A gazdasági magatartás típusai - stadopedia
A megvalósított motivációktól függően a következő típusú gazdasági viselkedést lehet megkülönböztetni:
1. Gyorsító magatartás. amely magában foglalja a képességek és képességek (feltételek, eszközök) racionális használatát a meghatározott gazdasági célok elérése érdekében.
2. Érték-racionális viselkedés, amely az önellátó értékeken (vallási, erkölcsi, etikai, esztétikai stb.) Való hitre épül.
3. Az egyén vagy csoport érzelmi állapotából származó érzelmi viselkedés.
4. Hagyományos viselkedés, amely hosszú ideig létező szokásokon vagy szokásokon alapul.
A reprodukált ciklus fázisától függően elkülönül az elosztás, a termelés, a csere és a fogyasztói magatartás.
1. Elosztó (disztributív) gazdasági magatartás - összekapcsolja a piaci szereplőket gazdasági erőforrásokkal. Ezt szolgálja az a meghatározó szabványok és intézkedések előirányzat hasznos tulajdonságai ezen erőforrások és előnyeit a kezelés, valamint a módszer a források átcsoportosítását az egyik felhasználó helyett egy másikhoz. A piacot a gazdasági erőforrások hatalmas tömegének újraelosztása végtelen folyamataként tartják számon az árfolyam és a forgalom területén, ahol sok téma tartósan megszerezni és elveszíti bizonyos áruk ellenőrzését.
2. Ipari viselkedés - az anyagi, technológiai, intellektuális, szervezeti és egyéb erőforrások felhalmozódása, koncentrációja, kombinációja és kombinációja jellemzi, hogy különleges előnyöket és nyereséget (jövedelmet) kapjanak a forgalomból a piacon.
Az ipari viselkedés egyik legfontosabb szempontja a munkaerő-viselkedés. A munkaerő-viselkedés egy speciális szakmai tevékenység, amely főként a kezdeti erőforrások (termelési tényezők) felhasználásával és alkalmazásával kapcsolódik össze, amelyek átalakulnak, végső vagy köztes termékekké alakulnak át.
3. A tőzsdei magatartás biztosítja a különböző gazdasági áruk (áruk, szolgáltatások, információk) piaci mozgását a számlák és az értékek összehasonlítása alapján. Az áruforgalom szűkösségének mérése az árakban nyilvánul meg. Irányítja azokat az ügyleteket, amelyek az eladók és a vevők egymáshoz viszonyulnak. A gazdasági csere legszembetűnőbb és empirikusan hozzáférhető elemeit a kereskedelem jelenti, amely a legrégebbi gazdasági tevékenységek közé tartozik.
4. A fogyasztói magatartás biztosítja az áruforgalomból származó gazdasági előnyök visszavonását és hasznos tulajdonságainak felhasználását az emberi szükségletek kielégítése érdekében. A fogyasztás fázisa a legtöbb olyan gazdasági viselkedésben rejlik, amelyek forrásokat használnak. A fogyasztás kezdeti egyensúlyát három összetevő határozza meg: a jövedelem szintjét, a fogyasztási színvonalat, a szereplők cselekvőképességének kompetenciáját, anélkül, hogy meghaladná az általuk birtokolt erőforrások határait.
A gazdasági magatartás szabályozója a gazdasági kultúra. A gazdasági kultúra olyan eszmék, hiedelmek, szokások, viselkedési sztereotípiák komplexe, amelyek a társadalom gazdasági szférájában megvalósulnak, és amelyek a gazdasági tevékenységhez kapcsolódnak. A gazdasági kultúra a nemzeti kultúra alrendszere, és szorosan kapcsolódik más alkotóelemeihez: politikai kultúra, jogi, erkölcsi stb.
A gazdasági kultúra többszintű oktatás, és mind a racionális, mind az irracionális elemeket foglalja magában. A gazdasági kultúrában a következő szintek különböztethetők meg:
· A gazdasági rendszer ismerete, szerepe, funkciói, döntései és fellépései, lehetőségei és módja a döntéshozatal befolyásolására;
• érzelmek a gazdasági rendszerhez, struktúrájához, szerepéhez, funkcióihoz képest;
· A gazdasági rendszerről alkotott ítéletek, gondolatok és elgondolások, szerepük, funkcióik, melyek az értékstandardok és kritériumok, az információ és az érzelmek kombinációjából állnak;
· A társadalom gazdasági viselkedésének leggyakoribb modelljei.
A vállalkozói tevékenység olyan folyamat, amelyben az üzleti vállalkozás a termelési tényezők kombinációjának új kombinációit találja meg, vagy különböző újításokat vezet be a nyereség elérése érdekében.
A funkcionális megközelítés szempontjából:
1. A vállalkozói tevékenység nem mindig kapcsolódik a tulajdonjoghoz.
2. A vállalkozói tevékenység jellemzője a viselkedésnek, egyfajta megszállásnak. Az új kombinációk megvalósítása nem szakma, és egyáltalán nem egy adott ingatlan.
3. A vállalkozónak nem kell az innováció szellemi alkotója. Elmondható, hogy a vállalkozók olyan emberek, akik más emberek elképzeléseit használják, amikor látják az általuk használt előnyöket. A kreativitás vállalkozója, ellentétben a kreatív szakmák más tagjaival, nem jelent korlátlan fantasy-forgalmat, hanem mindig "megalapozott" a konkrét problémák megoldására.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a vállalkozói tevékenységet nem azonosítják az üzleti életben - "pénzt keresnek". Egy üzletember vállalkozó lehet - innovátor, vagy talán egy közönséges üzletvezető.
A vállalkozói tevékenység főbb jellemzői:
1. Szervezeti és gazdasági innováció, amely a korábban nem létező vagy egyéb tényezők "kombinációjából" áll, a találmányok felhasználásával, vagy szélesebb körben különböző lehetőségek teremtésére valami újat teremtve.
2. Gazdasági szabadság. azaz szabadságot választva az irányok és módszerek kiválasztásában, a nyereség felhasználásában, a döntéshozatal függetlenségében.
3. A döntések és a megtett intézkedések kockázata és felelőssége. A vállalkozó mindig olyan körülmények között jár el, amikor a nyereség és annak mérete bizonytalan, amikor a gazdasági helyzet a múltbeli tapasztalatok alapján nem írható le, és az események valószínűségi jellege ismeretlen.
4. A kereskedelmi siker elérése. Mivel a vállalkozói tevékenység a gazdasági tevékenységhez kapcsolódik, negyedik jele a kereskedelmi siker elérése, nyereség elérése, ami a szervezeti innováció célja.
A vállalkozó személyes tulajdonságait általában megkülönböztetik:
· Értelem és az új tudásra összpontosítás;
Képzelet és leleményesség;
· Személyes energia és cselekvési akarat;
Az elme és a képzelet kombinációja.
Az üzleti tevékenység indítékai a következők:
· Nyereség. A nyereség azonban önmagában nem cél, és nem tekinthető a személyes fogyasztás forrásának. A megszerzett pénz a tervezett vállalati projekt sikere;
· Törekvés a szabadságra és az önmegvalósításra;
· A megvalósítás iránti igény növelése;
· Fokozott kockázatvállalási hajlandóság.
A protestáns doktrína szerint:
• létezik egy isteni előmeghatározás és egy személy szelídségének jelei, amelyek mindenekelőtt a szakmai sikerekkel kapcsolatosak. Ehhez önzetlen odaadásra van szükség a szakmához, kemény fegyelemhez, fáradhatatlan munkához, aszketizmushoz, lustaság morális elítéléséhez, egy munkahelyi etika alakul ki. Az őszinteség, a közvetlen és a szélsőséges tisztesség a személyes és az üzleti életben;
· Az anyagi javak iránti vagyon és érdeklődés nincs elítélve;
Így, nem számítva a kényeztetést, az embernek szigorú önkontrollt kell gyakorolnia. Az ember és a tőke sem maradhat tétlenül, meg kell dolgozniuk, gazdagodniuk kell. A nagy vagyon, az anyagi jólét mellett, egyfajta eredményt hoz, és ezenkívül az ember bölcsességének bizonyítéka. Ennek eredményeképpen a hit keménysége a szisztematizálás hatékony eszközévé válik, és elrendeli a gazdasági életet. Tehát a vallási etika hozzájárul a kialakulásához egy speciális mester etika, ahol a cél az ember, a vezetés ennek etika nem nyereség kapunk áldás azok számára, akik a kedvező lehetőséget, hogy gazdag, és a költséghatékonyság és módszeresen racionálisan szervezett vállalkozások. valamennyi gyártási folyamata és az ügyféllel fennálló gazdasági kapcsolat, az elv alapján: "A becsületesség a legjobb politika".
Így a protestantizmus szankcionálta a vállalkozói tevékenységet, a felvásárlás szomjúságát, ugyanakkor összekapcsolta az embert a fogyasztásában.