Azt mondják, hogy az emberek öngyilkosságot követnek el, ha súlyos problémái vannak

Körülbelül két éve üres, színtelen életet éltem. Minden ember úgy tűnik számomra, hogy megtéveszti, feddhetetlen és apró. Mind a tizennégy éves tinédzserek, akiknek üveges sörük volt a kezükben. Azok a többiek, akik mosolyognak rád, de csak értékelik a megjelenését. Nincs egyetlen rendes személyiség. Néha azt hiszem: mit tegyek ezen a világon? és mi a lényeg?
És milyen szerencsés a kisgyermekek számára, akik még nem tudják, hol vannak. És akkor: valószínűleg ugyanaz lesz, mint az összes többi, csak nekik kell fizetnie.

Minden egyes nap folyamán egyre inkább meg vagyok győződve arról, hogy a beszélő lények hatalmas tömegében való tartózkodásom csak felborít és szomorú. Valójában, valójában, ha gondolkozol rajta, az életem csaknem megkezdődött. Én csak egy diák vagyok. De mi fog történni legközelebb? Hogyan tudok ilyen életszemléletben elérni valamit ebben az életben, befejezni az egyetemet, csendesen dolgozni? A válasz nyilvánvaló. Ezért mindez nem fontos.

Azt mondják, hogy az emberek öngyilkosságot követnek el, ha súlyos problémái vannak, amelyeket bárhol nem lehet elkerülni. Úgy gondolom, hogy a problémám mindig velem lesz. Nem akarok tovább élni.
Támogatási webhely:

Yul, és ha a jó emberek nem válnak elég jól, jó lesz? Kikről fogják majd a kisgyermekek példáját? És az emberek, akiket nem szeretsz. Tudod, mindannyian jönünk erre a világra, hogy tanuljunk és nőjünk. és sokat fognak tanulni hibáikból. ne mindent, de sokakat és egy idő után. Mindannyian hiányosságok vannak. Természetes, nincs semmi katasztrofális dolog.

Azt gondolom, hogy ugyanaz, amit leírsz (és ez hasonlít rám (ilyen gondolatok), és még néhány árnyalat a csend és az önbecsülés) marad velem, sajnos az egész életemben. DE! Az a tény, hogy írtál, inspirálja, hogy van-e ilyen ember. Talán csak meg kell keresni (valami ilyesmi), ne hagyja abba, és mindig fehér fényt fog látni, amely során rájössz, hogy ez az, érdemes túlélni és várni. És így újra és újra. Kár, hogy az öngyilkosságok a pokolba kerülnek, szeretném valamilyen módon megkönnyíteni a sorsukat a következő világban, legalábbis nem tudom, hogy galambokat etetnek vagy imádkoznak. Igen, és nekem minden esélyem van rá (76 év után). Lehet, hogy a szövegben kiderült, hogy ez az ostobaság, de a lehető legnagyobb támogatást akartam nyújtani. * Nem minden olyan rossz, mint szeretnénk. *