A képzés fiziológiai folyamat

VÁLASZ: A sporttudomány egy speciális pedagógiai folyamat, melynek célja az általános fizikai és speciális fizikai teljesítmény, technikai, taktikai és pszichológiai képzés növelése annak érdekében, hogy a kiválasztott sport legmagasabb eredményét elérje.

Fiziológiai szempontból a sporttúra hosszú távú adaptációs folyamat, vagyis az emberi test alkalmazkodása a választott sport igényeihez.

A fizikai terhelésekhez való alkalmazkodási reakciók többségének kifejlesztésében két fázis követhető: az első szakasz "sürgős", de nem tökéletes adaptáció és az azt követő szakasz - tökéletes hosszú távú adaptáció. Az alkalmazkodás első, sürgős szakaszában a homeosztázis megszakad, ami viszont olyan folyamatokat indít el, amelyek a tökéletes hosszú távú alkalmazkodáshoz strukturális alapot hoznak létre.

A képzés különös alapelvei:

  • az általános és a speciális fizikai képzés egységessége,
  • a képzési folyamat folytonossága és ciklikussága,
  • fokozatosan és maximálisan növeli a képzési terhelést
  • a képzési folyamat személyre szabása (figyelembe véve a sportoló funkcionális felkészültségének korát, szexuális jellemzőit és jelenlegi szintjét).

Ezek az elvek a fizikai tulajdonságok fejlődésének törvényei és a motoros képességek kialakulása az emberben, a test funkcionális változásainak jellemzői, az atléta funkcionális tartalékainak megváltoztatása.

A képzési folyamat élettani alapja. A választott sportban egy sportoló speciális képzésére való áttérés csak általános (nem szakosodott) képzésen alapul, a fizikai tulajdonságok fejlődése és a szervezet funkcionális képességeinek növekedése következtében. Ennek a folyamatnak a lehető leggyorsabbnak kell lennie, mivel a szisztematikus vizsgálatok szünetei az általános fizikai alkalmasság és a motoros készségek fejlesztésének éles csökkenéséhez vezetnek. Ugyanakkor a pihenőidő kötelező. A fizikai terhelés súlyosságának az optimális pihenőidőkkel való helyes váltakozása biztosítja a test szuperkompenzáció (szuper-helyreállítás) jelenségeinek használatát, amikor a következő edzés az előzőnél nagyobb hatékonysággal kezdődik. Ezzel a móddal az atléta eredményei folyamatosan nőnek, az egészsége megmarad. A túl nagy pihenőidő nem növeli a növekedést, és az elégtelen intervallumok a hatékonyság csökkenéséhez és a szervezet funkcionális állapotának romlásához vezetnek.

A képzési terheléseknek fokozatosan növekedniük kell az elérni kívánt funkcionalitás szintjétől függően, egyébként, még a rendszeres edzéssel is, csak azok támogató hatása lesz.

A magas sport eredmények elérése érdekében maximális terheléseket kell alkalmazni, amelyek a központi idegrendszer, a motorberendezések és a vegetatív rendszerek funkcionális tartalékainak mobilizálását eredményezik, így a képzés funkcionális és strukturális nyomvonala marad.

Kapcsolódó cikkek