A szívelégtelenségben szenvedő betegek fizikai vizsgálata, a kardiológia hírei
18_4_ A szívelégtelenségben szenvedő betegek fizikai vizsgálata
A légzőszervek vizsgálata során számolni kell a légúti mozgások gyakoriságát. A szívelégtelenséggel járó hasnyálmirigy gyakran tachipnea jellegű, anélkül, hogy az inspirációt vagy a lejáratot megszüntetné. A tüdõben tapasztalt jelzett stagnáló jelenségek és a megfelelésük csökkenése esetén a légbeszllás inspiráló jellegû. A dyspnoe expiratorikus jellegét a HF-ben szenvedő betegeknél figyelték meg, amelyek a krónikus obstruktív tüdőbetegségek hátterében alakultak ki.
A végstádiumú szívelégtelenség zavarhatja légzési ritmus - aperiodikus Cheyne-Stokes amikor váltakozó időszakai apnoe gyors légzés időszakokban. A Cheyne-Stokes légzés a légzőközpont szén-dioxid-érzékenységének csökkenéséhez vezet.
Amikor a tüdők ütköznek a stagnáló jelenségek jelenlétében, meghatározzák a ütőhangzás dudorosságát. Auszkultáció a tüdő a szívelégtelenségben szenvedő betegek hosszantartó stagnáló a gyengülő vagy kemény légzési auscultated finoman nezvuchnye szörtyzörejek vagy crepitatiot, előnyösen az alsó régiókban. A nedves kis buborék "stagnáló" zihálás oka a folyékony hörgők szekréciójának hiperprodukciója és a hörgőképesség megsértése. A Creptust általában a krónikus vénás interstitialis vérplazmában hallják a tüdőkben, és az alvó alveolusok maximális inspirációjának magasságához kapcsolódik. A száraz rhonchusok nedvesség hiányában is hallhatók, de a gyulladásos bronchialis nyálkahártya duzzanata is társul. A növekedést a stagnálás a tüdőben - alveoláris tüdőödéma extravazáció történik a alveolusok egy kis mennyiségű vér plazma, és crepitatio megszerezni a karakter a közepes és krupnopuzyrchatyh, gyorsan elterjedt a teljes felületen a tüdőben.
Biventrikuláris szívelégtelenségben szenvedő betegeknél megfigyelhető a hidrothorax. Ebben az esetben a folyadék a pleurális üreg alsó részén található, jobb vagy mindkét oldalon. A transzudátum mennyisége kicsi - 100-200 ml. A hidrothorax perkussus jelenlétében másodpercenként a percussion hangosság dulmása, ausculatory - gyengített légzés.
A cardiovascularis rendszer vizsgálata során a fizikai adatok elsősorban az alapbetegség jellegét tükrözik, amely a szívelégtelenség kialakulását okozta. Ezért a relatív szívritmuszavarok határai változatlanok lehetnek, balra, jobbra vagy mindkét irányban eltolhatók.
Az auskultató kép függ az alapbetegségtől is. Gyakran a szívelégtelenségben szenvedő betegeknél kompenzációs tachycardia van meghatározva, melynek célja a szív térfogatának fenntartása. Viszont a tachycardia az intramyocardialis feszültség növekedését és a posztterhelés mértékét növeli a bal kamrában, romlik a diasztolé. HF-en szenvedő betegeknél általában a főhangok hangzása és a további hangok megjelenése változik. Az I. és a
A II-es csengőhangokat sok betegben megfigyelték, és a dilatált kamrák összehúzódásának és relaxációjának csökkenését jelzik. Pulmonális hipertónia esetén a második tónus a pulmonalis artériára helyezi a hangsúlyt a 2. szomszédos térben a szegycsont bal oldalán. Ha a jobb kamrából a vér kiürítésének megszegése következik, akkor a II hang nemcsak hangsúlyozni fog, hanem a II hang tüdőkomponensének késleltetése következtében. Jelentős bal kamrai dilatáció és hangsúlyos motilitászavarok tetején a patológiás III rögzített a hangot a szív, ami a három távú hallgat protodiastolic galoppritmus. A III tónus megjelenésének oka a hidraulikus sokk jelenléte a dilatált kamrának falához képest, amely a vérnyomásból a kamrába érkezik, a gyors gradiens miatt a gyors töltőfázis végén. A patológiás IV-tónus és a preshisztolikus galopp-zaj a jelentős diasztolés diszfunkcióban szenvedő betegeknél és a diasztolé vérének kiürülésével kapcsolatos pitvari hozzájárulás növekedésében nyilvánul meg.
A szívkamrák bõvítése a mitrális vagy tricuspid szelepek viszonylagos elégtelenségének kialakulásának oka, amely az auskultációban a szisztolés zajnak a megfelelõ pontokon való meghallgatásával nyilvánul meg.
Az artériás nyomás a betegekben a szívelégtelenség kialakulását megelőző időszakban az artériás hipertónia jelenlététől függ. A szívelégtelenség progressziójával és a kontraktilitás csökkenésével általában a vérnyomás még a kezdeti artériás magas vérnyomásban szenvedő betegeknél is csökken. Súlyos szívelégtelenség és a perc térfogatának csökkenése gyakoribb a hipotenzióban. Néha magas vérnyomás jön létre a perifériás hajók tónusának kompenzáló növekedése következtében.