Anya és gyermeke
Anya a legfontosabb lény a baba életében.
Az újszülött és az anya közelsége természetesen kielégíti fizikai és érzelmi szükségleteiket. Az unió alapvető feltétele azonban annak a bizonyossága, hogy intimitásuk állandó és szeretetes lesz.
Az első szál, amely összekapcsolja a gyermeket a világgal, az anyja. A gyerek ismeri, neki szüksége van rá, és ezért szereti őt.
Az anya szerepe megváltozik a gyermek életkorával.
Az óvodás korú gyermekek, valamint a csecsemők is szükségük van az anyák gondozására, és örömmel fogadják. De kapcsolatuk az anyával sokkal bonyolultabb.
Ebben a korban a "szeretni" és "szeretni" szavakat inkább "adni" és "veszik", bár ez nagyon "gyermeki" formában nyilvánul meg. Tehát, anélkül, hogy elégedett lenne az anya segítségével, a gyerek gyakrabban mondja: "Én magam", "meg fogom csinálni". Néha még saját véleménye is van arról, hogy mi a legjobb neki.
Így megváltozik az anya szerepe: már nem egyszerűen törődik a kisbabájával, hanem megtanítja neki, hogy gondoskodjon magáról és saját biztonságáról.
Az anya közelsége szükséges feltétele a gyermek normális fejlődésének.
Annak érdekében, hogy az újszülött jól érzi magát, folyamatosan gondoskodni kell róla. Sokan azt hiszik, hogy a baba elegendő táplálkozásra, lelassulásra, ruhára, és bárki is megteheti. Ez teljesen nem így van.
Annak érdekében, hogy a gyermek rendesen fejlődjön, állandóan érzelmi és fizikai kapcsolatra van szüksége ahhoz a személyhez, aki törődik vele. Ha nincs ilyen kapcsolat, a baba elveszíti a környezet iránti érdeklődését, fejlődését lelassítja, a betegségekkel szembeni rezisztencia csökken. Jelenleg még nem tisztázott, hogy a fizikai szükségletek kielégítése nem elegendő a gyermek normális fejlődéséhez. Bizonyos bizonyossággal azonban azt mondhatjuk, hogy igaz szeretetre van szükség ehhez.
A gyermek személyiségének fejlődését az anya és a baba egyesülésének sajátosságai határozzák meg az élet első évében.
A pályázati anyai gondozás kielégíti a gyermek érzelmi igényeit: az anya jelenlétének szükségessége, mosolya, hangja szaga, tapintása stb. Ez meghatározza mind a baba fizikai fejlődését, mind a psziché fejlődését. Az intimitás az anyával segít a baba felismerni és szeretni magát, vagyis segíti saját magának kialakulását. Hasonlóképpen az anyja megvalósításával és a szeretetével a gyermek a "te" fogalmát alkotja.
Az anya különleges személyiségének szeretete, és nem csak egy olyan személy számára, aki megfelel a baba szükségleteinek, megalapozza jövőbeli kommunikációját másokkal. Az ön-szeretet lehetővé teszi a baba számára, hogy megvédje saját testét, és gondoskodjon a jólétéről.
Az anya és a gyermek közelsége nem függ az etetés módjától.
Ha egy nő szeretne szoptatni, akkor, miután elsajátította ezt a művészt (ami általában több hétig tart), élvezheti. A szoptatás nem csak a legkönnyebb és legélvezetesebb módja a csecsemő ápolásának, hanem egy olyan folyamatnak, amely nagyban megkönnyíti a kommunikációt, a megismerést és a szeretetet.
Ha egy nő nem akar, vagy nem tud szoptatni, a mesterséges etetés ugyanolyan sikeres lehet. Ez nem befolyásolja az anya és a baba közötti kommunikáció fejlődését.
Minden gyermeknek szüksége van egyéni gondozásra.
Ha van egy másik gyermek a családban, az anya körültekintően kell körülölelnie, a csecsemő természetéhez igazodva. A család minden gyermekének különleges kapcsolatai vannak az anyával. Ennek a kapcsolatnak a jellege nem attól függ, hogy született-e, hanem számos egyéb tényező, például a reakció jellemzői és a gyermek megjelenése, az anya fizikai és érzelmi egészsége,
Az idősebb gyermek gondozásának tapasztalata pozitív és negatív hatással lehet a későbbi anyaságra.
Hasonlóképpen, az ikrek mindegyikének szüksége van az anya gondozására, ami sok bajt okoz neki. Mindazonáltal néhány csodálatos anya sikerül gondoskodni az ikrekről.
Az újszülött nem ismeri önmagát, sem az anyját, de a természet képes kapcsolatot teremteni más emberekkel és fejleszti személyiségét. Az első hónapokban a baba nem különbözteti meg magától az anyjától, a testét tőle. Ha a síró baba megnyugszik, amikor hallja lépteit, vagy látja az arcát, akkor elkezdi megkülönböztetni magától.
Az élet első évében az "én" koncepció a legjobb esetben csak a test bizonyos részeit tartalmazza - azokat, amelyeket a baba gyakrabban lát és érez. Az "anya" fogalma is korlátozott. De a gyerek tudja, hogy az anyja szüksége van rá, és felhívhatja őt. Hangulata elsősorban attól függ, hogy az anya olyan módon viselkedik-e, ahogy akar, vagy hozzászokott hozzá. Egy ilyen korú gyermek számára egy igazi tragédia, ha időben táplálják vagy sem, amit szeret. Végtére is, világa jól ismert dolgokból áll, és nélkülük szétesik. Ha minden megy "egy ismerős forgatókönyv szerint", akkor fokozatosan az evés, az alvás, a tiszta vászon öröme terjed az anyámra, és még fontosabbá válik, mint maguknak a szükségleteknek.
Ha egy hatvan hónapnál idősebb gyerek kiált, amikor anyja elhagyja, vagy nem akarja, hogy valaki másnak táplálja, akkor ez nem jelenti azt, hogy "elkényeztetett". Éppen fejlesztésében nagyon fontos szintet ért el - rájött, és szereti az anyját, megértette, hogy mit jelent neki.
A saját testhez való szerelem a gyermek önmegtartóztatásának alapja.
Ahogyan a baba elkezdi szeretni az anyját, elkezdi szeretni magát. Az ő elégedetlensége vagy rossz egészségi állapota, ő kifejezheti az egyetlen módját - sír. Ezért a gyermek sikoltozik, ha fáj, vagy amikor érezni fogja az anyától elválasztását (akinek jelenléte egyszerűen szükséges a jólétéhez).
Ha a baba sír, dobja a játékokat a padlóra, vagy éppen harapja az anyját, akkor azt jelenti, hogy már megtette az első lépést, hogy szeresse a testét. Ezért nem a saját haragra, hanem a külvilágra irányítja a haragját.
Gyermeke gondozása, a nő gondoskodik önmagáról.
A természet türelemmel és tudással gazdagítja a nőket, hogy jó anya legyen, gyermeke számára gondoskodott és élvezte ezt a gondoskodást. A terhesség alatt a gyermek az anya belsejében él, pszichológiailag és fizikailag része. Egy nő csak a mozgása révén érzi magát a különálló lénynek.
A szülés olyan nagyszerű esemény, amely többek között a gyermek egyéniségének fizikai tudatosságához vezet, bár pszichológiailag még mindig az anya része. Az anya és a gyermek integritásának ilyen érzése biztosítja a nő jólétét és segít neki az anyaságban. A szoptatás öröm mind az anya, mind a gyermek számára. A csecsemő meggyőződése az anya állandó közelségéről és gondozásáról. Ha a gyermek megbetegszik, az anya úgy érzi, mintha beteg lenne.
Természetesen az anya - érezni a gyermeket, megérteni, megtanulni felismerni a sírást és más jeleket - nagyon kemény munka. Ezért még a legerősebb és türelmes anyáknak időről időre pihenniük kell.
Egy nő anyává válik, amikor gondoskodik a gyermekéről.
Az a tény, hogy egy nő biológiai anya nem garantálja a normális és boldog anyaságot. Ennek sok oka van. Közülük - az anya vagy a gyermek betegsége, a szülés utáni változások a nők természetében, pénzügyi nehézségek, a rokonok túl aktív beavatkozása, vagy éppen ellenkezőleg, a segítség és a figyelem hiánya.
Az anya képessége nem születéskor született nõnek, bár bizonyos természetes tényezõk miatt meggyengülhet vagy erõsödhet. A gyermek gondoskodása lehetővé teszi, hogy az asszony anya legyen. Ha az anya el van választva a csecsemőtől, vagy nem tud gondoskodni róla, az anyai tulajdonságainak fejlődése veszélybe kerülhet.
Ugyanakkor nagyon fontos, hogy más emberek megosszák veletek a gyermek gondozásáért való felelősséget. Vannak, akik úgy vélik, hogy ha a gyermek csak az anyával foglalkozik, jelentősen függ a nőktől, nehéz kapcsolatba kerülni más emberekkel, rosszul tolerálja az anyától való elválasztást.
Természetesen nagyon sok anya szeretné teljes mértékben szentelni magát, hogy gondoskodjon a baba, és nem szenved el még egy rövid elszakadást tőle. A csecsemő azonban nem igényel ilyen ellátásokat. Úgy érzi, elég erős és egészséges kapcsolat van az anyjával. És ez nem függ attól, hogy mennyi időt tölt vele, hanem arról, hogy hogyan törődik a kisbabával, és hogy az elválasztás pillanatában képes-e hozzátenni a közelségét.
Az anyák gondozásának hiánya
Az anya korai korban meglévő erős kötődésének hiánya nemcsak negatívan befolyásolja a gyermek kommunikációs képességét, élvezheti a kommunikációs folyamatot, hanem akadályozza az egyén fejlődését.