Mit tanultam, amikor a gyerekekkel ültem?
Pszichológus vagyok, vezető tréner - a munka jellege - szabadúszó - sok időt töltenek otthon. A számítógép mögött ... Hivatalosan sok időt töltenek a gyerekekkel, de tényleg nincs sok ... a számítógépen vagyok. Természetesen ideje van különös tekintettel a családra és a gyerekekre, amikor teljesen elérhető vagyok. És foglalkozom a gyerekekkel, a belügyek nem számítanak a határokon túlra. De nyilvánvaló, hogy a legtöbb időt a gyermekekkel az anyjuk tölti, a fő terhelés rá.
És most jön a hét, amikor a szkript megváltozott! Most mindent meg kellett tenni nekem. A gyermekeim és magam megélhetésének biztosítását szolgáló intézkedések egész komplexe most már rám. Ugyanakkor senki sem törölte a munkát. Konzultációkat kellett folytatnunk és konzultációkat kellene szerveznünk, cikkeket, tréningeket stb. Amikor el kellett mennem konzultálni, néha néhány hónappal a feleségem barátnőjével helyettesíthetem.
Ez a hét számomra talán a legsúlyosabb képzés a személyes növekedésért. Ez egy transzformatív gyakorlat volt, amellyel keveset lehet összehasonlítani! És rengeteg dolgot is átéltem ... Ennek a hétnek az eredményeként észrevételek voltak, amelyeket megosztani akarok veled. Ezek a megfigyelések az, amit tapasztalt és tapasztaltam. Ezek nem gondolatok és találgatások, amelyek emlékeztetnek a jól ismert pszichológia tankönyvekre. Ez az, amit éreztem és amit most hiszek az egész szívem.
Az ilyen munkára való hajlandóság nagymértékben eltúlzott. "A srácoknak munkába kell menniük és pénzeket kell hozniuk, a nőknek pedig gyermekekkel kell ülniük, rendezettek és jobbak" - ez a megállapítás csak egy kényelmes sablon. Elkezdünk megbirkózni vagy nem tudunk megbirkózni az anya, apa funkcióival abban a pillanatban, amikor ilyen szerepet vállalunk. Mikor kellett válnia apa és az anya, hanem inkább egy anya ... egy idő után megszokni (és néhány törés)), rájöttem, hogy lehetne a teljes spektrumon az anyai gondoskodás. Valódi. És egy idő után a pszichológiai kiigazítás és kiképzés után - ez is szép.
Emlékezz Schwarzenegger karakter a film „Kindergarten Cop”, amikor szivattyúzzák fel srác esett kimerült egy nap után a gyerekek? Igaz. Sok dolgot kellett tennie. Mossa, mossa, szakács, törölje a seggét, játszani, csapok a kertben, elvenni, szakács, mosogatni, káromkodás, bánsz, történeteket olvasni, mossa meg a gyermek a fürdőszobában, ruha, chinish babakocsi, levetkőzik, menj a boltba, szakács, átöltözni, szabadon hagyva a ruhákat, vasaljuk az ingedet, megtisztítod az elfogyasztottakat, sétálsz, bedobok stb. Jelentősen növelheti a felsorolt esetek listáját - ezek az esetek nagyon energiaigényesek. De a legnehezebb az egészben ez - mindezek a dolgok nem elveszíteni a kapcsolatot a gyerekekkel, hogy ne indítsa el őket mérges, kiabálni, nem kezdenek elfárad, és közeli, közeli. Ezen a héten nagyon jól értettem a nők tapasztalatait, akik az irodámban találják magukat. A férjeik az otthonon kívül dolgoznak, fogalmuk sincs, mi történik otthon. Ne érezzétek ennek a folyamatnak a lényegét. Ezért ne empátizálj, ne élj együtt a hazai rutinokkal. Egy nőnek empátiára van szüksége - nélküle, hangsúlyozta. régi és beteg. És még mindig szükséged van a valódi segítségedre. Tisztelettel, és csak akkor lehet gondolkodni egy dada, egy szolga, egy tisztább, stb. Röviden össze kell vetnünk a nőket.
- Az anyák ügyleteinek ciklikussága és látszólagos összetévesztése.
Főzek, és a gyerekek nem eszik meg. Újra főzöl, és előtte mindent meg kell mosnod. Törli, hogy azonnal piszkos lett. Vacsorázni kezdtünk, le kellett feküdnünk, és a mese után a gyerekek ismét enni, inni, írni és kacagni akarnak. És ez teljesen normális. Egy dolgot tervezel, de a gyerekek kiigazítanak. Azt tervezte, hogy mindenki 13.00-kor aludni fog, és saját dolgokat csinál, és 15.20-kor leteszik. Szerettem volna csinálni a saját dolgokat, és ebben az időben legalább egy kicsit meg kell tisztítanom a lakásban. Mentés közben egy öregember felkelt és felkeltette a fiatalabbat ... a fiatalabb felkiált. A vállalkozását elhalasztják. És ez mind normális. Úgy tűnik, hogy ördögi körben vagy, különböző dolgokból és tettekből áll. A gyermekekkel való összpontosítás állandó hangsúlyt fektet rájuk, mindazokra, amelyek életükhöz kapcsolódnak. Ez egy olyan folyamat, amelynek nincs kezdete és nincs vége. A fejemben valami megváltozik ... az ügyekhez való viszony általában véve megváltozik. Talán a parasztok túlságosan eltúlozták ügyeik jelentőségét, gondoltam. Erősen csatlakozik az eredményekhez? Nem ezt írta az õsi bölcsek: "feloldódjon abban, amit csinál, jelen legyen a folyamatban, ne várja meg az eredményeket".
- Kombinálja a házat és a munka szinte nem reális. Úgy tűnik, van idő, de valójában nem ...
- amikor a gyerekek a nap folyamán alszanak
Furcsa módon az állítólagos szabadidőt általában munkába állításra fordították, plusz értékes perceket a sürgős háztartási munkák evettek. És mégis, bevallom, valóban csöndesen csokoládét akartam, legalább egy ideig szenteltem magam. És amikor a kezek eljutnak a pontig és elkezdenek dolgozni, és tényleg valami jóat csinálnak, a gyerekek már fel vannak állva. Meg vagyok zavarodva, a munkát felfüggesztettük.
- dolgozni, éjjel aludni
9.00-kor leállítva nem működik egyáltalán! Utópia. A valóságom 11 óra. Először sétálni kell a kutyával. Menj vissza, olvasd el a gyerekeket egy tündérmese, logopédiai gyakorlatok, tízszer annyi vizet. Ismét adja az ételt, mintha az étvágy csúcsa csak a csomagolás idejére esne. A piszkálás keveredése, a mesék olvasása ... És most a szemem már összezavarodik, a gyerekek megnyugodnak, a régóta várt csönd jön. Nehézséggel elszakítom magam a párnától, megyek az asztalhoz. Fókuszban vagyok, emlékszem, mit kell tenni. Nyilvánvaló, hogy a hivatalos hívások esnek, túl késő. Holnap délután. Tudod dolgozni a szöveggel, felvenni az internetet, felkészülni egy új expedícióra ... a szemem összezavarni. Szükségünk van arra is, hogy valamit holnapra főzzünk, ismét tiszta, különben szemetet, mosást, takarítást fogunk hozni. A munka minősége alacsony ebben a módban. Éjjel nem működik, korán kelni kell, és idősebb embert vezetni a kertben. Másnap megismétlődik minden.
- a gyermekek rajzolásával, rajzfigurájával, tervezőjével, rögtönzött anyagok "alapjává" épülhetnek, fürdők, egymáshoz közel. És miközben elfoglalják a csendes dömpinget egy másik szobába - dolgozni.
- Akkor dolgozhatsz, ha nem figyelsz a gyerekekre. Kivonat. A munka és a munka középpontjában áll.
Én magam is rájöttem, hogy ez csak akkor lehetséges, egy rövid ideig, és egy egyszerű rutin munka - számlák, olvassa el a post (nem válaszolt a leveleket), hogy találjanak valamit az interneten. És mégis ez a módszer nem működik sokáig, mert a gyerekek a figyelmet, a kommunikációt, a részvételt, az őszinteséget akarják. Ők a központnak akarnak lenni! És jó. És az én ismétléseim mindig ismétlődnek, úgyhogy lemaradtak, és befejezhetik a dolgokat: Most, Várj, Nos, Igen, Mmm ... Nem hozza fel azt, amit szeretnék felvenni a gyermekeimbe.
A fő következtetés - úgy tűnhet, hogy van időd, de nem az. És bűnösnek érzi magát, hogy nem tudta kihasználni az idő "jól" előnyeit.
- A gyerekek jogosan követelnek mindent. És ez a türelem, a szeretet és az elfogadás próbája
Az első 2 napban jó maradtam, mintha bizonyítanám, hogy könnyű és könnyű együtt lenni. 3 nap elteltével nagyon erős irritációt tapasztaltam a gyermekekben, magamban és az egész családi helyzetben. Nem volt elég időm, fáradt voltam, úgy tűnt, hogy elfelejtettem gondolni. Furcsa állapot volt. Fáradt az örökkévaló zaj, nyüzsgés, rendetlenség, futás, kiabálás, kopogás, sikoltozás, egy csomó furcsa dolog. Úgy tűnt számomra, hogy a gyerekek nem hallgattak rám, nem tudom irányítani őket, hogy valahogy másképp vannak. abnormális, hogy nem viselkednek, ahogy kellene. Nehéz volt ellenőrizni magam, felemelte a hangomat. Kiabálni, hogy pristrunivat. Nem segített. Abszolút! A fegyelem és a manipuláció nem működött.
Egy este leültem és meditáltam, hogy elmélkedjek az egész történeten. Arra gondoltam, mennyire nehéz ellenőrizni magát, amikor fáradt vagy. Mennyire nehéz pozitív a hektikus. Mennyire nehéz megállni a Bedlamban? Gondoltam a harag, az irritáció, a káprázat negatív reakcióira, amelyeket bizonyítok a szülői világ ilyen pillanatokban. Hogyan lehet fenntartani a tudatosságot, a szeretetet, az örömöt?
Nem volt válasz, csak elaludtam ...
De minden nap egy kinyilatkoztatás napja volt számomra. Láttam a gyermekeimben - a tanáraim! Minden cselekedettel és szóval megtanították nekem az elfogadás és a szeretet. Úgy tűnt, hogy azt mondják viselkedésüknek: "Megpróbál örömmel együtt élni velünk, meg tudod csinálni?". Ez nagyon finom volt, alig észrevehető. Elkezdtem hallgatni őket, más módon, hogy másképp nézzenek ki, nagyon felnőttnek és bölcsnek tűntek nekem. Külsőleg a badam folytatódott, de a hozzáállás megváltozott. Drámaian. Rájöttem, hogy a gyerekek megtanítják a legnagyobb művészetet, a gondolatok és az érzelmek ellenőrzését. Most, ha dühös voltam, azt mondtam magamnak, hogy "hagyja abba", és nyugodt legyen. Rájöttem, hogy minden rendben van a gyerekekkel, és a negatív az én reakcióim, az enyém. És most megváltoztathatom őket. Elkezdtem jobb megegyezésre jutni a gyerekekkel, egyre több szeretet vált a kommunikációba. Amikor dühös voltam, sikerült átállnom a nyugalomra, kiegyensúlyozottan megvizsgáltam a helyzetet.
A továbbképzésem folytatódott ... Világossá vált, hogy sok nő úgy gondolja, hogy hiába töltenek időt, és gyermekeikkel ülnek. Egyrészt, azt hiszik, hogy végezze el a szent küldetést, de a másik viszont van egy beállítás (a társadalom, hogy férfiak vagyunk ott, csepegtetni az ötlet), hogy üljön a gyerekek - ez időpocsékolás. Hogy még mindig ülhet (még mindig semmi köze!), Tegyen valami hasznosat. Szerezzen oktatást, végzős kurzusokat, menjen dolgozni. Az interneten és a tévében olyan nők, akik három gyermeke után nyitottak üzletet, a dicsőségért dolgoztak. Nem vesztegették az időt, és ideje volt karrierjükre ...
A többi nőnek bűnösnek kell lennie, mert nem tud. Biztosak abban, hogy mindent meg kell tenniük mindent az időben, hogy nincs idő elveszteni. Vannak olyan tanfolyamok, amelyek segítenek a nőknek 3-szor több időt menni, optimalizálni a gyermekeket, idővel igazolni létezésüket. Ezzel a tevékenység kultuszával kezdjük lezárni az elégedetlenségünket, amelyet mesterségesen hozunk létre.
Az anyák ezért kérdezik egymást, ritkábban a pszichológust: "Mit kell tennem?", "Munkálkodjatok, hogy mit vegyenek ki?".
Minden azért történik, mert a gyermekekkel kapcsolatos tevékenységeket nem nagyon értékesnek tartják (emlékezzenek arra, hogy mennyit kap a gondozó a kertben). Állítólag mindenki ülhet a gyerekekkel, de más dolog dolgozni. A modern élet üteme szintén félelmet kelt. hogy egy nőnek nincs ideje felismerni magát, hiányozni fog egy esély, elesik az életéből. És a nők hisznek, nem érzik magukat a szerepüknek. És ismét a kérdés: "Mit tegyek?"
Nyugodj meg. Az értelem általánosságban azon túl, hogy tennivaló volt. Teljes szívvel fogadjuk el azt a tényt, hogy a gyermekekkel való ülőülés nehéz, komoly, világos és nagyon fontos munka. És mindig így volt. És ha elfogadnánk - ez már elég! Ne szakadjon - holisztikus legyen ebben a házi feladatban.
Mindannyian a legjobbat szeretnénk a gyermekeinknek, azt akarjuk, hogy a legjobbak legyenek. És ezért aggódunk, dolgozunk, futunk előre. Gyakran ez az élet a túlélésre emlékeztet, amikor az örök nyugtalanság, a félelem hiánya miatt uralkodunk. Mindig úgy tűnik, hogy valami hiányzik! Még a magas szintű fellendülés és a siker szempontjából is megmutatjuk a túlélést, többek között annak érdekében, hogy a gyermekek a legjobbat biztosítsák. De vajon mi a legjobb?
Mi előre haladunk, és nincs időnk élni. Nehéz nekünk élvezni az életet, megérteni, hogy az elégedettség érdekében már mindent megvan. Nincs időnk látni a valóságot, megérteni gyermekeinket, feleségünket. Nincs időnk erre gondolni - dolgozni kell. És közvetítjük, amit szoktunk, anélkül, hogy átgondolnánk nézeteinket. Jónak tartjuk magunkat. Átmásoljuk a gyerekeket, amire maguk is valamikor részt vettek. És a gyermekeink ennek folytatása. Elkezdenek túlélni és előre haladni, ők is nincsenek ideje gondolkodni.
És ha feltételezzük, hogy a legjobb, amellyel gyermekeket tudunk adni, megtanítani őket, hogy boldogok, nyugodt, nagyon tudatosak legyenek? Ha bevallod, hogy másképp élhetsz, mit tehetsz a békédnek a gyerekeknek? Képzelje el, hogy a gyerekek minden pillanatban megtanulják látni az élet csodáját.
Akkor meg fogjuk érteni, hogy mi magunknak sürgősen változtatni kell. Legyen ez a boldogság, az öröm, a nyugalom. Meg kell állnunk és nyugodtan és józanul nézni a családot. Legyen példa. A gyerekek mindent megtesznek.
A pszichológus, Vasiliy Ilyin