A gazdag és szegény örök tényező a társadalmi feszültség
A szovjet utáni időszakban az egyenlőtlenség problémájával érintett emberek aránya észrevehetően nőtt, és az oroszok kevésbé fontosak (1. ábra).
Ábra. 1. Válaszok arra a kérdésre, hogy mennyire erős az Oroszországban szegény és gazdag feszültség?
A válaszadók többsége megjegyezte, hogy eddig komoly nézeteltérések történtek az országban az anyagi rétegzés alapján, ami a jövőben súlyos konfliktusokat okozhat. És sem az oktatás színvonala, sem a nemzeti és vallási különbségek, sõt a politikai nézõpontok közötti különbségek nem jelentenek olyan súlyos problémát, mint az anyagi kérdés (2. ábra).
Ábra. 2. Azok az emberek aránya, akik úgy vélik, hogy komoly különbségek vannak az orosz társadalomban, ami feszültséget okozhat
A gazdagok és a szegények problémája az örökkévaló, bármelyik módon, bármely társadalomban és bármely politikai rendszerben megnyilvánuló kategóriának tulajdonítható. Egy másik dolog az, hogy az elfogadott állam-ideológia alapján a kormány vagy aktív irányítási döntéseket hoz és intézkedéseket tesz az egyenlőtlenség minimalizálására, vagy igazolja a meglévő hierarchiát és megőrzi azt.
Ábra. 3. A vállalkozások és szervezetek megoszlása tulajdonosi formák szerint (a Rosstat szerint készült)
A gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények szegényebbek. A Szovjetunió megsemmisítése után a források együtthatója (a lakosság legkevésbé gazdag 10% -a és a lakosság legkevésbé 10% -a) aránya jelentősen megnövekedett, és továbbra is kritikusan magas (4. ábra). Az ENSZ ajánlásai szerint a demokratikus országokban az együttható maximális küszöbértéke nem haladhatja meg a 10-et, különben a destabilizáció, a tiltakozások és a konfliktusok kedvezőek. De vajon mit tud az ENSZ az oroszok türelméről, ha Moszkvában ez a mutató a kétezer év elején "csaknem ötvenig" nőtt.
Ábra. 4. Az Orosz Föderáció alapösszegei (a Szövetségi Állami Statisztikai Szolgálat szerint készültek)
Ábra. 6. Azok a lakosság, amelyek készpénzes jövedelmét a létminimum alatt találják a legalacsonyabb alapösszegű arányban (a Rosstat szerint megépített régiókban)
Lehet az állam megváltoztatni a helyzetet? Elméletileg igen, nem lenne vágy. De ez még nem nyilvánvaló. Nincs alternatíva. Éppen ellenkezőleg, a privatizáció új hullámait tervezik, az adó mértéke továbbra is lapos (és valójában regresszív, mivel a gazdag tulajdonosok többnyire nem a bérek, hanem a bérleti díjak mellett élnek), a rubel még mindig szabadon lebegő. A lakosság véleményét fejezi ki: 25% úgy véli, hogy az állam sokat ad nekik, de joguk van további igénylésre; 25% -uk biztos abban, hogy nincsenek kötelezettségei az állam számára, mivel túl keveset ad nekik; 19% szükségesnek tartja arra, hogy a hatóságokat érdekeikre kényszerítsék.
A türelem tartaléka ugyanakkor, de egyúttal riasztás alkalmával is.