A fizikai kultúra elmélete, mint tudományos és oktatási fegyelem
A fizikai kultúra elmélete, mint tudományos és oktatási fegyelem
Az elmélet az alapfogalmak rendszere a tudás minden ágában, holisztikus képet ad a tárgyak, a jelenségek, a valós folyamatok közötti kölcsönhatások törvényeiről.
A fizikai kultúra (TFK) elmélete, mint tudományos tudomány, a fizikai kultúra lényegének és a fizikai javulásnak az ember fizikai javítására való felhasználásának mintáinak általános tudományági rendszere.
A munkaerő, a játékos, kognitív, kommunikációs tevékenységének fejlődése során az ember fizikai erővel és motoros akciókkal dolgozott a természeten, a környezeten. Fizikai képességeit először tökéletesítették "áthaladva" a természetes biológiai fejlődés és a munkaerő folyamán. Fokozatosan az emberek kezdték felismerni, hogy van kapcsolat a munka előkészítése és eredménye között. A tanítás és neveltetés primitív, spontán alapjai úgy tűnnek, mint az életre, a munkára, a sokrétű tevékenységre való felkészüléshez szükséges feltételek. A primitív "pedagógia" komplex folyamatából fokozatosan, a társadalom történeti fejlődése, a fizikai kultúra sajátos tevékenységi területeit különítik el, amelyben megoldásra kerülnek az emberek különféle igényeihez fizikailag előkészítő feladatok.
Az emberi fejlődés és a társadalmi termelés során szociális (közvélemény) igény mutatkozott a közös célok és konkrét feladatok meghatározására, valamint az emberek fizikai képzésének speciális eszközeire, módszerekre (módszerekre) ezen alapok felhasználására.
Így a bonyolultság és a nyilvános követelményeknek az emberek fizikai készenlétére, az élet különböző területeire irányuló tevékenységre való felkészülésének előfeltételei az elmélet eredete. Kezdetben a testnevelésről alkotott nézetek felmerülnek és fejlődnek pedagógiai folyamatként és az általános oktatás szükséges részeként. A XIX. Század második felében. PF Lesgaft kifejlesztett egy elméletet a testnevelésről. amelynek célja a tudás, készségek, készségek fejlesztése a motoros tevékenység területén. Fejlesztette a fizikai gyakorlatok fizikai és szellemi fejlődésének elveit, formáit és módszereit. A szovjet hatalom éveiben a testnevelés elmélete és módszertana fejlődött az országban.
Az 1950 - 1960 gg. a kultúraelmélet külföldi és hazai tudósai, az 1970-es és 1980-as évek fogalmai alapján. Az ország kezd kialakulni az elmélet a fizikai képzés (VM Vydrin, BV Evstafiev, LP Matveyev Jurij Nikolaev, ON. Ponomarev, NI Ponomarev, VI Stolyarov és et al.).
A TFK mint tudomány feladata:
- felfedezni és feltárni az általános és fizikai kultúra kölcsönhatásait és kölcsönhatásait, az ember harmonikus fejlődésének törvényeit,
- a céltudatos és átfogó fizikai fejlődést biztosító eszközök igazolására,
- megtalálja a pénzeszközök felhasználásának ésszerű módszereit, megfelelő formáit és elveit, amelyek biztosítják azok hatékony végrehajtását.
A biológiai tudományokkal való kapcsolatot a testnevelés hatása által érintett szervezet reakcióinak tanulmányozása szükséges, amely meghatározza az adaptáció fejlődését. Csak figyelembe véve az emberi testben előforduló anatómiai, fiziológiai és biokémiai szabályszerűségeket, lehetőség nyílik a testnevelés folyamatának hatékony ellenőrzésére.
Különösen szoros kapcsolatok a fizikai kultúra elméletével az összes sport- és pedagógiai tudományággal. Egyéni dis-tsipliny olyan általános rendelkezéseket, hogy fejlesszék az elmélet a fizikai kultúra és a különleges adatokat kapnak lényeges új általánosítást. A fejlesztés során az általános elmélet nélkül magánjogával váló volt a tárgya a speciális tudományok -. A tudomány a torna, atlétika-ke, úszás, stb azonban a leggyakoribb minták dei léteznek nem csak az ilyen típusú gyakorlatokat, és aggodalomra ad okot bármely személy motoros aktivitása, nem és nem válhat semmiféle fegyelem tárgyává. Ezeknek az általános törvényeknek a fejlődése a fizikai kultúra modern elméletének alapja.
Tanulási fegyelemként a TFK a professzionális nevelés fő profilja a fizikai kultúra és a sport területén. Ez a téma kiemelkedő fontosságú az alapvető szakmai nézetek és hiedelmek kialakításában. Ez az alapja egy keskeny specialitás (coach, oktató, tanár, módszertan stb.) Elsajátításához. Ezért a sporttatás elméletében és módszertanában felmerülő sajátos problémák kifejlesztésében minden sport- és pedagógiai tudomány a fizikai kultúra elméletének alapvető rendelkezésein alapul.