A szanszkrit eredete
Egy szó szerinti fordításban a "szanszkrit" szó azt jelenti, hogy "kultúra", valamint "megszentelődés", "nemesség". Ez egy indiai-európai nyelvi család egyik régi indiai nyelvének egyik irodalmi változata. "Szanszkrit" - így a szanszkrit szó a nagyon szanszkrit nyelven hangzik. Oroszul, a "szanszkrit" szó hindi származású, amelyben ugyanolyan, mint az oroszul.
A szanszkrit a védikus tudományok nyelve, akik nagymértékben hozzájárultak a világi civilizáció kincstárához. Művészi, vallási, filozófiai, jogi és tudományos irodalmakat tartalmaz, amelyek felbecsülhetetlen értékű hatással voltak Dél-Kelet és Közép-Ázsia kultúrájára, valamint Európára. A szanszkritot még mindig a bölcsészettudomány és a kultusz nyelveként használják, szűk körben - mint beszélt nyelvet. A szanszkrit nyelven újságok és folyóiratok kerülnek közzétételre, rádióműsorokat sugároznak (ráadásul az egyik program a Deutsche Welle rádióállomás).
Sok tudós szerint a modern civilizáció egyik központja Közép-Ázsia régiója volt. Ez a vélemény visszhangozza a bibliai-koráni nyilatkozatot, miszerint Ádám ejtették ki a paradicsomból.
Ahogy a népesség nőtt, az emberek elhagyták az eredeti élőhelyüket, és az egész földterületen telepedtek le. Ezért azt a következtetést lehet levonni, hogy a különböző nyelvek egyetlen általános nyelvből származnak.
Ez a primitív ember az ariok néven ismert. Az indiai nyelvészek szerint az arián törzsek emberei, akik elhagyták a Nyugatot, németeket, románcokat és más arián nyelveket beszélő embereket alakítottak ki. Az északról elhagyott törzsekből keletkezett a szlávok, a törökök és a litvánok nyelve. A keletre menő törzsek két csoportot alkottak. Az egyik közülük a modern iráni területen maradt, ahol a perzsa nyelv modern nyelvét a középiskolán keresztül alakították ki.
Egy másik csoport Indiába érkezett a Hindu Kush és a Kabul-völgy között. Ebben a csoportban később megjelent a szanszkrit, amelyből a modern indo-arián nyelvek folk nyelveken (prakrites) keletkeztek.
Az Indiába költözött ariánok az úgynevezett védikus szanszkritról beszéltek, amit devanagari-nak is neveznek - "[nyelv] az istenek lakóhelyéről". A Védák nagy része ezen a nyelven íródott. A Mahabharata, a Ramayana és a Kalidasa munkáinak sokkal később lefordított nyelve az epikus szanszkrit. A szanszkrit irodalom többi részének nyelvét klasszikus szanszkritnak hívják.
Rock feliratos Ashoka (273-232 gg. Ie. E.), és a könyveket a kiemelkedő nyelvész Patanjali tűnik, hogy 300 évvel ie Észak-Indiában használtak nyelven is több jelentősen eltér más nyelvjárások. Ez azért jött létre, mert az ari nyelv rossz kiejtését a nők, a gyermekek és a sudrák okozták. Ezt az népi nyelvet prakrti (természet) szónak nevezzük, azaz "természetes, rusztikus, durva". Szűkebb értelemben ez az úgynevezett több másodlagos prakrit ellentétben elsődleges prakrit, mely már az az idő, a Védák, ahonnan nem volt másodlagos prakrit - vulgáris szanszkrit.
Az "istenek nyelvének" megmentésére törekedett a sérült gyakorlrktól, a védikus időszak pundit tudósai megtisztították és grammatikai normákra korlátozták. Ezt a tisztított és kifinomult nyelvet szanszkritnak is nevezték.
Ami a másodlagos Prakritet illeti, széles körben fejlődött a buddhizmus miatt. Manapság Pali nyelvnek hívják.
A prakti Pali formája fokozatosan három ágra szétesett: shauraseni, magadhi és maharashtri.
Biharban, ahol a Magadhi-t elosztották, egy másik nyelv alakult ki Magadhi és Shauraseni - ardhamagadhi keveredése következtében. Az õsi jainista könyveket jövamagadhi írta.
Egy idő után az írásbeli másodlagos gyakorlók fejlődése megállt, és a beszélt nyelv tovább fejlődött és változott.
Az írásos prakrita hívei ezt a nyelvet apabhranha-nak nevezték - "elkényeztetett". Folklór a apabhranish alakult ki a XI században. India arisztikus nyelve az apabhranizmusból származott. Például, hindi alakult a két dialektus egyesülése miatt: Nagara-apabhranhi és ardhamagadhi-apabhrashi. A muzulmán hódítás után az arab és a farsi hindi hatása alatt uralkodó muzulmán változat, amely ma Pakisztán államnyelvét képviseli.