Egy macska magányosan sétál - online magazin női
Kutya vad volt, és a ló volt vad, és a tehén volt vad, és a juhok vad volt, és a disznó vad volt - és ezek mind vad állítmány és vadul vándorolt át a nedves és vad erdőket.
De a legvadabb volt a Vadmacska - vándorolt bárhová, amire tetszett, és magányosan sétált.
Az ember természetesen vad volt, szörnyen vad, szörnyen vad. És soha nem lett volna szelíd, ha nem lenne a nő. Az első találkozón elmondta neki, hogy nem szereti vad életét. Gyorsan találta meg a barátságos, száraz barlangot, hogy éljen, mert a barlangban alszik sokkal jobb, mint a szabadban, egy nedves lombkoronán. A terepet tiszta homokkal töltötte be, és mély tüzet terjesztett a barlang mélyére.
Aztán a barlang bejáratánál lógatta a Vadláb farka farokkal, és azt mondta az Embernek:
- Tisztítsd meg a lábadat, drágám, mielőtt belépsz. Végül is van egy háztartásunk.
Ma este, kedves fiam, ettek muflon pörkölt forró kő, ízesített medvehagyma és a vadon élő bors. Aztán vad kacsa evett, vadrizsel, vadon almával és vad szegfűvel töltötték; majd a vadon élő bikák porcja; majd a vad cseresznyét és vad gránátot. Akkor az ember, nagyon boldog, elment, és elaludt a tűz, és a nők a falu magic: hagyta, hogy a haját, vette a váll bárány csont, nagyon lapos és nagyon sima, és elkezdett nézett ki, hogy a válások zajlik egy csontot. Aztán lerázta a rönköket a tűzbe, és megszigorította a dalt. Ez volt a világ első boszorkánysága, az első mágikus dal.
És a vadon élő vadállatok összegyűltek a nedves és vaderdőkön; Egy csordába mentek, és a tűz fényére figyelve nem tudták, mi az.
De a vadláb a vad lábát bélyegezte és vadul szólt:
"Ó, barátaim!" O ellenségeim! A szívem úgy érzi: nincs jó megvilágított Ember és nő a Nagy Barlangban egy nagy tűz. Nem, ez nem jó!
A vad kutya felemelte vad orrát, megszagolta a sült bárány szagát, és vadul azt mondta:
- Megyek és meglátok, aztán megmondom. Nekem úgy tűnik, hogy nem olyan rossz. Macska, gyere velem!
- Nem - felelte a macska. "Én, a Macska, menjek oda, ahol tetszik, és egyedül járni."
- Nos, akkor nem vagyok a bajtársad - mondta a vad kutya, és minden erővel futott a barlanghoz. De nem tíz lépést tett, és a macska már azt gondolta: "Én, a macska, menjek oda, ahol tetszik, és egyedül járni. Miért nem megyek oda, és hogyan és mi? Végtére is én megyek szabad akaratomból. " És csendesen futott Psom után, lassan és lassan lépett be, és felment egy olyan helyre, ahol mindent hallott.
Mielőtt néhány lépést megtenne, a macska azt gondolta:
"Nem érdekel, hová menjek sétálni, miért ne is megyek és meglátom?" És el fogok hagyni, amikor úgy érzem magam. "
A kutya után csendesen felkúszott, és elrejtette magát, hogy mindent hall.
Amikor egy vad kutya eljutott a barlang bejáratához, a száraz ló bőre tetejére tolta az arcát, és lélegzett a sült bárány csodálatos illatában. Egy nő, aki a bárány vállára pillantott, hallotta, hogy eljön, aztán nevetéssel nevetve:
- Igen, itt van az első. Mire van szükséged, vadon élő vadállat vad erdőből?
A vad kutya így válaszolt:
- Ó, az én ellenségem és az én ellenségem felesége, milyen illata olyan finom a vad erdőben?
Az asszony vadon élő birka sült báránycsontot dobott és azt mondta:
- Vad vadállat a vad erdőből, vegye el és próbálja meg!
Egy vad kutya kezdett rágni a csontot, ami kiderült, hogy finomabb, mint bármi, amit valaha is kellett volna enni.
Miután befejezte a csontot, azt mondta:
- Ó, az én ellenségem és az én ellenségem felesége, adjon többet!
És most megértjük a "frazeológia" és a "szabad kombináció" közötti különbséget. Ezt a tudomány segítségével próbáljuk megtenni.
Más kérdés, amikor a "önmagát járó macska" ábrás kifejezéssel foglalkozunk, amely egy bizonyos karaktert és viselkedést jellemez. Most ez a kifejezés a szavak összetételének következetességét jelenti, nem lehet átrendezni vagy helyettesíteni szavakkal,
- Nos, akkor nem vagyok a bajtársad - mondta a vad kutya, és minden erővel futott a barlanghoz. De nem futtatni tíz lépést, és a macska már gondoltam: „Azt, macska, menj, ahol akart, és egyedül megyek Miért nem megy oda, és nem úgy néz ki mint, hogy ok megyek a saját.?” . És utána futott tihohonko Dog, taposás gyengéden premyagko, és bemászott egy hely, ahol hallotta, mindent.
Amikor Wild Dog jött a barlang, felemelte az orrát egy vad ló bőrét, és elkezdte mulatság a csodálatos illata sült birka és a nő varázsolt csont, hallott susogása, és azt mondta nevetve:
- Itt jött az első. Ön, a Wild Wild Wild Creature-ból, mi kell itt?
És a Wild Dog válaszolta:
- Mondja meg, én, az én ellenségem, az Enemy felesége, hogy ilyen gyengéd szagot érez e Wild Woods között?
- Te, az Enemy, az Enemy felesége! Mondja: nem láttad a tehénet?
Az asszony nevetett és azt mondta:
- Te, a vadon élő vad vad vadállatból, menj magadhoz az erdőben, jó egészségért! Már nincs szükségem szolgákra vagy barátokra. Már fonáltam a fonatot és elrejtettem a mágikus csontot.
És a vadmacska válaszolt:
- Nem barát vagy szolga vagyok. Én, a macska, menjek oda, ahol tetszik, és egyedül járni, és most nekem kell a barlanghoz jönnöm.
Az asszony megkérdezte:
- Miért nem jöttél az első barátommal az első estén?
A macska dühös lett és azt mondta:
- Biztos lehetett volna, hogy a Wild Dog mesél nekem rólam!
Az asszony nevetett és azt mondta:
"Te, Cat, sétálj magadon, és menj oda, ahová tetszik." Ön maga azt mondja, hogy nem vagy szolgát, és nem barát. Menjen el innen egyedül, bárhol, ahová tetszik!
A macska úgy tett, mintha megsértődött volna és azt mondta:
- Lehet, hogy néha nem jöhetek el hozzátok a barlangban, és a forró tüzet melegítem? És soha nem hagyja, hogy élvezzem a fehér tejet? Olyan okos vagy, olyan szép vagy, nem, még ha macska vagyok is, és nem leszel kegyetlen velem.
Az asszony nevetett és azt mondta:
- Egy vadon élő vadállat egy vad erdőből, menj vissza oda, ahonnan jöttél. Már fonadtam a hajam, és elrejtettem a mágikus bárány vállpengét. Már nem kell barátok vagy szolgák a barlangban.
- Nem vagyok barát vagy szolga. Egy macska vagyok, aki egyedül jár, bárhol is tetszik. Most eszembe jutott, hogy jöjjek a barlangba.
- Miért nem jött az első este az első barátoddal?
A macska nagyon dühös és megkérdezte:
- Egy vad kutya mondott neked valamit rólam?
Az asszony nevetett és válaszolt:
- Ön egyedül jár, bárhol is tetszik, és a helyed nem számít. Nem vagy a mi barátunk vagy szolgánk, ahogy maga mondta. Hát, menj, sétálj, ahol tudod.
A macska úgy tett, mintha szomorú lenne és azt mondta:
- Soha nem fogok bejutni a barlangba? Sosem fogok melegedni a tűz miatt? Soha nem iszom meleg fehér tejet? Nagyon okos és nagyon szép nő vagy. Nem kell kegyetlenül még egy macskához sem.
- Tudtam, hogy okos vagyok, de nem tudtam, hogy szép vagy. Beszéljünk egy szerződést. Ha egy nap dicsérni fogok, akkor bejuthat a barlangba.
- És ha kétszer? - kérdezte a macska.
- Nem valószínű, hogy megtörténik - válaszolta a nő.
- De ha kétszer is dicsérnék, akkor a barlangba baskálhatsz.
1) A nők szikráztak és gyorsan sikeresek voltak.
2) Belépéshez át kell haladnia a küszöböt.
- Nem - válaszolta a macska - Én, a macska, vándorolok oda, ahol akarok, és én egyedül járok. Menj egyedül.
Egy macska magányosan sétál (Kipling)
De valójában halkan a Vadláb mögé kúszott, halkan és lágyan lépett be, és olyan helyre ment, ahol mindent hallhattak határozottan.
A nő meghallotta a ló tetejét, hallotta, hogy a Vadú Ló elindul hozzád, lépve a hosszú sörényét, felnevetett és azt mondta:
A nő nevetett, és egy tál fehér, friss tejet hozott, azt mondta:
- Ó, a macska! Ön ésszerű, mint egy személy, de ne felejtsd el: szerződésünket akkor kötöttük meg, amikor sem a kutya, sem a férfiak nem voltak otthon; Nem tudom, mit fognak mondani, hogyan fognak hazatérni.
- Mire számítok? Mondta a macska. - Csak egy helyem lenne a barlangban, naponta háromszor több fehér fehér tejet, és nagyon örülök. Nincsenek kutyák, senki nem érint hozzám.
Ugyanabban az estén, amikor a kutya és az ember visszatért a vadászatból a barlangba, a nő mindent elmondott nekik, mint a macskával kötött szerződésükről, és a macska a tűz mellett ült, és nagyon kellemes mosollyal mosolygott.
És az ember azt mondta:
"Mindez jó, de nem lenne rossz, ha vele szerződést kötne." Keresztül rajta keresztül minden emberrel, aki utánam lesz.
Elvett egy csizmát, vett egy karmos fejszét (összesen 3 darab), egy udvarból és egy kis fejszével (összesen öt) levett egy rönköt, és mindent egy sorban megfogott:
- Gyerünk, és szerződést kötünk. Élsz a Cave örökkön örökké, de ha elfelejti egeret fogni - Nézd ezeket a tárgyakat: öten, és azt a jogot, hogy dobja sem, hogy te, és kövesse minden ember jön utánam.
A nő meghallotta ezt és azt mondta magának:
- Igen, a macska okos, de az ember okosabb. A macska megszámlált mindent - elég nehéz volt - és azt mondta:
- Rendben! Egereket örökre fogom fogni, de mégis én, a macska, menjek oda, ahol tetszik, és egyedül járni.
- Séta, sétálj - felelte a férfi -, de nem hol vagyok. A szemembe esnek, azonnal rávegyek rád vagy cipővel vagy rönkökkel, és így minden férfi, aki követ engem, cselekedni fog.
Aztán a kutya megszólalt és azt mondta:
- Várj. Most az én alkalom, hogy szerződést kössenek. És rajtam keresztül a szerződés megkötésre kerül minden más kutyával, aki utánam fog élni. Megakadályozta a fogait, és megmutatta a macskának. Ha bár a barlangban vagyok, akkor nem kedves a gyermekhez - folytatta -, én üldözni fogok, amíg elkaplak, és amikor elkaplak, harapok. És így lesz minden kutya, aki örökkön örökké élni fog.
- Most szerződést kötünk veled. Ha nem vesznek el az egereket a barlangban, mindig, mindig, mindig, akkor dobom el ezeket az öt tárgyat, amint féltékeny vagyok rád. Ugyanez fog állni mindenki utánam.
- Ah! - kiáltott fel a nő. - Milyen okos macska ez, de a férjem még mindig okosabb.
A macska megvizsgálta mind az öt tételt (meglehetősen veszélyesnek tűnt) és azt mondta:
- Mindig barlangba fogom venni az egeret, mindig, mindig! És mégis macska vagyok, aki jár, bárhol is tetszik.
- Nem, amikor közel vagyok - tiltakozott a férfi. - Ha nem mondottad az utolsó szavakat, akkor eltávolítanám ezeket a dolgokat örökre, örökre, örökké! És most, amikor találkozom veled, dobok csizmákat és kalapácsokat (csak három elem). És így lesz minden ember utánam.
Aztán a kutya azt mondta:
- Várj egy percet! Még nem kötöttél szerződést velem és a kutyákkal, akik utánam élni fognak.
Bared fogak, folytatta:
- Ha nem a gyerekekkel simogatod, amíg barlangban vagyok, mindig, mindig, mindig, majd üldözlek és elkaplak, és amikor elkaplak, harapok. És így lesz minden kutya utánam.
- Ah! - kiáltott fel a nő. - Milyen okos ez a macska, de a kutya okosabb, mint ő.
A macska számolta a kutya fogait (nagyon élesnek tűntek) és azt mondta:
- Mindig mindig szeretni fogom a gyermeket, mindig, mindig, ha nem húzza túlságosan a farkamat. És mégis macska vagyok, aki jár, bárhol is tetszik.
- Nem, amikor közel vagyok - tiltakozott a kutya. - Ha nem mondottad ki az utolsó szavakat, akkor örökké, örökre örökre becsuknám a száját, és most, ha találkozom veled, meghívlak egy fára. És így lesz minden kutya utánam.
Az ember dobta a csizmáját és egy kőfaragást (csak három tárgyat) a macskába, és a macska elfogyott a barlangból, és a kutya egy fára hajtotta.
Ettől a naptól kezdve kedvesem, öt ember közül három mindig egy macskába dob, amely a kar alá fog esni, és minden kutya egy fára vezeti. Elkapja az egereket, és óvatosan kezeli a gyermekeket, ha nem feszítik túl erősen a farkát. De miután teljesítette feladatait, szabadidejében, különösen amikor a holdfény éjszakák jönnek, a macska elhagyja és egyedül sétál, bárhová is tetszik. Felkapaszkodik a nedves vadon élő fákra vagy a nedves vad tetőkre, vagy pedig a nedves vaderdőkre megy, és vad farkat ingogva vándorol a vad ösvényeken.