Sztálin gazdasága "és a külkereskedelem állami monopóliuma
Hogyan működött a GMVT a "háborús kommunizmus" és a NEP időszakában?
A GMVT kialakulásának lépései. "Katonai kommunizmus". Már többször említettem a "sztálin gazdaság" ilyen fontos jeleként, mint a külkereskedelem állami monopóliuma. Anélkül, hogy nem lenne szocialista iparosítás, nem szovjet győzelem a náci Németország, vagy a gyors háború utáni gazdasági fellendülés. Attól tartok, hogy a külkereskedelem állami monopóliuma nélkül a Szovjetunió, mint világhatalom, egy évig nem tudott túlélni, és azonnal másodrendű félgyűlölő országgá változott.
A Szovjetunióban a GMVT kialakításában és fejlesztésében négy fázis áll:
1. Háborús kommunizmus (1918-1921).
2. A nemzetgazdaság helyreállításának színtere (1921-1925).
3. A NEP összecsukása és az iparosítás előkészítése (1926-1930).
4. A GMVT fejlesztésének szakasza (1930-tól az 1980-as évek második felének szerkezetátalakításához).
"Ugar NEP" és a GMVT gyengülése (1921-1925). Az árupénz és az önfenntartó kapcsolatok széles körű fejlődése az ország nemzetgazdaságában a külkereskedelmi testületek és a külkereskedelmi szereplők új rendszerének kialakulásához vezetett. Az NKP-hez való átmenet kapcsán a Kereskedelmi Népbiztosság kezdett részt venni az országon belüli árupénz-kapcsolatokban. Elnyerte a mezıgazdasági termékek exporthoz való független beszerzésének jogát, saját exportáruk alapját, valamint készpénzalapját kereskedelmi tevékenységének végrehajtásához.
Az Unió külkereskedelmi bizottságának létrehozása. Mielőtt megalakult a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége (Szovjetunió) 1922-ben, a RSFSR kormány aláírt egy sor megállapodást az Ukrán SZSZK, a Belorusz SZSZK és TSFSR egyesítése felelős szervek külkereskedelem. E megállapodások értelmében létrejött az Egyesült Népbiztosság, amely koordinálta a szovjet köztársaságok külkereskedelmét. A Szovjetunió alkotmányában való kialakulásával azt írta, hogy a külkereskedelem vezetése az Unió legfőbb szerveinek hatásköre.
Gostorg. 1922-től kezdődően megkezdődött az állami szakszervezetek behozatali és kiviteli hivatala (Gostorgi), melyet az egyes szakszervezetek Népbiztosok Tanácsa alatt alapítottak. Gostorg joga volt a műveletek végrehajtására a vásárlás külföldön, behozatalára és értékesítésére a Szovjetunióban importált áruk, valamint a közbeszerzési és beszerzési RSFSR és más szovjet köztársaságokban, kivitelének és értékesítésének a külföldi piacokon kiviteli áruk saját költségére és a jutalék alapján az utasításait és állami, szövetkezeti és állami szervezetek, valamint magánvállalkozások és magánszemélyek. A Gostorgok főbb tranzakcióit a Szovjetunió kereskedelmi és egyéb képviselői külföldön jóváhagyták. A Gostorgok képviseleteiket, irodáikat és irodáikat mind az unió köztársaságokban, mind külföldön megszervezhetik.
A republikánus Gostorgok tevékenységének központosított vezetése hiányzott az egész Unióra kiterjedő skálán. Minden Gostorg függetlenül működött a külső piacon, ami a munka párhuzamosságához vezetett, sőt a külföldi piacon is bizonyos versenytársak között. 1925-ben Gostorgs részleges specializációt hajtott végre az egyéni árukra vonatkozóan, amelyek bizonyos mértékig kiküszöbözték a munka párhuzamosságát. Példa arról, hogy miként végezzük tevékenységüket Az Gostorgi 1922-ben kötött szerződés az RSFSR és a Rzhev-lengyár Gostorgja között. E megállapodás értelmében a gyár vállalta, hogy átadja az Gostorg 56 000 lenből készült papírt, amelyet Gostorgnak külföldre kellett eladnia. A devizában az Gostorg megvásárolta a külföldi gyári berendezéseket. A Gostorgi 1930-ig jelentős mennyiségű export-import műveletet hajtott végre.
Nem kormányzati szervezetek külkereskedelembe történő felvétele. Ugyanakkor fel kell ismerni, hogy a GMVT bizonyos gyengülése ebben az időszakban történt. Egyes állami vállalatok és egyesületeik ebben a periódusban a Gostorgok mellett külföldi kereskedelmi műveletek végrehajtására is jogosultak. 1923-tól kezdődően külön listát bocsátottak ki az ilyen vállalkozásokról, amelyek - a külkereskedelem monopóliumára vonatkozó törvények szigorú betartásával - külkereskedelmi tevékenységüket külföldi képviselőikön keresztül végzik. Megállapítást nyert, hogy ezek a vállalkozások csak saját termékeiket külföldi piacon tudják értékesíteni, és külföldön csak termelési szükségleteikre vásárolhatnak. Az áruk továbbértékesítése tilos volt. Ezekről a külkereskedelmi műveletekről ezek a vállalatok bejelentették a Népi Közlekedési Főbiztosságot, és csak az utóbbi hozzájárulásával végezhetnek tranzakciókat. A külkereskedelmi tevékenység végzéséhez szükséges vállalkozások közé tartoznak az erdőgazdálkodók: Severolez, Petrolles, Dvinoles, Fanertrest. Egyéb szervezetek, külföldi piacra jutásának, nevezhetjük exportellenőrzési „Neftesindikata”, „Chaeupravlenie”, „Textil Syndicate”, „Rezinotrest”, stb
Számos állami vállalat és szervezet, amelyeknek nem volt joga a külkereskedelmi tranzakciók önálló végrehajtására, képviselőik lehetnek a külföldi kereskedelmi képviseletek külföldön. A külföldi cégekkel folytatott ügyleteket a kereskedelmi küldöttségek nevében kötötték meg. Ilyen vállalkozások és szervezetek voltak például a Nemzetgazdasági Legfelsőbb Tanács fő villamos igazgatótanácsa, a "Yuzhnorudny Trust" és mások.
Szövetkezeti szervezetek. Különösképpen érdemes megemlíteni a szövetkezeti szervezetek részvételét a külkereskedelemben. Szerepe jelentős volt, tekintve, hogy számos ország megállapodott abban, hogy csak a gazdaság nem állami szektorának szervezeteivel foglalkozik. Az elsődleges szövetkezeti szervezetek rendszerint csak a Közlekedési Népbiztosság előzetes engedélyével végezhetnek export-import műveleteket. A gazdaság teljes szövetkezeti szektorát képviselő Centrosoyuznak jogában áll eladni és megvásárolni az árukat közvetlenül a külföldi szövetkezeti szövetségekből, azzal a feltétellel, hogy az NKVT-vel folytatott külkereskedelmi tevékenységeinek összehangolása és ellenőrzése alatt áll. A Centrosoyuz magáncégekkel foglalkozhat, de csak abban az esetben, ha igazolja, hogy ez a tranzakció nyereségesebb, mint egy szövetkezeti szervezet. A Centrosoyuznak külföldi képviselői voltak. A Szovjetunió exportjának együttes részesedése 1924-1925 között 12,5%, 1925-1926-ban 10,4%, 1926-1927-ben pedig 7,8% volt.
Vegyes részvénytársaságok. Annak érdekében, hogy a külföldi tőke vonzódjon a szovjet külkereskedelem fejlődéséhez, vegyes részvénytársaságokat is létrehoztak, ahol a források mind a szovjet államhoz, mind a külföldi tőkés vállalkozásokhoz tartoztak. Mindazonáltal minden ilyen társadalomban a részvények többsége és a döntő szavazás továbbra is a szovjet szervezetek számára maradt. Vegyes részvénytársaságok létre a Szovjetunió a beszerzési áruk export és marketing őket külföldön, valamint az import a Szovjetunióba a szükséges árut. A vegyes vállalatok tevékenységi ideje 6 hónapról 20 évre alakult. 1922-ben az Orosz-Brit Társaság Kenyér Export Company (London), a Russanglos, az orosz-német társadalmak Könyv, Deruluft, Derumetall és mások jöttek létre. A vegyes részvénytársaságok szervezetének és tevékenységének jellege látható a Russangles részvénytársaság példáján. A részvényeinek 51% -a a "Severoles" szovjet szervezethez tartozott, 49% -a a brit "Northern Company" -hoz. Az Igazgatótanács mindkét félből három képviselőből állt. A testület elnöke Severolok képviselője volt. A társaság 20 évre engedményt kapott az erdészeti pályák fejlesztéséért. A koncessziós megállapodásban megállapítást nyert, hogy a vállalatnak bizonyos mennyiségű export fát és export fát kell beszereznie. Ezenkívül a Russanglolesnek három éven belül ki kell építenie egy vegyi fafeldolgozó üzemet Arkhangelskben, valamint a szerződés időtartama alatt számos fafeldolgozó gyár létrehozására és üzembe helyezésére. A vegyes vállalatoknak a szovjet külkereskedelemben betöltött szerepe 7-10% volt az egy évre, az importra pedig 5% -ig.
Részben jelentéktelen volt néhány olyan külföldi vállalat részvétele, amely a Szovjetunióban a szovjet külkereskedelemben folytatott műveleteket. Talán a nem állami tulajdonformák szervezeteinek legnagyobb része az 1920-as évek közepén esett vissza (lásd az 1. táblázatot).
Valentin Katasonov. Közgazdász doktor, az orosz gazdasági társaság elnöke. S.Sharpova