A 66 éves macedón nyugdíjas 10 évig lakott a szülőfalujában, ahol nincs többé
Az oroszországi falvak haldoklik, és a haldoklás tény, ezek a modern világ valóságai. És ezzel szinte lehetetlen harcolni. Az egyszer nagy falu lakói élnek az idejükben, és helyettük, sajnos, senki nem jön. De valaha is el kellett gondolkodnod, hogy miként élnek ezek az "utolsó mohikánok" - olyan emberek, akik makacsul és csodálatosan elszigetelten maradnak az egyszer virágzó településen? És mit éreznek, megértik, hogy nincs egyetlen élő lélek, és senki sem mondhatja egyszerűen "hello"?
A fresher.ru kiadvány mesélte a 66 éves nyugdíjas Mikhail Baturin történetét, aki Marcus macskájával él a házában Mikhailovka faluban a Krasznojarszki régióban. A faluban, amelyet XIX. Században Mordovia bevándorlóként alapítottak, kivéve őt, senki más nem maradt.
Baturin tükröződik a tükörben, és ez a tükrözés gyakorlatilag az egyetlen olyan képen látható élő ember, akit naponta lát.
Magányban, pontosabban csak háziállatok társaságában Baturin él az elmúlt 10 évben.
Ő maga forgatja a cigarettát.
Maga és varrni. Amikor egyedül élsz - ha nem akarod, sokat tanulsz.
Ennek a személynek a természetes természete nem szép szöveg a tankönyvből, hanem a túlélés módja.
Kinek díszíti a karácsonyfa a ház előtt? Igen, természetesen, persze!
Ő vágta magát, öltözködött. Újév hamarosan jön!
- Senki nem ír az ezredesnek -, de a postafiók teljesen normális.
Élni egyedül a szibériai pusztában könnyű leszállni, de Mikhail Baturin gazdaságában, bár nem példaértékű, hanem rend.
A kényeztetett városlakók számára készült sapkával díszített sapka drága luxus. És Mikhail Baturin egyszerűen viseli, mert Szibériában egyszerűen és olcsón készül. Igen, és meleg, ami valóban ott van.
Nincs idő, hogy zavarja Baturint. Ki táplálja a juhokat, ha nem ő?
By the way, ő sok birka.
Cat Marcus és a Laika North - ez minden társa.
A tűzhely, ez csaknem "burzhuyka".
Adjon hozzá egy új kőből, de hol találja a kályhát? A falu egyetlen utcájára megy, és már 10 éve van, mivel minden felszállt ...