A sípcsont és peronális ideggyulladás
A peroneális neuritis problémája lógó leállással és az ujjak hajtogatásával járó szövődmény. Leggyakrabban a neuritis szerelmeseinek "ülnek", lábát lábára dobva. De előfordul, hogy a cukorbetegség a betegség vagy a vaszkulitisz leverté válik.
Ideggyulladás okai
- teljes vagy részleges idegszakadással járó trauma;
- hosszú nyomást gyakorol a préselési idegekre, vagy kényelmetlen helyzetben van;
- az ideg deformációja aktív terheléssel a térdízületen, ami a boka és térdízületek megvastagodását eredményezi;
- lapos lábak.
A betegség tünetei
A tünetek meghatározhatók - a peroneális vagy tibialis ideggyulladás. Például ha a peroneális ideg sérült. akkor:
- A láb kissé megfordult az aljára és lóg le;
- az izmok megkötése;
- a járás megváltozik (a beteg felemeli a lábát, majd először a talpon megérinti a padlót, majd a lábfej oldalával, majd a lábára támaszkodik).
Tibia ideggyulladás tünetei:
- nehezen hajlik meg a lábujj vagy az egész láb;
- a láb, az alsó láb érzékenységének elvesztése;
- a láb és az alsó láb egyes izmainak atrófiája, a járás sokkal bonyolultabbá válik, és hasonlít egy "medvére".
Peroneális és tibia ideggyulladás diagnózisa
A sípcsont ideggyulladása akkor következik be, ha a beteg nem tud hajlítani a lábfejet és a lábujjhegyet járni.
A peronealis ideg ideggyulladása a láb és lábujjak extenzoros folyamatában nehézségekkel küzd, és a "sarkai" séta nehézségei.
Kezelési ajánlások
Az ideggyulladás kezelését a következő módszerekkel végezzük:
- a pácienst a gyulladáscsökkentő vitaminok irányába írják fel;
- reflexológia;
- masszázs a helyreállításhoz;
- kiszáradás;
- Amplipuls;
- antioxidánsok;
- B. vitaminok
Ha az ideggyulladás egy könnyű stádiumból nehéz helyzetbe került, a pácienst egy olyan műveletre utalják, ahol az alagút szindrómák kezelésére kerül sor. A beteg a wellness-központba vagy a gyógyfürdőbe küldhető.
Az ideggyulladás kezelésének három fő célja van:
- Távolítsuk el a nyomó ideg okait.
- Felgyorsítja az ideg és a gyógyulási folyamatok helyreállítását.
- Az izmok mennyiségének és funkcionális aktivitásának helyreállítása speciálisan kifejlesztett fizikai gyakorlatok segítségével.
A sebészeti beavatkozás szükségességének kérdése megoldható a tűmográfia elvégzése után. Általánosságban ez a technika teljes mértékben figyelembe veszi a betegség és a helyreállítási folyamatok mértékét, amelyek a gyógyszer vagy a sebészeti beavatkozási mód kiválasztásában lehetnek.