Boyars, megjegyzi az ősrákot a partizánról
1. Nagy földbirtokos, és - szélesebb körben - gazdag és befolyásos ember a városában, a földjén. Egyes történészek úgy hívják a "zemstvo" boyarokat. Ie ezek a legkiemelkedőbb, befolyásos emberek egy adott "föld" lakóitól. "Boyars Novgorod" a 15. század végéig, például Zemsky boyars a tiszta formában. Azokban a területeken, ahol a herceg hatalma szorosabb kapcsolatot mutatott a zemstvo-val, ahol a fejedelmek nem változtak ilyen gyakran, a Zemszkij-fiúk szorosan összefonódtak a hercegek fiúcsarnokkal.
2. A fejedelmi boyár fontos, jelentős személy a fejedelmi környezetben. A fiú királynõ a helyére helyettesítheti a várost, a távollét idején - a kormányzó. A kisfiú herceg egy fontos nagykövetség fejére küldött. A hercegi herceget a katonai elszakadás parancsnokává nevezték ki, ha a hercegi családtól nem volt alkalmasabb jelölt. Vagyis a herceg barátai (bolyare) a herceg szolgáinak legkiválóbbak, a legjobbak, nemesek, "nagyobbak".
A herceg elosztó javára való közelség megkönnyíti a földek és a vagyon birtoklását. Ugyanakkor az adott földön uralkodó herceg mindig tanácsot és támogatást kapott a föld befolyásos, gazdag embereinek. Ezért nem tudta vonzani őket a környezetébe. Így különböző eredetűek ezek a kifejezések elkerülhetetlenül össze kellett keverniük, ami az ókori ruszokban szinte mindenütt történt. Ráadásul minél nagyobb volt a fejedelem befolyása egy adott föld életére, annál merészebbé vált a herceg legbefolyásosabb főemlősége.
A XIII. Századig az oroszországi nyereséges foglalkozások nyilvánvalóan uzsora és nagy kereskedelmi műveletek voltak. Nos, természetesen a nyereséges foglalkozás az állami igények fenntartása volt, azaz részvétel a katonai kampányokban, díjak gyűjtése, vámok, a herceg nevében eljáró bíróság, bírósági díjak és bírságok kötelező beszedése, hercegi tulajdon kezelése stb.
A fiúk pedig gazdagok és hatalmasak voltak. Ez az usurers és a használt viszonteladók. Ezeknek az embereknek már volt nagy pénzük és egyéb anyagi eszközeik, és egyszerűen megőrizték és megszorozták őket kereskedelmi és uzsorás műveletek segítségével. Annak érdekében, hogy beléphessünk ilyen "nagy", befolyásos emberek körébe, szükségessé vált a gazdagság és az elválaszthatatlanul összefüggő befolyás és súly a társadalomban. Tény, hogy csak a gazdagság, súly nélkül befolyással lehetett a társadalomra, anélkül, hogy mások tisztelete és a középkori társadalom súlyos katonai ereje nélkül lehetett volna. (Bővebben lásd a cikket: "Az oroszországi gazdagság".)
A gazdagság megszerzése, a gazdagság megszerzése érdekében a közszolgálatban lehetett, akár kereskedelemben, akár háborúban. De a gazdagodás vagy nagyon fokozatos volt, vagy valamilyen rosszhiszeműséggel vagy nagy kockázattal jár, vagy hihetetlen szerencsével. A nagy emberek - a fiúk - kijelölésének legmegbízhatóbb és legvalószínűbb módja a törzsi fejedelmek vagy falusi vezetők fiúinak átalakítása volt.
Törzsi fejedelem, aki élvezte befolyással bármely területén élő ősi Oroszország a törzs a születés, a nemesség, mozgó a város - közepén a föld, elkerülhetetlenül lesz Zemsky bojár - Egy nagy ember a városban. Fokozatosan befolyása anyagi javakká is vált - ezüst, amelyet a szőrme eladásánál szereztek meg, egy nagy birtok a városban - a föld fővárosa.
Például a Vod vagy a Izhoras törzsi fejedelme alkalmanként felvette a város problémáinak törzsfőnökének megoldását. Átmenetileg lakott. Gyakrabban és egyre gyakrabban jöttem, és az ideiglenes lakóházat fokozatosan Boyar-birtokba fordítottam Novgorodban. Akkor ez a herceg a legtöbb időt Novgorodban élte. Novgorodban természetesen senki sem hívta királyfiat. - Ő a herceg az ő chuhnói között. Novgorodban csak egy nagy ember - egy bolyarin. És már szláv nyelven beszél -, hogy mindenki megérti, és nem csak a sajátját. És minden bizonnyal kapcsolódik néhány nemes szlávhoz. Ennek eredményeként, több generáció után, a törzsi fejedelmek teljes mértékben asszimilálódtak a városban.
Végtére is, a kapcsolatok a saját társaival nem tűntek el. Útmutatója számára ez az újonnan született Novgorod boyár még mindig ugyanolyan leszármazottja a legitim vízparancsnokoknak. És néha jön a hazájába. És ő az, aki valószínűleg összegyűjti tőlük a tiszteletet. Talán először jött Novgorodba ezzel a tisztelettel. És ez a vízi herceg fiú, ez lesz a szál, amely összeköti a vizet Novgoroddal. Novgorodba költözve a вожане ügyek első dolognak fogják nevezni a kastélyban - híreket mondani, leveleket, ajándékokat átadni. És megkérdezik a tanácsot - kinek forduljon. És ez a fiúk szükség esetén segítenek nekik, leküzdik a nyelvet és a kulturális akadályt, megszervezik a tolmácsot, megmagyarázva néhány árnyalatot a város szokásaiban és szokásaikban. Ie az egykori vodka herceg elkerülhetetlenül a Novgorodi "vízdiaspora" vezetőjévé válik.
Ha Novgorod Novgorodba költözött, például egy Ladozhsky posadnik testvére, akkor meg is szerezte a kastélyt. Inkább a Ladoga posadnik családja akkoriban Novgorodban volt ház. Ebben a házban egy posadnik élt, amikor üzleti tevékenységet folytatott Novgorodban. És akkor állandóan a testvére vagy fia ott telepedett le. Tekintve, hogy minden kérdés, szervezeti és kereskedelmi szempontból nyereségesebb megoldani a közvetlen tőkebefektetést, valószínűleg idővel a Ladoga posadnik család egész családja Novgorodba költözött. De nem valószínű, hogy a szabad akarat szabaddá tenné a posadnik posztját Ladogában. Ott élt a család tagja, aki a posadnik posztját tartotta. Így idővel a Ladoga bojárok családja Novgorod boyárok családjává vált, anélkül, hogy elveszítené a kapcsolataikat a hazájukkal. Ezeket a kapcsolatokat Novgorod boyarokká tette, amelyek a jólét és a befolyás alapjaivá váltak.
A Novgorodban a Zemsky Boyarok származási módja valószínűleg valószínű. És nem csak a képviselők a törzsi arisztokrácia nem szláv törzsek, hanem az erős ember, „bojárok” szláv megyék, sőt a „előváros” - alárendelt a város Novgorod - Ladoga, Staraya Rus, Pszkov. Úgy találja magát egy kastély a közigazgatási és kereskedelmi központja, legalábbis annak érdekében, hogy azok tiszteletére, ahol volt, és nem csak egy tribute, hanem azokat a termékeket lehet értékesíteni Novgorod külföldi kereskedők.
Hasonló folyamatok, úgy tűnik, a Smolensk, Tver, Ryazan, stb. Ókori oroszországi egyéb központjaiban történtek. Azonban ezeknek a földeknek a krónikája kevésbé részletes. Ráadásul az erősebb hercegi hatalommal rendelkező országokban ez a folyamat szorosabb kapcsolatban állt a fejedelmek fiúival, szolgálatukkal való előmenetelükben, gazdagságuk és befolyásuk növekedésével.
A XIII. Században a "könnyű" föld véget ért Oroszországban. Az új föld terek szántás - az erdőirtás, égő erdők el a folyótól, az átmenet a három mező rendszer eltávolítása trágya a mezőn, az átmenet mélyebb szántás a föld - Mindezen tevékenységek segített bővíteni szántó és megnöveli a kenyér termelt. Ezek a tevékenységek létfontosságúak a számszerűen növekvő népesség számára az éhezés és az alultápláltság elkerülése érdekében. Ezek az események már az ókori orosz társadalom erejében voltak. De nagyon gyakran túlmutattak egy külön parasztház és egy egész paraszti közösség erején. A modern nyelven a mezőgazdaság továbbfejlesztése érdekében jelentős beruházásokra volt szükség, amelyeket a parasztok egyszerűen nem rendelkeztek. Lovakra, gabonafélékre, vaseszközökre és kezekre volt szükségünk. Mindezeket csak a nagy emberek - a fiúk vagy a herceg - kölcsönözheti. Természetesen mindez nem kapott semmit. Miután megkapta egy kölcsön a fejlesztés, krestyanami kellett majd adni részét termés minden évben (annak egy részét) a hitelfelvevő egy százalék. Annak érdekében, hogy elhagyja a függést, és megállítsa az éves fizetést a gabonaféléknek és egyéb elfogadott termékeknek, a paraszt csak teljes mértékben kiszámították, a gazdaságok korszerűsítéséhez kölcsönzött összes eszköz visszajuttatása - ló, tehén, vetőmag, mezőgazdasági üzem, pénz.
Ha a paraszt valamilyen oknál fogva nem tudná teljesíteni kötelezettségeit, kényszerülhetett erre a törvény által. Ha az adósság és az érdeklődés nélkül elszaladt, akkor a törvény előtt ugyanolyan helyzetben volt, mint egy rendes tolvaj. Így az új, "nehéz" szántóföldek kialakulása gyakran a parasztság "rabszolgaságával" párhuzamosan következett be.
Miért kérdezed, ezek a folyamatok nem fordultak elő egy korábbi időszakban? Talán a fiúk még nem halmoztak fel elég szabad alapokat a mezőgazdaságba való befektetéshez. De a legfontosabb ok azt mutatja, hogy míg a "könnyű" föld bőségesen volt, a kenyér olcsó volt. Kis számú vidéki lakos, viszonylag egyszerű munkával, kis mennyiségű ingatlant használva (lovak, gabonafélék, mezőgazdasági eszközök) elegendő kenyeret hozhatna ahhoz, hogy mindenki számára elég legyen, és még mindig maradjon.
De a népesség nőtt, de nem voltak termesztési területek. Az új, "nehéz" földek és azok feldolgozása több "drága" kenyeret adott. A kevésbé intenzív gazdálkodási technológiák, amelyek olcsó kenyeret adtak, kimerítették a földet, és intenzívebbé tételéhez beruházásokra volt szükség. De a tömeg parasztjai nem tettek ilyen beruházásokat - egyszerűen csak azokat a kis többleteket ették, amelyeket felhalmoztak. És amikor a termés kudarcot vallott, a kenyér ismételten emelkedett az árban. A kenyér árának emelkedése miatt sokat kereshet. Annak érdekében, hogy ne haljon meg egy éhező halált, az ember készen áll arra, hogy szó szerint mindent megadjon, amit ő.
Minden növényi kudarc után a legmenőbb gazdagok lettek azok a fiúk, akik fektetettek a kenyér előállításához. Ezek a fiúk kenyeret gyűjtöttek az istállókban. És nemcsak az éhes évben alultápláltságtól mentesülnek, hanem a tartalékaik feleslegének értékesítésével akár tízszeresére is képesek visszaszerezni költségeiket.
A pénz befektetése a gabona termesztésében Oroszországban általában a 13. század óta nyereségessé vált. És a bojárok aktív vidéki és szolgák, hercegek gyakran részt (pénzügyileg és szervezetileg, persze, nem a baltát és az eke a kezében) erdőirtás és a szántás új földeket. A XIV. Században Rus egy kevésbé fejlett birtokos gazdasággal lépett be.
És a fiúknak, a herceg közeli hozzátartozóinak, akik a hercegi boyár Dumában ülnek, hogy elválasszák őket a fiúk és a birtokosok teljes tömegétől, a "közeli" vagy "dummy" fiúk kifejezést.
By the way, a Novgorod boyárokról. Ha alapul vesszük azt a verziót, hogy a fiúk csak a herceg "magas rangú harcosai", akkor a Zemszkij fiúk tényleges jelensége megmagyarázatlan marad. Nagyszerű gondossággal "ne vegye észre" Zemszkij fiúkat a fejedelem erőteljes befolyása alatt álló földeken (egyes történészek ezt teszik). De honnan származtak a fiúk Novgorodban? Végtére is, a Novgorod hercegek irigylésre méltó állandósággal kiutasították. Az összes utalást, ahol az Annals of ezt a kérdést, hogy valahogy kezelni, ez azt jelentette, hogy száműzték Novgorod fejedelmek hagyva „az összes harcosok”, „az összes fegyvert”, az összes hozzávetőleges. A NIGDE a forrásokban nem jelenti azt, hogy a fejedelem kiűzése után a "fejedelmi fiúk" egyik a városban maradt és nagy befolyást gyakorolt ott. Néha, a kellemetlen herceg kitoloncolása után, a megtorlás még a szovjetek felől is elkezdődött maguk a Novgorodok között.
Vagyis, ha a fiúkat csak "harcban a csatában", a herceg "magas rangú harcosai" -nak tekintenénk, akkor nem világos, hogy honnan jöttek a fiúk Novgorodban. Novgorod akkor a barátainak nélkül maradhatott volna. De nem, ugyanazok a történészek nevezik a "boyars" köztársaságnak. Ie az, hogy - a bojarok köztársasága - a katonai szolgák, akik kivégezték a hercegüket, és maguk továbbra is uralkodtak a városban? Aztán meghívtak egy új herceget (akinek szintén van egy fiúja?), És ... és nem említik ezeket az eseményeket az évkönyvekben és az anyagban.