Книга практическая антимагия - ingyen online olvasása, аттер стапан кайманов, страница 13
- Megtaláltam - feleltem, és felismertem, hogy a szomjúságom ismét megmarad.
- A varázsló. Ki más.
- Gondolod, neked?
- Csakúgy, mint az, hogy Artsis a Bátor Asgoth királya.
- És miért ilyen bizalom?
Hol-hol. Onnan. Itt van csatolva. Mindenütt, ahol az orra el fog menni.
- Először is, a mágus csak egy. Ráadásul nem erősebb, mint a goblin sámán. A varázslók természetesen a gazemberek - különösen a necromagák, de nem a szamár. Én száz ilyenet küldene, ha nem többet.
- Maga önelégült - mosolygott Pront. - Van más is? Nem egyedül, úgy döntött, hogy megtámadja a királyi kocsit.
"Sajnálom, csak varázslók érzem magam." Másokról nem tudok mondani. De biztos vagyok benne, hogy elvesztettük a vezetőt és egy íjászot. A második - adta a deru. Egyébként helyes dolgot tett, különben ő követte volna a sofőt.
- Itt van egy gazember - mondta Pron. - Megtalálom, személyesen vágom a torkomat ... És láttad ezt a falon keresztül?
Bólintottam. Leheletnyi levelek csörömpölődtek.
A "mások", akik várakoztak, hogy látják magukat, megjelentek abban az időben, amikor a varázsló már a riadt lovak mentén haladt. A proton teljes magasságába nyúlt, és csendesen elcsúsztatta az ajtót. A lábujjhegyen állt, hogy megnézze a repedést.
"Eddig kettőt láttam." Egy kopasz, terjedelmes és izmos, mint egy troll. Egy fejszével. A második kisebb, láncposta. Fegyverzett egy íjjal és egy rövid karddal.
- Jönnek hozzánk, fegyverekkel játszanak. És itt van a harmadik. Úgy látszik, vártak rá.
- Hadd találjam meg. Hosszú hajú, széles vállú, huszonöt éves. A tenyerei vörös fényben csillognak.
- Nem fogom elrejteni, sokkal látványosabb, mint a repülő fények - suttogta az ügynök. "A tehetséged lenne, mert hosszú ideig lett volna Őfelsége szolgálatának vezetője."
- Ha akarod, azonnal megölik. Nem hagyja el a kocsit.
- Még korai. Meg kell győződnünk arról, hogy az egész cég előttünk van. És akkor - amennyire szükséges.
"Egy dolog, amit nem tudok megérteni: mi haltak meg ilyen sokáig?"
- Tapasztalt rablók. Nem azonnal rohant a zsákmány. Először körülnézett, várta. Hirtelen egy egész rablás galopált utánunk. És merész. Nem mindenki fogja megtámadni a királyi kocsit. Ó, elfelejtettem, hogy délen vagyunk. Az északi erdőkben egyetlen teremtmény sem akart kijönni a lyukból, látva Asgot kabátját az ajtón. És itt ...
- Hé, a kocsiban nyissa ki az ajtókat! Mondta az egyik rabló. - És akkor megszózzuk, mint a csirkéket.
- Megpirítjuk - ismételte meg egy bizonytalan hangon.
- Gyertek ki. Az őröd megsemmisült - mondta az utolsó a banditák közül, és láttam, hogy a levegőben szétszóródott por színeződik. A bűvész így adta a hangot. - Nem szeretünk várni.
- Nem szeretjük - ismételte a hang.
Pronto elhúzódott a résen, rohant az ülés és kihúzta alattuk ismerős nekem kolchuzhku és kék köpenyt, majd egy szürke kapucnis köpenyt. Az ügynök köpenye átadott nekem. Magát ráncolva az orrát kezdte sietve ruhát neki egy csúnya dolog.
- Most megnézzük, mennyire félsz a varázslóktól.
- És miért? Bólintottam a köpenyt.
- Egy darabig el kell rejteni a hajadat. Ők híresbbek önöknél. Halkan elmosolyodott. - Nem fogsz elhinni, szinte minden kocsmában hallhatsz részegeket egy kék hajú emberről. Ez ... kígyók.
- Igen, igen. Már majdnem meggyőződtem róla, hogy a haj helyett a fején egy vékony kék kígyó, és a szem égő szikla helyett. - Átvette a köpenyt, felnézett a mennyekre, és szünet után ismét suttogta. Még csendesebb, mint korábban: - A terv ...
"Hé, ott vagy!" Megszakította Prontov, egy gazember rabló. - Most menjünk el az ecsetfát.
- Gyerünk! - fenyegetéssel énekelt. - És ostobaságok nélkül. Egy bűvész van velünk - mondta büszkén az író.
"Szóval hallgasd meg és emlékezz". Először kimentem, gyáva nemesemberként ábrázoltam magam. Te - a következő. Ügyeljen arra, hogy álljon mellettem. Jobb lesz csend. Pontosan úgy tedd, hogy hülye. Amint készen állok, adok neked egy jelet.
- Mi van? - kérdeztem, miközben a köpenyemre dobta a vállamat.
- Én térdre fogok emelkedni.
- És akkor? - Csuklyát dobtam.
- Megerősítheti, hogy egyetlen varázslóval legyőzheti a varázslót. És én ... Általában ne aggódj a többi tolvaj miatt. A legfontosabb dolog - nézd, hogy a varázsló nem égette el a seggem. És ne felejtsd el a gyűrűt. Úgy döntesz, hogy becsapni ... - Nem pontosította, hogy mi büntetés vár rám a hibára.
Az ügynök megmarkolta a csavart. Kinyújtotta a vállát az ajtóhoz.
- Ne ölj meg minket! Pront nagy valószínűséggel felkiáltott, és egy félelmetes nemesből jött ki az edzőből. - Ne ölje meg - mondta, de hangja kissé csendesebb volt, és a kezével lefedte magát.
"Nos, a színész! - csodálkoztam, és nem néztem az ügynököt. - Végül is, milyen tehetség - tehetség nagybetűvel! - elvesztette az asgótikus színházakat.
Pront a kezét felemelve el akart lépni a rablók felé, amikor a bűvész rámutatott ránk egy tenyérrel, amely készen áll egy másik tűzgolyó felszabadítására.
- Maradj ott - utasította el a varázsló, és tanult minket, mint az újoncok vajdája.
Remegés, Pronto azonnal megbukott térdre és lehajtotta a fejét, mielőtt a rablók, mint a király előtt, nem beszélve a szinte észrevehetetlen, hogy tanulmányozza a terepet.
- Nézd, nézd, aranygyűrű van! - kiáltott fel a punci, és égő szemekkel rögtön rohantak hozzánk, de a mágus megállította, és kezével elzárta az utat.