Olvassa el ezt, ha elárulta

Megpróbálok jobban gondolkodni az emberekről. Őszintén. A jó pillanatokra koncentrálok, megpróbálok szimpatizálni a problémáikkal, megpróbálok először szeretni, nem elítélni. És természetesen nem tudok, mint mindenki más. A bolygó méretével kapcsolatos hibák vannak. De mindig megpróbálok bocsánatot kérni, felbecsülni magam, felismerem a hibáimat. Végül is ez személyes fejlődés, ugye?

De sajnos, bármennyire is próbáljuk meglátni a legjobbakat másokban, mások nem látják a legjobbakat számunkra. Mindaz, amit ellenőrizhetünk, a saját cselekedeteink. És senki más nem.

Tehát ha a legjobb barátod késsel kést hoz. Amikor a fickád becsapja magát. Amikor a szüleid nem értenek meg. Amikor az emberek, akiket szeretsz, szörnyen viselkednek, és törött szívvel hagynak benneteket, emlékezzetek erre: ez nem a te hibád, és nem érdemli meg.

Nem számít, mit mond ez a személy, nem érdemled ilyen bánásmódot. És ne töltsön álmatlan éjszakákat, megpróbálva megérteni, hogy mit nem érdemeltél meg ilyen árulást, hogy ilyen szellemi bánatot érezhess.

Az emberek cselekedetei a cselekedeteik. Mi vagyunk felelősek azért, hogyan viselkedjünk másokkal. És a legegyszerűbb azt mondani: "Ő volt, aki provokáltam." "Ő az, aki engem olyan rosszul viselkedett." Nem, nem az. Mindenkinek van választása. És azok is, akik megtörték a szívét, megvolt a választás. És csak rossz választást tettek. Sajnálatos módon nem mindenki bátorsággal bocsánatot kér a rossz dolgokért. Valójában a legtöbb ember a fejükben képes akár kegyetlenséget igazolni, amit neked tettek.

A fejükben úgy gondolják, hogy te vagy az, akit hibáztatsz. Hogy te vagy, aki nem megfelelő módon viselkedett. Ön hülye. De a reakciód megérthető. Ne hagyd, hogy másképp gondolkodjanak. Érdemes ezt megjegyezned, amikor elárulta azokat, akiket leginkább megbízol: ez nem a te hibád. Nem számít, milyen nehéz megpróbálni másképp meggyőzni.