Rajzol egy csengõt
Jó, hogy japán császár vagy még inkább kínai császár legyen. Kínában, és több tantárgyat, és földet. És itt a császári kert olyan nagy, hogy még a fő kertész sem minden nap teljesen megkerüli. És a vágy fogása mindazok ezüst harangok, amelyek kapcsolódnak a selyemből a harangok a mező, a fű nyírt szépen pisilés cseresznye és sárgabarack.
Több fejfájás kertész volt, hogy minden bokor bazsarózsa birodalmi fensége elrendelte, hogy fenntartsák a sok virág, éveit Imperial fenség. De tegnap két virág szétesett a legjelentősebb helyen, és csak egy virág virágzott. Van valami, amit tehetsz? A vázát még egy pionnal el kellett álcáznom a levelek között. Sőt, túl sok rózsaszín bazsarózsa találtak, és kellett folyamodniuk, hogy még egy trükk: a hajó egy virág öntjük színezett akvarell glicerint és a helyettesítés a reggeli volt többé-kevésbé láthatatlan.
A császár csodálta kert reggeli tea, dicsérve a természetes, gondolta, a szépség, és a kertész már szabad és pályán mozgatjuk az irányt a vad erdőben, ahol szinte fáradhatatlanul ének csalogány - unalmas, szürke madár egy meglepően gyengéd hangon. Ott leülhettek az erdei erdőn, és hallgathatnék, hallgathatnák a csillogó trillákat.
A császár éneklése és a konyhapadnokok örültek, és a palota szolgái, cselédjei és sok más közönséges ember. És a császár, mint általában, megtudta az utóbbi kíváncsiságát. A felháborodása nem volt határtalan. Minden a legjobb volt, hogy a kertjében legyen!
A már nehéz az élet a kertész zavarta, amikor a szabadságszerető barátja vitték a palotába, tette egy arany sügér és a nagy sejtet egy tucat selyem szalagok kötve, hogy a csalogány az éjszaka. Most a távoli erdő csöndje sem zavarja a dolgot, és a kertésznek sehol sem kellett mennie, hogy kedves legyen a szíve. De a csalogány nem az, hogy nem tudott repülni, nem azt, hogy tartotta a szalagokat, hogy sajnálja, hogy elhagyja a császár, annyira erős és olyan magányos.
Végtére is, amikor a konyhában jött a vidám nevetés a szakácsok és szobalányok, amikor a szolgák voltak teát és vacsorát, az uralkodó, a címzetes fia az ég, a legjobb esetben egyedül felszívódik gazdag ételek, a legrosszabb esetben volt kénytelen hallgatni a következő rész a képmutató dicséret és az udvaroncok lenyűgöző hízelgése. A dal a csalogány tele a lélek a császár öröm, amely csak ad egy meleg szív mellékletet, és ez a vonzalom kölcsönös közel. Kivéve egy tucat selyem szalagot.
Igen, nem könnyű megváltoztatni hozzáállását a császárral való barátsághoz, de itt az ügy segített. Az ember irigysége majdnem elpusztította az uralkodó remegő barátságát, és egy egyszerű szürke madarat, de végül mindent megtettek, mint a régi mese.
A kertész egy csodálatosan díszített dobozt hozott a japán császári ház pecsétjével az urának szobájába. A figyelmeztető felirat alapján ítélve minden óvintézkedést meg kellett tennie. Az ajándékot magánjellegűen nyitották meg, de a kertész sikerrel keveredett egy sor miniszterrel és butlerrel. Természetesen az ajándék nem volt könnyű - a dobozt kivették a dobozból, amelyben mechanikus csengőhang volt, amely órákig reprodukálhatta a valódi csikós énekét anélkül, hogy kimerült volna.
A japán császár jó ajándékot adott, nincs mit mondani! Ez nem egy élő éjszakai életed, neked kell etetni és elengedni! Ráadásul egy meglepő játékot drága kövek szétszórtak, ami a kínai császár lelkesedését okozta, aki ismerte az ékszer értékét. A csodálatos sóhajtások zajánál az igazi méregtelenítő kinyitotta a ketrecet, és kinyílt az ablakon. Érzéketlenül elhagyta az uralkodó szobáit és az örömteli kertészeket.
Minden rendben volt. A császár csodálta az új szórakozást, és a szegény emberek megalázkodtak a pihenés pillanataiban a vadon élő erdőben a mámoros csónak alatt. De miután megkóstolta az igazi érzést, az uralkodó kék vérét időnként aggasztotta a veszteség homályos érzése, amelyet még nem értett az elmével.
De egy hónap múlva elkapta az értékes madár pályázati mechanizmusát. Először a fáradhatatlan hang elvesztette a motívumát, majd szünetet tartott, és végül elengedte a kakast. Aztán az uralkodó emlékezett arra, hogy milyen körülmények között eltűnt az erdei barátja. A kínai császár súlyosan megbetegedett ...
Álljunk le itt, és ábrázoljuk egy csillogó cseresznye ágon. Szükségünk lesz:
- egy kék papírlap,
- fehér papírlap,
- olló, ragasztó ceruza,
- fekete és piros fogantyúk (gélt használtunk).
Nagyon látványos a madár sziluettje a hold fényes lemezének hátterében. Ezt a technikát használjuk - az éjszakai égboltban egy éjszakai mulatságot ábrázolunk. A fehér papírból kivágjuk a holdat, és valahová nem a kék lap közepén. Így kiderült az éjszakai égbolt. Nightingale - egy madár nem vonzó, sziluettje egyszerű. Ezután vonja le az ágakat és sakura virágokat. Szerencsére nem zárnak be az éjszakára, és nem teszünk semmi hibát az igazság ellen, amely egész dicsőségében szubluniális virágzást ábrázol.
A földi jólét gyakran a magányosság szinonimájává válik. A dicséretek unalmasak, az elismerések idegesek, a luxus fárasztó. Senki sem beszél az igazságról, nem bízik a kétségekben, nem ad ki gyengeségeket. De senki sem tudja megdönteni azt a tényt, hogy még ebben a hatalmas világban is húsos szív húzza a testvéri érzéseket.
A tündérmesemben mindez jól végződött: a csengő visszatért, a császár megtanulta, hogy tiszteletben tartja a barátságot, és minden nap reggel egy ingyenes madár énekel a hálószobája ablakán. Hogyan szeretné, ha az emberiség óraszerkezeteket hallgat, nem szabad megfeledkezni arról, hogy szükség van valódi szív egységre.
A szöveg illusztrációkat használ a könyvből: G.-H. Andersen "The Nightingale" / Trans. dátumokkal. A.Ganzen; Művész O. Zotov.-Pereizd.-M. Gyermek-irodalom, 1988