A tőke nemzetközi migrációja
Az absztraktot a Gr.6221 Tsymbal OG hallgató teljesítette.
Moszkvai Állami Ipari Egyetem
Gazdasági elmélet Tanszék
A nemzetközi tőkevándorlás elméletei.
A tőke nemzetközi migrációja a világgazdaság egyik jellemző jelensége. A tőke, mint termelési tényező fizikai és monetáris formában van. A fizikai tőke olyan befektetési termék, amelyet más áruk előállításához használnak.
A nemzetközi tőkeáttétel az országok közötti tőkemozgás, beleértve az exportot, importot és külföldi működését.
A tőke nemzetközi migrációja a gazdasági feltételek, mérték, formák, mechanizmusok változásától függ. A tõke nemzetközi migrációjának elméletei a nemzetközi kereskedelem neoklasszikus elméletének, a gazdasági növekedés neo-keynesi elméletének, a tõkeexport marxista elméletének és a nemzetközi vállalatfejlesztés koncepciójának keretei között alakultak ki.
A neoklasszikus elmélet a J. St. Mill, a XIX. Század egyik híres angol közgazdásza. Úgy gondolta, hogy a tőke azon része, amely hozzájárul a nyereséghányad csökkentéséhez, exportra kerül. J. St. szerint Mill, a tőke behozatala javítja az országok termelési specializációját és elősegíti a külkereskedelem bővítését. A késztermékek, mint a tőke, nemzetközi szinten mobilok.
A nemzetközi tőkemozgás vizsgálatának új aspektusa az volt, hogy a nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatos. J. Keynes úgy vélte, hogy ha a nemzetközi tőkemozgás megakadályozásának oka megszűnik, az utóbbi helyettesítheti az áruforgalmat. A neoklasszikusok integrálták a termelési tényezők - köztük a tőke - mozgásának folyamatát a nemzetközi kereskedelem elméletébe. Ez elfogadható, mivel a külkereskedelem és a nemzetközi tőkeáramlásnak ugyanaz a jelentése. A neoklasszicisták a nemzetközi migráció okaként látják a tőke túlzott mértékű vagy hiányát. A tőke marginális termelékenységét kamatként fejezzük ki. A tőke nemzetközi integrációja addig folytatódik, amíg a különböző országokban a tőke marginális termelékenysége kiegyensúlyozatlan marad. A tőke exportja az áruexport alternatívája.
K. Iversen a tőke nemzetközi mozgalmát valódi és kiegyensúlyozottabbé tette.
A tõke tényleges mozgása a különbözõ országokban a marginális termelékenységi tényezõk különbözõ szintjéhez kapcsolódik.
A tőke kiegyenlítő mozgásait a fizetési mérleg szabályozásának igényei szabják meg.
A tőkeáramlás neo-keynesi elméletét D. Keynes nézeteinek hatására fejlesztették ki. A keynesi elmélet szerint a makrogazdasági egyensúly a beruházások és a megtakarítások egyenlõsége. A megtakarítások túllépése a gazdaság és a munkanélküliség csökkenéséhez vezet. Ebben a helyzetben a megtakarítások egy része meghaladja a nemzeti határokat, de a keynesi elmélet szerint a nemzetközi tőkeáramlás egyik fontos oka a fizetési mérleg állapota. Ha az áruk kivitel meghaladja a behozatalukat, az ország válhat tőkeexportőrré. Keynes szerint a nemzetközi tőkeáramlás folyamatát az államnak kell szabályoznia.
A keynesi elmélet másik alapítója F. Mahlum volt. Mahlup legfontosabb következtetései a következők.
A tőke importáló országokban ösztönözni kell a beruházásokat, ami növeli a fogyasztást és a nemzeti jövedelem növekedését.
A tőke kivitele korlátozhatja a hazai befektetéseket. Ez csökkenti a fogyasztást és a nemzeti jövedelmet. A tőkeexport hatással van a nemzetgazdaság makrogazdasági egyensúlyára.
A gazdasági növekedés elmélete szerint az R. Harrod által létrehozott tőke kivitele, a megtakarítások kialakulása a "gazdasági dinamika" modelljében kapcsolódik, a növekedés mértékétől függően. A gazdasági növekedés üteme lelassul, ha a megtakarítás túllépi a beruházást, és így a tőkeemelést a nyereségesebb felhasználás felé kívánja exportálni. A tőkeexport neo-keynesiánus elmélete a tőke exportáló és importáló országainak üzleti tevékenységét ösztönzi, ami azt jelenti, hogy a fejlett országok külföldi befektetései felgyorsítják a fejlődő országok gazdasági fejlődését.
A kapitalizmus marxista elmélete. Marx úgy vélte, hogy a tőke kivitele az országból nem azért, mert nem találja az országon belüli alkalmazást, de külföldön is nagyobb nyereséget érhet el. A marxista elmélet szerint a tőkeexport oka a termelés nemzetköziesedésének növekedése, a monopóliumok közötti fokozott verseny, a gazdasági növekedés ütemének növekedése. A nemzetköziesedés elmélete tanulmányozza a nemzetközi vállalatok vállalaton belüli kapcsolatának problémáját. A globális vállalatok koncepcióihoz való munkához folyamatban van a monopolisztikus előnyök, a termék életciklus modelljei és az eklektikus modell modellek kifejlesztése. A külföldi befektetők monopolisztikus előnyei magas jövedelmeket biztosítanak számukra, mint egy helyi vállalat bevételei az országban.
A tőke ellátás elmélete. A külföldi tőkekiáramlást a tőkemozgásnak (eszközök exportja) nevezik. Ez a probléma a nemzetközi kutatás tárgyát képezi. A tőke kiáramlása törvényes és illegális csatornákon keresztül történik. A tőkeáttétel okai a gazdaság, a nemzeti valuta, a politika, a befektetési klíma és a bűnözői tevékenység instabilitása. A tőkeáttétel kedvezőtlen módon befolyásolja a gazdasági növekedést, nemcsak a gazdaság destabilizálását, hanem más országokban is okozhat sokkot.
A nemzetközi tőke mozgása a gazdasági növekedés fontos gerjesztője, hatékony eszköze az export-versenyképesség növelésének, az ország helyzetének megerősítésében a világpiacon és a világgazdaság egészében.
Világbefektetés és megtakarítások
A tőke iránti igény globális befektetés formájában valósul meg. A kereslet olyan országokból származik, amelyeknek nincs saját kapacitásuk a hazai befektetések fogyasztására. A globális befektetés forrása megtakarítás. Világ megtakarítások - az olyan országokból származó pénzügyi források rendelkezésre bocsátása, ahol bőségesen vannak. Az ilyen országokat exportőrnek vagy befektetőnek nevezik. A globális megtakarítások nagyságát a belföldi megtakarítások és az exporttőke országok hazai beruházásai közötti különbség határozza meg. A világ beruházásának nagyságát a hazai beruházások és az országok belföldi megtakarításai közötti különbség határozza meg - a tőke importőrei és a külföldi befektetések összege az üzleti, háztartási és kormányzati megtakarításoktól függ.
A megtakarítás és a nemzeti beruházás közötti különbséget tőkeáramlásnak nevezzük. A tőke mozgása szorosan kapcsolódik az áruk és a szolgáltatások mozgásához, kölcsönösen ellentétes, és ideálisan egyensúlyban van egymással. A tőkeáramlás intenzitását az ország gazdaságának nyitottsága és a benne levő kamatláb mértéke határozza meg.
A nemzetközi pénzügyi folyamatok és az áruk és szolgáltatások nemzetközi áramlása két egymással összefüggő folyamat. Zárt gazdaságú országban a tőkebeáramlás nulla, bármilyen belső kamatláb esetén. Egy kis nyitott gazdaságú országban a beruházások beáramlása bármi lehet a világ kamatlábon. Egy nagy nyitott gazdaságú országban, annál nagyobb a belső kamatláb, annál vonzóbbá válnak ezek az eszközök a külföldi befektető országai számára, annál nagyobb a tőkeáramlás. Valójában a nagy fejlett országok létezése óriási hatást gyakorol a világ tőkepiacára. A világ kamatlábak nagyságát nagyban meghatározza az ilyen országokban folytatott gazdaságpolitika. Minél több pénzt vonzanak külföldről, annál nagyobb a százalékos kifizetés a felhasználásukért, ám annál nagyobb a kamatláb, annál vonzóbbak a befektetési feltételek, ezért több pénzforrás érkezik külföldről. A fejlett országok kormányainak fiskális politikája meghatározza, hogy a globális megtakarítások elegendőek-e a beruházásokhoz. A serkentő fiskális politika csökkenti a megtakarítások mennyiségét és csökkenti a tőkeellátás volumenét. A fejlett országok politikája nagymértékben meghatározza a világ tőkepiacának egyensúlyát a világ reálkamatlábának értékét befolyásolva. A kamatláb határozza meg azt az árat, amelyen a befektetési forrásokat vásárolják és értékesítik a világ tőkepiacán. Az ország nettó nyereségét a tőke behozatalából az üzlet nyeresége és a befektetők veszteségei közötti különbség határozza meg.
A tőke nemzetközi migrációja, a világ megtakarításainak és befektetéseinek kiegyenlítésével, előnyökkel jár mind az exportőrök, mind a tőke importőrei számára. A globális beruházás összesített bevételét az exportáló ország és az ország - a tőke importőre - halmozott nyeresége határozza meg.
Tőke exportja és formája.
A tőke exportját nemcsak az iparosodott országok, hanem a közepesen fejlett és fejlődő országok is végzik. Mindegyik ország mind a tőke exportőre és importőre. Ezt a tőke keresztáramának nevezhetjük.
A pénzpiac meghatározza a kínálat és a kereslet arányát a rövid lejáratú pénzeszközökhöz (nemzetközi kereskedelmi hitel). A világpiaci hitelpiac részét képező középtávú és hosszú lejáratú hitelek egyidejűleg a világ tőkepiacának szerves részét képezik.
A globális tőkepiac a hosszú lejáratú eszközök mozgását a befektetés formájában szabályozza. A befektetési alapok fő témái a magánvállalatok és az állam. A befektetési források áramlása makroszintű és mikroszintű. Makroszintű, egy államközi vagy hivatalos tőkeáramlás. Mikroszintű a magántőke mozgása.
Az intézményi befektetők kapcsolatot biztosítanak a világ tőkepiacának fő tantárgyaként, mint exportőrök és tőke importőrei, vagy más közvetítői feladatokat látnak el. Az intézményi közvetítők közé tartoznak a következők:
Interstate bankok és valutaalapok, amelyek rövid lejáratú hiteleket (IMF) végeznek. A Világbank, amely hosszú lejáratú hitelekkel foglalkozik.
Magán nemzeti és nemzetközi pénzügyi és hitelintézetek (nemzeti és nemzetközi bankok és vállalatok)
A kölcsöntőke megszüntetése középtávú és hosszú lejáratú hitelek végrehajtása magában foglalja a tőkejövedelem kivitele hitelkamat formájában.
A vállalkozói tőke kivitele azt jelenti, hogy egy ország gazdaságába fektetnek be nyereségért.
A vállalkozói befektetés befektetés a termelési tőke külföldön történő létrehozásához. Ezek a befektetők magánszemélyek, bankok, biztosítási befektetési társaságok. A beruházásokat két módon végzik: portfólió és közvetlen befektetések.
A portfólióbefektetéseket értékpapírok (részvények és kötvények) képviselik. A fő cél a jövedelemtermelés. A portfólióbefektetések nagyságát és dinamikáját az egyes országok kötvényei után fizetett kamatlábak különbsége befolyásolja. Valamennyi portfólióbefektetés 10% -nál kisebb értékű vállalkozásrészvényekből és értékes hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokból áll. A portfólióbefektetések fontos forrása a külföldi tőke vonzása a kötvények finanszírozására.
A közvetlen befektetés befektetés a termelésbe. Az a befektető, aki pénzt fektetett be egy vállalkozásba, jogosult a vállalkozás irányítására és ellenőrzésére. A világ gyakorlatában ilyen beruházásokat külföldi befektetéseknek neveznek. A Nemzetközi Valutaalap ezen típusú befektetésekben is részt vesz. Közvetlen befektetéssel nemcsak nyereséget termelhet, hanem új termelést is fejleszthet és megerősítheti pozícióját a piacon. A közvetlen befektetésnek sok pozitív aspektusa van. A közvetlen magánbefektetések mozgását a következő szempontok változása jellemzi:
a) olyan országokra, amelyek már jelentős ipari potenciállal rendelkeznek (ilyen országban a közvetlen befektetések jelentősebbek a portfólióbefektetéseknél);
b) a fejlett iparral rendelkező országok között (ahol a portfólióbefektetések mozgását profilozzák);
c) olyan országokban, ahol fejletlen gazdaságok vannak, de gazdag nyersanyagokkal rendelkeznek, ahol csak a közvetlen tőkebefektetések irányulnak. Így a portfólió és a közvetlen befektetés közötti kapcsolat a gazdasági fejlődés mértékétől függ, attól az országtól, amelyben küldenek.
A nemzetközi hitel elősegíti a termelési folyamatok folytonosságát, a tőke újraelosztását az országok és iparágak között, a pénzeszközöknek a gazdaság hatékonyabb és jövedelmezőbb szektorába történő áthelyezését, növeli a tőkefelhalmozás összegét stb. Hosszú és középtávú hitelt nyújt.
A hosszú lejáratú hitelezés azt jelenti, hogy a bankoknak hiteleket nyújtanak az ügyfeleknek a gépekhez és berendezésekhez, valamint az államnak nyújtott hitelekhez.
A középtávú hitelek az állóeszközök feltöltésére szolgálnak.
A TNC-k szerepe a globális befektetési folyamatban.
A második világháború után a kartellek nagy része szétesett. Aztán jöttek azok a cégek, amelyek más országokban vásároltak és alapítottak vállalkozásokat. A 60-as évekig az ilyen aggodalmak kevések voltak.
A TNC-k egy nemzetközi tőkeegyesítési forma, amikor az anyavállalat számos országban rendelkezik fiókteleppel, koordinálja és integrálja tevékenységüket.
Az az ország, amelyben az anyavállalat található, az úgynevezett hazai ország. A TNC-k közé tartoznak azok a vállalatok, amelyek éves forgalma meghaladja a 100 millió dollárt, és fióktelepeit legalább hat országban, de ezek a kritériumok nem teljesek. Jelenleg az ENSZ a következő kritériumokat egészítette ki a TNC-khez; a külföldön elhelyezkedő eszközök aránya, az értékesítés százalékos aránya, a külföldi személyzet aránya.
A vállalatok megjelenésének okai a következők:
a termelés és a tõke nemzetközivé válása, amely lehetõvé teszi a külföldi tõke exportját;
további előnyök megszerzése a nemzetközi kereskedelem területén a kereskedelem és a politikai akadályok leküzdése révén;
Küzdeni kell a versenyt.
Minden transznacionális vállalat rugalmas szervezeti felépítéssel rendelkezik, és helyesen használja a tudományos és műszaki fejlődést, amely lehetővé teszi ezeknek a vállalatoknak a nagy bevételeket. Az új technológiák lehetővé teszik a különböző típusú termékek gyártására szakosodott vállalatcsoportok egyesítését. A magas szintű információs támogatás lehetővé teszi, hogy az egyik központból a különböző országokban található vállalkozásokat kezelje.
A TNC-k háromféleképpen oszthatók meg; multinacionális, nemzetközi és globális.
A multinacionális TNC-k olyan nemzetközi vállalatok, amelyek egyes államok nemzeti vállalatai egyesülnek termelési, tudományos és technikai alapon.
A nemzetközi TNC-k külföldi eszközökkel rendelkező nemzeti vállalatok.
A globális TNC-k olyan vállalatok, amelyek a különböző országokban végzett gazdasági tevékenységek integrációján alapulnak.
A TNC-k tevékenységeit az ENSZ ellenőrzi és ellenőrzi. A TNC-k nagy része az USA-ban (45%), az EU-országokban (29%) és Japánban (14%) koncentrálódik.
A TNC-k megjelenésével a nemzetközi tőke új formája jött létre - a transznacionális tőke. Ez a tőke szorosabb keretet biztosít. Melyek a vállalat költségeinek, nyereségességének, potenciáljának javítása és növelése stb. A transznacionális tőke csak a vállalat fejlesztéséhez szolgál, amelyhez tartozik.
a beruházási ösztönzők nem zárják ki az egészség, a biztonság és a környezetvédelem követelményeinek gyengülését;
nem szabad a megkülönböztetés politikája a donorországok számára;
nemzeti befek tetési rendszert kell biztosítania a külföldi befektetőknek a befogadó országban;
jogszerű támogatást kell biztosítani a viták rendezéséhez a felek által folytatott konzultációk és tárgyalások, vagy választottbírósági eljárások révén;
A kereskedelem és a beruházások növekedését korlátozó beruházásokra vonatkozó követelményeket minimálisra kell csökkenteni;
az akadályokat a tőke exportálásakor el kell távolítani;
a fogadó országban olyan feltételeket kell létrehozni, amelyek biztosítják a külföldi befektetések nyilvántartását és konvertibilitását.
Véleményem szerint mindez az ország gazdasági helyzetétől és a nemzeti célok és célkitűzések elsőbbségétől függ. A kormánynak biztosítania kell a nemzetközi szervezeteknek rendkívül egyértelmű és megbízható információkat a nemzetgazdaság állapotáról a szabad tőke vonzása érdekében. Ehhez minden országra közösen be kell vezetni a költségvetési jelentések szabványait a központi bankok devizatartalékainak állapotáról, a fizetési mérlegekről, stb. Oroszország számára jelenleg a gazdasági helyzet javítása érdekében közvetlen befektetésekre van szükség. A közvetlen befektetés pozitív hatása az, hogy:
a foglalkoztatás és a jövedelmek növekedése a közvetlen befektetésű vállalkozások személyzete miatt;
a befogadó ország adóalapjának bővítése;
a verseny fokozódása és a kisvállalkozások fejlesztése a nemzeti termelésben;
a kapcsolódó nemzeti produkciók fejlesztése;
a fejlett technológiák és know-how kölcsönösen előnyös mennyisége;
a közvetlen befektető gyakorlati készségeinek és vezetői készségeinek átadása egy közvetlen befektetési vállalkozásnak stb.
'' Pénz '' A kiadó '' Kommersant '' gazdasági heti.