A pari ("adaptation of em") technikája

Mérlegek: a szülők aránya a családi szerephez, a szülők és gyermek közötti kapcsolat - optimális érzelmi érintkezés, túlzott érzelmi távolság, túlzott koncentráció a gyermeken; családi kapcsolatok.

Vizsgálati cél

A vizsgálat utasításai

Mielőtt olyan kérdései lennének, amelyek segítenek kideríteni, hogy a szülők mit gondolnak a gyermekek felneveléséről. Itt nincs helyes és helytelen válasz. mindenki igaza van saját nézeteihez képest. Próbálja meg pontosan és igazságosan válaszolni.

Néhány kérdés ugyanúgy tűnhet neked. Ez azonban nem így van. Hasonló kérdések, de nem azonosak. Ez azért történt, hogy el lehessen érni, még a kisgyermekek nevelésében is kis különbségek vannak.

A kérdőív kitöltése körülbelül 20 percet vesz igénybe. Ne gondoljatok sokáig a válaszra, gyorsan válaszoljanak, és igyekezzenek megadni a megfelelő választ, ami az elméjéhez jut.

Az egyes pozíciók mellett az A és B betűket kell kiválasztani, attól függően, hogy hűek-e a mondat helyességében:

• A - ha teljes mértékben egyetért ezzel a rendelkezéssel;
• a - ha egyetértenek ezzel a rendelkezéssel, nem értenek egyet;
• b - ha nem értenek egyet ezzel a rendelkezéssel, ahelyett, hogy egyetértenének;
• B - ha teljesen nem értenek egyet ezzel a rendelkezéssel.

A vizsgálati eredmények feldolgozása és értelmezése

A válaszadási pontokat az alábbi séma szerint számítják ki:

A vizsgálati eredmények feldolgozása

A módszertanban a vonat 23 aspektusát azonosítjuk, amelyek a szülők és a gyermek kapcsolatának különböző aspektusaira vonatkoznak, valamint a család életében. Ezek közül 8 jellemzõ a családi szerephez fûzõdõ kapcsolatot, a 15 pedig a szülõ-gyermek kapcsolatot. Ezek a 15 jellemzők a következő 3 csoportra oszthatók:

1. Optimális érzelmi érintkezés,
2. Túlzott érzelmi távolság a gyermekkel,
3. Túlzott koncentráció a gyermekre.

A családi szerephez fűződő kapcsolat

8 jelzéssel írjuk le (számuk 3, 5, 7, 11, 13, 17, 19, 23):

Szülő-gyermek kapcsolat

Optimális érzelmi érintkezés (4 jelből áll, ezek száma a kérdőívben: 1, 14, 15, 21);

• verbális megnyilvánulások, verbalizációk ösztönzése (1);
• partnerségek (14);
• a gyermek tevékenységének fejlesztése (15);
• a szülők és a gyermek közötti kapcsolatok kiegyenlítése (21).

Túlzott érzelmi távolság a gyermekkel (3 jelzésből áll, ezek száma a kérdőívben: 8, 9, 16):

• ingerlékenység, gyors tompaság (8);
• súlyosság, túlzott súlyosság (9);
• a gyermekkel való érintkezés elkerülése (16).

A gyermekre gyakorolt ​​túlzott koncentráció (8 jelzéssel, a kérdőívben szereplő számokkal: 2, 4, 6, 10, 12, 18, 20, 22):

• túlzott gondozás, függőségi kapcsolatok kialakítása (2);
• az ellenállás leküzdése, az akarat elnyomása (4);
• a biztonság megteremtése, a sértéstől való félelem (6);
• A családon kívüli hatások kizárása (10);
• agresszivitás megszüntetése (12);
• a szexualitás visszaszorítása (18);
• túlzott beavatkozás a gyermek világához (20);
• a gyermek fejlődésének felgyorsításának vágya (20).

Minden attribútum 5 mérés alapján mérhető, kiegyensúlyozva a mérési képesség és a szemantikai tartalom szempontjából. A teljes módszertan 115 ítéletből áll. A digitális jelentőség nagysága határozza meg a jel súlyosságát:

• 20 - a jellemző maximális pontszámát;
• 18, 19, 20 - magas pontszám;
• 8, 7, 6 - alacsony értékelés;
• 5 - a jellemző minimális pontszám.

A vizsgálati eredmények értelmezése

A módszertan lehetővé teszi a családon belüli kapcsolatok sajátosságainak, a családi élet szervezeti jellemzőinek felmérését.

A családban lehetõvé válik a kapcsolat egyes aspektusainak elkülönítése:

• gazdasági és háztartási, családi élet szervezése (a módszertanban ezek a mérlegek 3, 13, 19, 23);
• a házastársak, akik az erkölcsi, érzelmi támogatást, a szabadidős tevékenységet, az egyén, az egyén és a partner fejlődését szolgáló környezet megteremtését teszik lehetővé (módszertan szerint ez a lépték 17);
• a gyermeknevelést biztosító attitűdök, "pedagógiai" (a skála 5, 11 módszertanában).

A 7-es skálán (családi konfliktusok) vonatkozó magas pontszámok konfliktusokat és a családi konfliktusnak a termelési viszonyokhoz való lehetséges átterelését jelezhetik. Ebben az esetben a pszichológiai segítségnyújtás célja a családi konfliktusok megoldása és a termelési csapatok közötti kapcsolatok javítása.

A 3-as skálán (családfüggőség) tartozó legmagasabb pontszámok bizonyítják a termelési problémákkal kapcsolatos családi problémák fontosságát, az "üzleti" másodlagos érdeklődését illetően, szemben a 13-as skálán (elégedetlenség a háziasszony szerepével). Azoknál a személyeknél, akik magas arányban rendelkeznek ilyen alapon (3), a családi függőség jellemző, a gazdasági funkciók eloszlásának alacsony következetessége. A család rossz integrációját a 17-es, 19-es és 23-as skálán mért pontszámok jelzik.