájába, és azonnal felgyújtotta. Ha többé-kevésbé tartósan ellenállsz ennek a tesztnek, akkor átvette a második csomagot. Ilyen eljárásokból az elkövető kifelé fordult, és az arcán homályosodott, folyamatosan megtörölte a vizes szemeket, lemossa a helyet, ahol a vacsora kitört, aztán a falhoz ragaszkodva ment a szekéréhez. Másnap reggel, a fejem fáj. Ez nem jelenti a megaláztatást. Alázatos szolgája kétszer tapasztalta ezt a saját tapasztalatát.
Mindazonáltal az a lehetőség, hogy csendben és nyugalomban üljek, szürke füstöt lélegezzenek be a mennyezetbe vagy az égbe, két évig az egyik legfontosabb öröm és vigasz volt számomra. És a hadseregből kiürítettem már egy teljes dohányzót. Különböző időszakokban egy-két csomagot vettem naponta. Ugyanazon kollektív rituálékban a Bacchus - mindent, ami égett, a cigaretták száma elérte a százakat.
Nikotinos boldogság, élvezetes botok. Rengeteg kávéért, reggelig, sörért, vacsora után, a ház kijáratánál, a metró kijáratánál, várva a buszra, lefekvés előtt, vagy talán egy másik. És még több kávét ... Volt valami romantika. Cigaretta az osztály nemet követően, vagy éppen akkor, amikor a világ egyik vagy másik okból gyönyörűvé vált. Egy tégely a tengeren. Összegyűjtöttük őket, hogy amikor a cigaretta elfogyott, rázza fel a dohány maradványait, és csináljon egy cigarettát. Mindezek a sündisznók a túlzsúfolt hamutartókból, hamuból és dohánymorzsákból, amelyek a legváratlanabb helyeken találhatók. A dohányzás tökéletesen kiegészítette a legcsodálatosabb vagy a legrosszabb pillanatot. Ez harmonikus volt.
Annak ellenére, hogy miről beszélek. Maga, valószínűleg tökéletesen mindent tud.
Azt is tudjátok, hogy bármilyen élvezetért fizetnie kell. És fizettem. Teljesen hiányzott a szag, a hang fokozatos romlása, a pénz. Fizette a függést. Barátom, aki a démont segített nekem összpontosítani, vagy épp ellenkezőleg, hogy elterelje, bizalmatlanságot adott nekem. Viszonzásul nem csak követelést kért.
És hűséges voltam. Köhögés, nehézség reggelente felébredni, szomorú ízlés a szájában - Nem figyeltem. Trivia, gondoltam. By the way, éppen ez idő alatt elkezdtem úgy látni, mint egy démon - egy élő intelligens entitás, és nekem valami hatalom van rám. A hadsereg után sokat gondolkodtam a különböző dolgokról, hogy érdeklődjenek az ezotericizmus iránt. Ez lehetővé tette számomra, hogy a barátom minden dicsőségében. Találtam magamban egy alkoholt, koffeint és más démonokat is. Ez nagyon kíváncsi felfedezés volt. Többek között rájöttem, hogy ezek a srácok sokkal hosszabb ideig barátok egymással, mint én, barátok velük. Igen, és ha meghívok egy alkoholos démont vagy egy koffein démont, akkor szükségképpen dobják el a nikotin démont a bátyja csövére. És ott van.
Hogyan hívhatom ezeket a barátait, akik nem a leginkább kedveltek a világon? Megértem, tisztában vagyok minden hiányosságaikkal, de szórakoztam velük. Szórakoztattak, diverzifikáltan gazdagították az életemet, és hála nekik, sok olyan kalandban vettem részt, amely nélkülük lehetett volna. És a legfontosabb dolog természetesen a légkör. De igen, igen, mit mondjak neked? Magad mindent tudsz.
Igen, ezek a srácok szívesen jönnek hozzám. És megszabadulni tőlük a legegyszerűbb módja minden egyben. Túl sok húr van egymással. Ezek a mondatok a sorozatban: "Hogy van ez a kávé cigaretták nélkül?" A cigaretta nélküli kávénak nincs értelme! "És az igazság. Még a film egy "kávé és cigaretta" Jim Jarmusch. Vagy a férfi képét whisky. Mindig füstöl. Mindezekben az amerikai filmekben mindezek a brutális emberek mindig dohányzik a bárban! Általában azt gondoltam, amikor először úgy döntöttem, hogy kiléptem nikotinnal. Az ok volt a fulladás éjszakai támadása. Azt hittem, túl sok. A barátság a barátság, de tudnia kell, milyen mértékben. És ugyanazon az éjszakán kilélegezte az alkohol és a nikotin démonjait. Nos, úgy képzeltem, hogy mély kilégzéssel együtt hagyják el a testemet.
És elmentek. Amíg öt napig. Hosszú, végtelen, unalmas öt nap. Elvesztettem, nem tudtam, mit kell csinálnom magam. A feleségemmel veszekedtem (és akkoriban már házas voltam), bosszankodtam és bántalmaztam neki. Nagyon kellemetlen voltam. A hatodik napon a feleségem és én elmentünk a Zahar May koncertjére, ahol mindenre megpihentem, whiskyt ittam, és két doboz marlboro-t füstöltem. A barátaim visszatértek. Istenem, milyen boldog voltam!
Ezután még több kísérlet történt. Néha egy-másfél hétig sikerült kilépnem, néha nem. Volt olyan időszak, amikor minden nap reggel abbahagytam a dohányzást, de az én démonom legutóbb vacsora után visszakerült a karembe, és gyakrabban, amikor munkába mentem. Ezt kollégáim kezeivel végezték, akik az üdvözléssel együtt nyitva tartottak nekem, tudván, hogy nincs nekem, mert dobtam.
Az első, többé-kevésbé komoly sikert, amit az Ekhatra Tolle könyvének olvasása után értek el. A könyvet "Új Földnek" hívták. Én egyre jobban szerettem az ezotericizmust, és ez a könyv megengedte, hogy a dohányzást egőm szokásaként nézzem. És mivel a könyv csak azt tanult, hogy abbahagyja az ön egójukhoz való kapcsolódást, és elkülönüljön tőle, egyszerre el tudtam különíteni a szeretteim démont az általa hívottól. Általában ez nem számít! Nem füstöltem másfél hónapig. Természetesen azt gondoltam, hogy örökké. És még szomorú lett. De nem, a hirtelen "de mi a különbség?" - és ismét egy cigarettával.
Amikor abbahagytam a dohányzást, mindig valami kellemes és ízletes alkalmat kezdtem. Csomagolással, illatos csövekkel, vagy csak jó minőségű cigarettákkal, amelyek drágábbak. És csak később, amikor belefáradt a bolondozásba, vagy a fiú elkezd fojtani, ugyanarra a java-ra vagy winston-ra megy.
Tavasszal a feleségem (már másképp) és két barátai úgy döntöttek, hogy megtisztítják a szervezetüket, hogy elkezdhessenek gyakorolni a test elhagyásától, a tudatos álmoktól, a világok közötti utazástól stb. Hét hónapra ígérték egymást, hogy ne használjanak semmilyen kábítószert. alkohol, nikotin, koffein, taurin (az a tea). Mivel számomra ez nem újdonság, úgy döntöttem, hogy csatlakozom hozzájuk, és ugyanakkor támogatom a nőt. A hét hónap természetesen utópia, de három hónapos rekordot keltem ki. Aztán a feleségem azt mondta nekem, hogy lesz egy kisbaba, majd egy közeli barát meghalt. Természetesen a démonok mindig készen álltak menteni, vagy örülni velem. Ezúttal közel kerültek egymáshoz.