A sípcsont és peronális ideggyulladás

A peroneális neuritis problémája lógó leállással és az ujjak hajtogatásával járó szövődmény. Leggyakrabban a neuritis szerelmeseinek "ülnek", lábát lábára dobva. De előfordul, hogy a cukorbetegség a betegség vagy a vaszkulitisz leverté válik.

Ideggyulladás okai

• teljes vagy részleges idegszakadással járó trauma;
• hosszú nyomást gyakorol a préselési idegekre, vagy kényelmetlen helyzetben van;
• az ideg deformációja aktív terheléssel a térdízületen, ami a boka és térdízületek megvastagodását eredményezi;
• lapos lábak.

A betegség tünetei

A tünetek meghatározhatók - a peroneális vagy tibialis ideggyulladás. Például ha a peroneális ideg sérült. akkor:

• A láb kissé megfordult az aljára és lóg le;
• az izmok megkötése;
• a járás megváltozik (a beteg felemeli a lábát, majd először a talpon megérinti a padlót, majd a lábfej oldalával, majd a lábára támaszkodik).

Tibia ideggyulladás tünetei:

• nehezen hajlik meg a lábujj vagy az egész láb;
• a láb, az alsó láb érzékenységének elvesztése;
• a láb és az alsó láb egyes izmainak atrófiája, a járás sokkal bonyolultabbá válik, és hasonlít egy "medvére".

Peroneális és tibia ideggyulladás diagnózisa

A sípcsont ideggyulladása akkor következik be, ha a beteg nem tud hajlítani a lábfejet és a lábujjhegyet járni.

A peronealis ideg ideggyulladása a láb és lábujjak extenzoros folyamatában nehézségekkel küzd, és a "sarkai" séta nehézségei.

Kezelési ajánlások

Az ideggyulladás kezelését a következő módszerekkel végezzük:

• a pácienst a gyulladáscsökkentő vitaminok irányába írják fel;
• reflexológia;
• masszázs a helyreállításhoz;
• kiszáradás;
• Amplipuls;
• antioxidánsok;
• B. vitaminok

Ha az ideggyulladás egy könnyű stádiumból nehéz helyzetbe került, a pácienst egy olyan műveletre utalják, ahol az alagút szindrómák kezelésére kerül sor. A beteg a wellness-központba vagy a gyógyfürdőbe küldhető.

Az ideggyulladás kezelésének három fő célja van:

1. Távolítsuk el a nyomó ideg okait.
2. Felgyorsítja az ideg és a gyógyulási folyamatok helyreállítását.
3. Az izmok mennyiségének és funkcionális aktivitásának helyreállítása speciálisan kifejlesztett fizikai gyakorlatok segítségével.

A sebészeti beavatkozás szükségességének kérdése megoldható a tűmográfia elvégzése után. Általánosságban ez a technika teljes mértékben figyelembe veszi a betegség és a helyreállítási folyamatok mértékét, amelyek a gyógyszer vagy a sebészeti beavatkozási mód kiválasztásában lehetnek.