Orosz költészet
Orosz költészet >> Ivan Ivanovich Goltz-Miller >> Slu-shai!
Ivan Ivanovich Golts-Miller
Az árulás, mint egy zsarnok lelkiismerete,
Az őszi éjszaka fekete.
Az éjszakai feketék a ködből emelkednek
A komor börtön látomásáról.
Az őrök körül lustán sétálnak;
Az éjszaka csendjében, akkor tudd.
Nyögésként lassan, szomorúan hallható:
- Slu-Shay.
Bár a kerítés magas falai sűrűek,
Vas erős zár,
Bár a zorki és az éjszakai börtönök látják
És mindenütt a szuronyok csillognak,
Bár belül csendes, de a börtön nem temető,
És te, az őrszem, nem rosszak:
Ne higgy a csendben, vigyázz, haver, -
- Slu-Shay.
Itt van a fogoly a tetején a vasrudak mögött
Állva az ablakhoz támaszkodva,
És az éjszakai mélységbe tekintette a tekintetét csillag nélkül,
Úgy tűnt, hogy az egész csendben van.
Nincs hang. Néha csak a kutya eláraszt
Igen, a bagoly kiált a kékből,
Igen, az ablak alatt mérjük:
- Slu-Shay.
"Nem napok, és nem hónapok - sok év
A börtönben elítéltem, hogy szenvedni fogok,
És a szegény szív a szabadságra törekszik,
Nem, nem várhatok tovább.
Itt van egy bajonett vagy golyó - van egy szent akarat.
Eh, fekete éjszaka, segíts nekem!
Legyél fogoly, legalább védelem, drágám. "
- Slu-Shay.
Chu. susogása. Itt esett valaki. felemelte magát.
És kétszer lenyomta a ravaszt.
"Ki megy." Az árnyék villant, és a lövés kiabált,
És a börtön azonnal újjáéledt.
A lámpák villogtak, az emberek futottak.
"Búcsú, élet, szabadság, búcsú!" -
A sebesült mellkasból kiáltoztam.
- Slu-Shay.
Ismét minden csendes. Az ég félénk volt
Egy pillanatig a hold látszott.
És mintha könnycseppekkel néznék a felhőkből
És elrejtette a könnycseppet.
Az alsó részen az őrök lustaan járnak;
Az éjszaka csendjében, akkor tudd,
Nyögésként lassan, szomorúan hallható:
- Slu-Shay.
1863 második felében
A vershez kapcsolódó hivatkozások száma: 447