Drámafajok (drámai műfajok) - stadopedia
A modern életből (komédia) származó komoly vallási mitológiai témák (tragédia) és viccesek kifejlődéséért felelős görög dráma eléri a tökéletességet, és a 16. században az európai drámák modellje
A görög görög utánzó francia drámavállalók szigorúan betartották azokat a rendelkezéseket, amelyek változatlanok maradtak a drámai esztétikai méltóság szempontjából: az idő és a hely egységét; a színpadon feltüntetett epizód időtartama nem haladhatja meg a napot; az intézkedésnek ugyanazon a helyen kell megtörténnie
A klasszikus stílus követelményeinek szigorúságát már kevésbé tisztelték komédiában (Moliere, Lope de Vega, Beaumarchais), amely fokozatosan megváltozott az egyezményből a rendes élet képéhez (műfaj). A klasszikus konvencióktól mentes Shakespeare alkotó munkája új utakat nyitott a drámának. A XVIII. Század végét és a XIX. Század első felét a romantikus és a nemzeti drámák megjelenése jellemzi. (Schiller)
A 19. század utolsó negyedében, Ibsen és Maeterlinck hatása alatt, a szimbolizmus kezdte uralni az európai jelenetet
A dráma a jelenet követelményeire koncentrál. A színház tömeges művészet. A játék közvetlenül érinti sok embert, mintha összeolvadna válaszul, mi történik velük. Pushkin szerint a drámának az a célja, hogy cselekedjen, megragadja kíváncsiságát ", és erre a célra" a szenvedélyek igazságát "ragadja meg:" A dráma a téren született, népszerű nép lett. Nem meglepő, hogy a dráma a bemutatott külső megjelenése felé gravitálja. Képletei hiperbolikusak, fülbemászóak, színpadi világosságúak.
Az oroszországi dráma a XVII. Század végén Nyugatról származott. A független drámai irodalom csak a XVIII. Század végén jelenik meg.
Griboyedov vígjáték "Jaj a Wit", később "Főfelügyelő", "Házasság" Gogol, az orosz háztartási drámának alapja. Gogol után, még a vaudeville-ban (D. Lensky, F. Koni, Sollogub, Karatygin) is van egy határozott vágy, hogy közelebb kerüljön az élethez.
A drámai művek leginkább felelős szerepe a karakterek szóbeli önmegjelenítésének konvenciójába tartozik, amelynek párbeszédei és monológjai gyakran aforizmussal és maximával telítődnek