Alapvető filozófiai problémák
Az anyag és a tudat közötti kapcsolat kérdése, vagyis lényegében a világ és az ember viszonya a filozófia alapkérdése. A fő kérdés 2 oldal.
1. Mi az elsődleges, tudat vagy anyag?
2. Hogyan viszonyulnak a világgal kapcsolatos gondolataink a világhoz, vagyis a világhoz? ismerje a világot.
Az alapfilozófia alapkérdése első oldalának az általános filozófiai tudás rendszerében való felfedezése szempontjából a következő tendenciákat különítik el: a) materializmus b) idealizmus c) dualizmus.
A materializmus olyan filozófiai trend, amely megerősíti az anyag elsőbbségét és a tudat másodlagos természetét. Az idealizmus egy filozófiai irányzat, amely megerősíti a materializmus ellentétét. A dualizmus egy filozófiai trend, amely azt állítja, hogy az anyag és a tudat egymástól függetlenül fejlődik és párhuzamosan halad. (A dualizmus nem bírta elviselni az idő kritikáját)
A materializmus és az idealizmus variációja (a materializmus és az idealizmus formái)
1. Az ősök naiv materializmusa (Heraclitus, Thales, Anaximenes, Democritus.) Lényeg: Elsődleges ügy.
Ezt az anyagot olyan anyagi állapotok és fizikai jelenségek értették, amelyek - ha egyszerűen megfigyelték - globálisnak bizonyultak, tudományos kísérletek nélkül, egyszerűen a mindennapi élet megfigyelésének eredményeképpen a naiv magyarázat szintjén. Azt állították, hogy a tömeges lét az emberek körül mindenek a kezdete. (Heraclitus - tűz, Thales-víz, Anaximen-levegő, Democritus-atomok és üresség.)
2. A metafizikai - anyag elsődleges a tudatossághoz. A tudatosság sajátosságait figyelmen kívül hagyták. A metafizikai materializmus szélsőséges változata vulgáris. "Az emberi agy elkülöníti a gondolatokat, valamint a máj epeit is". A XVIII. Század végi metafizikai materialisták (Diderot, Mametry, Helvetzky)
3. Dialektikus materializmus (Marx és Engels)
A lényeg: Az anyag elsődleges, a tudat másodlagos, de az anyag elsőbbségét a tudathoz képest az alap filozófiai kérdés kerete korlátozza. A tudatosság származik az anyagból, de az anyagban felmerülve, jelentősen befolyásolhatja és átalakíthatja azt, azaz az anyag és az eszmélet között dialektikus kapcsolat van.
1. Célkitűzés, amely nem függ az emberi tudattól.
A lényeg: a tudat elsődleges eszméje, amely objektív: Platón - a világ és a nap, az ötlet, a memória. Hegel abszolút ötlet.
2. Szubjektív idealizmus (Berkeley, Mach, Hume). Essence: A világ az érzéseim összetettje.
A szociáldemokrácia előtti időszak.
Atomista filozófia - a következő irány (az atom szóból). Az atomok oszthatatlanok. Az atom oszthatatlanságának ötlete a 20. századig létezett. míg az atom nem volt felosztva. A világ alapja egy atom, amelyet belülről töltenek be az energia. Számuk végtelen. Végtelen formában vannak. Az atomok közötti kölcsönhatás világmintákat hoz létre. Minden atomokból áll, beleértve az emberi lelket is, kifejezetten atomisztikus elrendezésben. A tudomány fő feladata az atomok kölcsönhatásának törvényeinek ismerete. Egyszerű atomisztikus kapcsolatok és a legbonyolultabbak. A valóság atomisztikus szerkezete a végtelenségét jelzi. Végtelen a diszkrétségében. így Az atomi filozófia elsősorban az Einstein alapját képező mechanika kialakulásához hozzájárult. 2 ph-kki alapja - a fizikai alapelvek meg vannak határozva: ez a test világa és az üresség. Aztán az üresség eszméjét megcáfolták. Einstein számára az üresség egy mező. A pre-szokratikus időszak ugyanúgy végződik, mint a szofisztikum: Puttatás, Szókratész. Sophisták - ez a bölcsek. Ők voltak az elsőek, akik figyelmet fordítottak az ember intellektuális képességeire. Ezért szubjektív idealistákként definiálhatók. Az ideális kapcsolatban áll az emberrel, szellemi képességeivel. Ezért a szofisták a nyelvészet, a pedagógia, a retorika alapítói. Alapozta meg az érvelés művészetének elméletét. Socrates először is ezt az irányt tartotta. A pre-szokratikus időszak nagyrészt általános filozófus jellegű volt. Ezen időszak alatt két fő irányt fogalmaztak meg; a materializmus és az idealizmus. Objektív jellegűek voltak, és csak a szofistákkal fordultak az emberhez, a szubjektív idealizmushoz.
Szókratészi filozófia