Hogyan halt meg az öregember?
Az öregember reggel kezdett elszáradni. Fájdalmas gyengeség Gyenge húzta nehéz ... nem volt túl régen, egy hónap, de ma néhány speciális gyengeség - a vágy a szív olyan rossz, még sírni. Nem mintha szörnyen, de meglepő módon kiderült volna: soha nem volt ilyen gyengeség. Úgy tűnt, hogy a lábát felemelték ... Az ujjait mozgatta - nem, mozogtak. Aztán a bal keze szenvedni kezdett, és megmozgatta, mint semmi. De milyen gyengeség, Istenem.
Délelőtt elviselt, várt: tudja elengedni, talán ozhiveet egy kicsit alacsonyabb a szív - érdemes dohányozni vagy inni. Aztán rájöttem: ez a halál.
- Anya ... és anya! Felhívta az öregasszonynak. - Én ... haldoklom.
"Az Úr van veletek!" Kiáltotta az öregasszony. - Ki kitalálta ott?
- Valahogy leveszem a pénzt. Nagyon nehéz. - Az öregember a tűzhelyen feküdt. - Vedd el, a Krisztus érdekében.
- Az egyik, leveszem. Ne menj Egorra?
- Gyere. Otthon van?
- Dave bekapcsolódott a kerítésbe ... megyek.
Az öregasszony felöltözött, és kiment, a fehér, fagyos felhőbe engedve.
- Téli kapcsolat - nehéz megölni - gondolta az öregember.
Egor jött, a szomszéd embere.
- Mocsordit! Azt mondta. - Várjon, Stepan bácsi, kicsit felmelegítek, majd eljövök hozzád. És akkor hideg leszek. Neked ez rosszabb lett?
- Ez rossz, Egor. Haldoklom.
- Nos, ez biztos. Ne essen pánikba.
- A pánik nem pánikol - ez minden. Nagyon fagyos, ugye?
- Ötven fok van. Egor felgyújtott. - És a hó a mezőkön egy shish. Rajtuk a traktorokat, de ki volt ott?
- Talán fel fogja tenni.
- Most már aligha valószínű. Hát, menjünk le ...
Az öregasszony megrázta a párnát az ágyon, és egyenesítette a tollágyat. Yegor a sütőlapon állt, az öregember kezébe csúsztatta a kezét.
- Tarts a nyakamhoz ... Ez az! Könnyű, hogy mi volt!
- Mint egy gyerek. Kolka vagyok nehezebb.
Az öregember az ágyra került, amelyet egy báránybőr kabát borított.
- Ki tudom kapcsolni a cigarettámat? Javasolt Egor.
- Nem, nem akarod. Ó, Istenem - sóhajtotta az öregember -, télen kell meghalni ...
Az öregember halványan elmosolyodott.
- Adjon nekem egyszerre - mondta.
Yegor adta. Az öregember belélegzett és köhögött. Hosszú köhögött ...
"Az egész dolog vékony ..." A füst azonban átjutott a hasába.
Egor röhögött.
- És hol fáj? - kérdezte az öregasszony, és szánalmasan és valamilyen oknál fogva elégedetlenül nézett az öregemberre.
- Mindenütt ... Minden. Olyan gyengeség, mint az egész vér.
Mindhárman hallgatott.
- Nos, én megyek, Stepan bácsi - mondta Yegor. - Szarvasmarhát akarok szerezni és táplálni fogok neki ...
- Este elmegyek és elmondom.
- A gyengeség, mi ez? Ne egyen, ez gyengeség - mondta az öregasszony. - Lehet, hogy elkapjuk a ravaszt, a húsleveset főzöm? Frissen, frissen szeretne enni ... A?
- Ne. És nem eszünk pochtet, de döntünk a kürtről.
"Isten legyen vele, a ravaszttal!" Ne felejtse el a ba ...
- Ne! - mondta az öreg. - Jobb, ha fél pohár bort adok ... Talán egy kis vér kezd játszani.
- Nicho. Talán kicsit játszani fog.
Az öregasszony egy szépen töltött parafából egy negyedből kijött a szekrényből. A negyedévben valamivel több mint a fele volt.
- Nézd, nem rosszabb, mint a ba ...
- Igen, ha a vodka rosszabb, akkor te választod! - Az öreg csalódott. - Mindazok, akik rázzák őt, de nem értik: vodka - ez az első gyógyszer. Mellkasok ...
"Ne légy csörömpölni!" - mondta az öregasszonyt bosszankodva. - "Mellkasok" ... Valóban ott áll, de valaki más suttog. Az orvos nem mondta neki, hogy aggódjon.
- Doktor ... Nem akarnak meghalni, az orvosok, de az emberek meghalnak.
Az öregasszony öntött egy fél üveg vodkát, és adta az öregembernek. Szájjal kortyolt - és majdnem elakadt. Minden visszafordult. Hosszú ideig feküdt mozgás nélkül. Aztán nehézséggel mondta:
- Nem, nézd meg, igyál, miközben ivott.
Az öregasszony keserűen és szánalmasan nézett rá. - nézett, és hirtelen zokogott:
"Az öreg ... Ó, ne hozd el Istent, te tényleg meghalsz, de mit tehetek?"
Az öreg hosszú ideig hallgatott, és a mennyezetre meredt. Nehéz volt neki mondani. De jól akart beszélni, részletesen.
"Először is: adj Mishkának étkezést." Mondja: "Az apám meghalt, azt mondta neked, hogy az anyádat a végéig táplálja." Mondd meg nekem. Ha átkozott, nem megy át, adjon étkezést. Szégyen a szégyen miatt, és élni is kell. Hadd szégyenüljön el jobban tőle. Írj Mankának, hogy tanítsa a fiút. A fiú okos, az egész "Internationale" szívesen tudja. Mondd: "Az apám azt mondta nekem, hogy tanítsam." - Az öregember fáradt volt, és hosszú ideig ismét feküdt, és a mennyezetre nézett. Szóbeli és szigorú volt.
- És Petka, hogy mit mondjak? - kérdezte az öregasszony, eltörölte könnyeit; ő is elhatározta, hogy komolyan és könnyel nélkül beszél.
- Petkára. Petya nem érinti - alig ér véget.
- Talán egy levest hozok létre? Egor vág ...
- Miért, még rosszabb?
- Ugyanúgy. Adj egy kis pihenést. - Az öregember lehunyta a szemét, és lassan, csendesen lélegzett. Valóban úgy nézett ki, mint egy halott ember: valamiféle leválás, földönkívüli, valami béke volt az arcán.
- Stepan! Hívta az öregasszonyt.
- Hogy ne hazudj, hülye? Az egyik meghal, de így fekszik. Hogyan hazudhatok? A pálcikán?
- Mikhevnát hívom - segítek?
- Bassza meg. Shybko azt mondta, egy csomó jó ... isdelal Kurkov ő Miheevne sunesh semmi ... Sokkal jobb, hogy a trigger valami Egor adni - azt mondta, súlyos kivájt. És akkor ki gúz valamit?
- Meg fogják tenni. Akkor áztassa át a falut - aki ilyen fagyot akar szedni. Téli üzleti ... Mi lenne a nyár?
- Igen, választott, haldoklik, vagy mi? Talán oklemaisya.
- Várj - oklemalsya. A lábak megfagynak ... Ó, Uram, Uram. Az öreg felsóhajtott. - Istenem ... keményen, bocsáss meg nekem, bűnösnek.
Az öregasszony ismét zokogott.
- Sokat ért meg! Egészséges, mint egy ökör. Mondd meg neki: ne halj meg - nem fog meghalni.
- Nos, Tada, bocsásson meg, öregember, ha bármi bűnös vagyok ...
"Isten megbocsát," mondta az öreg gyakran hallotta a mondatot. Még valami, amit mondani akar valamit nagyon szükséges, de valahogy furcsa lett, hogy nézzen körül, mint valami rossz aggódtam ... - Agnyusha - nehezen, mondta, - sajnálom ... Én egy kicsit zapoloshny volt ... A a kenyér valami - egy kacsafű. És nézd meg, ki a sarokban? Ki van ott?
- Igen, ott. - Az öregember megemelte magát a könyökén, és szemmel nézett rá a kunyhó sarka felé. - Ott van - mondta -, ott ... ülve, gundosaya.
Egor jött este ...
Az ágyon feküdt egy öregember, élesen fehér orrát. Az öregasszony halkan sírt az ágyában ...
Egor levette a kalapját, gondolkodott egy darabig, és átkelt az ikonon.
- Igen - felelte -, érezte.