A keresztény újság az ébredés szavát

Meg kell emlékeznem a halottakat?

Meg tudná válaszolni ezt a kérdést egy másik kérdéssel: "És hol mondják, hogy nekik kell szolgálni?". De meg fogjuk mutatni azokat a szentírásokat, amelyek azt mutatják, hogy a halottak temetése nem szükséges.

Először is, mit jelent a halottak temetése?

„Ha meghal, megkereszteltek, az Egyház imádkozik a nyugalmát lelke, így a rangsorban az elhunyt temetésre. A temetés a pap szól egy különleges engedélyezési imádság, amelyben a hatalom adott neki szentségében a papság, kérve Istent, hogy megbocsátja a bűnöket az elhunyt Christian” ( „Journal of Moszkvai Patriarchátus” , No. 10, 1983, 79. oldal).

Így a temetés fordul Isten megbocsátja a bűnöket az elhunyt. Várható, hogy ez a halott bűnös jelenik meg Isten igazsága előtt. Természetesen a temetési szolgálat azt jelenti, hogy Isten meghallgatja ezt a kérést és teljesíti azt. Az biztos, hogy az utolsó Szentírás ad némi hatóság: „Bizony mondom neked. Bármit kötődnek a földön, kötve lesz a mennyben; és amit laza földön eloldatik mennyben mondom néktek, hogy ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, hogy kérdezni semmit, mi nem kérte volna nekik az én mennyei Atyám „(Máté 18: 18,19).

Úgy tűnik, hogy a Biblia nagyon hatékony eszközt ad egy ember kezében - Isten készen áll minden kérés teljesítésére. Legyen bárki? Természetesen nem! Nem tekinthetjük Istent bűvészként, aki mindig hajlandó teljesíteni vágyunkat vagy önző vágyunkat. Bármilyen ígéretet tett Isten az embert, az a feltétele: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim bennetek maradnak, mit kell kérdezni, és akkor” (János 15: 7). És újra: "Ha valamit kérünk akaratának megfelelően, meghallgat minket" (1 Jn 5:14).

Figyelmeztetés: "akaratának megfelelően". vagyis az Úr csak azt teszi teljessé, ami megfelel az ő Igéjében kifejezett akaratának és kívánságának. Sőt, azt hallja, nem mindenki, de csak azok, akik maradjatok meg őbenne, és akik megtartják minden szavát. Persze, nem kétséges, hogy a pap magát, utalva az Isten, megfelel az előírt feltételeknek, vagyis Krisztusnak a szíve és engedelmeskedik Isten minden szava. Valóban, képzelni, mi történne, ha a pap találta magát méltatlan kérni Istentől - Isten nem nyújtotta volna petíciója: „Ha hamisságra néztem a szívemben, akkor nem hallották meg, Uram!” (Zsoltárok 65:18).

Bár nem igaz, hogy bízhatunk az örök sorsában olyan embernek, aki igazságtalanná válhat Isten előtt. Lássuk tehát, hogy a pap kérése az elhunyt bűneinek elengedésére megfelel Isten akaratának, amelyet a Szentírásban fejezett ki?

Lord Szentírásban kéri, hogy mindenki megtérésre „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden gonoszságtól” (1Jn 1: 9).

Bűnbánat nélkül nem lehet megmenteni, de el fogunk halni:
"Nem, azt mondom neked, de ha nem bánsz, mindannyian el fognak veszni" (Lk 13: 3);
"Térjetek meg azért, és térjetek át, hogy a te bűneid elváljanak" (ApCsel 3:19);
"Ígérjétek meg ezért a bûnét és imádkozzatok Istennek; talán a te szíved gondolatát megbocsáttátok" (ApCsel 8:22);
„Térjetek meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem jön ki és távolítsa el gyertyatartódat a helyéről, ha nem tartotok bűnbánatot” (Jel 2: 5).

Figyeljük meg, hogy a Bibliában senki sem mondja azt, hogy bárki más is elnézést kérhet egy személyért, és valaki más vallja be egy személynek. És még az Ószövetségben levő főpap is csak azoknak szólhat, akik tisztogattak magukat és megalázták magukat Isten előtt (Lev 23:29).

Igen, azt látjuk, a Szentírás két alkalommal, amikor valaki közbenjárt Istennél a mások bűneiért, de az eredmény nem volt egyáltalán, hogy mit várunk el a temetés a halott - ezek az emberek még mindig nem került mentésre, kivéve, hogy akkor tértek magukat (Lukács 23:34; Apostolok 7:60).

Tehát a temetési szolgálat nem tesz különbséget egy embernek, amikor már halott. És ha valamilyen szolgáltatást végeznek a temetés során, ez a szolgáltatás csak az élő számára fontos, úgyhogy saját életükre gondolnak, amely bármikor megszakítható.

Készen állsz arra, hogy szembenézz a halállal ma, és állj az Úr előtt, mint te ma? Az Úr azt mondja, hogy neked személyesen: „Íme, most van a kegyelem ideje, íme, most itt az üdvösség napja” (2 Kor 6: 2), mert a „félelemmel és rettegéssel a saját üdvösség” (Fil 2,12).

„A tudatlanságnak idejét Isten figyelmen kívül hagyni, de most parancsolja az emberek mindenütt a bűnbánatra, mert Ő már kijelölt egy nap melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban” (ApCsel 17: 30,31).

Nem szabad azt remélni, hogy valaki valahányszor halálunk után megbékél minket az Istennel. Ez csak lehetetlen.

És ezért meg kell összeegyeztetni magunkat Istennel ma, míg élünk, hogy „én siratni sok amelyek vétkeztek előtt, és nem tértek a tisztátalanság és paráznaság és szemérmetlenség általuk” (2Kor 0:21).

„Minden, ami a kezed tehet, csinálni, mert a sírban, a melyre bemégy, nincs sem üzemi, sem tervezés, sem ismeret, sem bölcsesség” (Prédikátor 9:10).

„Mert Sheol nem dicsérni téged, a halál nem dicsérlek, nem leereszkedett a gödörbe remény hûségedet él, ki él ő dicsérni téged.” (Ézsaiás 38: 18,19)