Olvassa el online szerzője a halk harc viktor - rulit című fehér zajának (16
- Az a göndör, okos ember, aki a Sartapianra gondolt. Igen, van hír: a kurátor azt mondta holnap, hogy valahol elküldjük.
- Gregor már jelentett nekem.
Elmentem keresni a fáraót. Valami kezdett aggódni. Az lusta tekintete vám proshvyrnulsya a terem egyik végétől a másikig, ellenőrzött két tucat szoba úgy nézett ki a folyosóra, ahol volt egy biliárdasztal és asztali sakk és még néhány ártalmatlan játékokat.
- Ki vesztett, fiú? - Megállt a tizedes.
- Valahol itt a Ramzsik villant. Nézd meg a lányokat.
A harmadik szobában lévő lányok szobái zártak, nem válaszoltak a kopogásra. De mi, a fiúk, nem voltak sarkúak az ajtón. Megkülönböztetést.
Zasek Lana, aki egy-egy szobában több lányt és srácot ült, de nem ismerte meg a cégét: nagyon arisztokratikusak minden arcukon. Mikor megjelentem már kifeszítettem.
Ellenőrizte a férfi WC-ket. Zuhany.
Az első emeletre mentem. Az alagsorba nyíló ajtó a lángba süllyesztett fény felé fordult.
- Hé, hova megy? - kiáltotta a katona, a négy közül az egyik, aki a kijáratot őrizte.
- Oshshát keresem. Emlékszel, hogy egy ilyen kísérleti tehén borjú? Nem mérgező, de káros. Nem lehetett taszítani tőlem, és elhagyott, és ő egy fertőzés, csak várta. Ismét elszaladt, röviden.
- Megmondtad a kurátornak, hogy az állat hiányzik?
- És hogyan! Szóval azt mondta, hogy én is futottam. Nem fogom megtalálni őket, a mesterek egy kis állatká alakítanak.
Az első emeleten és az alagsorban a hadsereg emberével fésültünk. Normális srác, mint ez, valahol a tartományban. A technikusok szolgálatát követően elmentem.
Ramzik és Borsch sem voltak itt.
Volt egy padlás. Senki sem figyeli a sraffozást, és a szolgálatból nem látszik.
A lakat nincs lezárva. Csak az íjat helyezik be az elme számára.
A padlás sötét, és első pillantásra üres. A dohányfüst szaga volt. Nyilvánvaló, hogy valaki titkos dohányzó szobát rendezett itt. Idióták, a tűz akarta.
Óvatosan végigsétáltam, és nem próbáltam megcsiklandozni a kis súlya alá süllyedő táblákat. A hallgató ablak szorosan zárva van, de a közelmúltban feltörték - apró aprócsövek nyomait a kereten, mint a frissen, sötétszürke fa fölött.
Amikor a szemem megszokta a sötétedést, és a poros üvegen át hengerelkedt a naplementével, láttam.
A testet a fején lévő útzsákkal szorosan a szarufa lábához rögzítették.
Elhúzta a zsákot. Végül is Ramzik. Tudat nélkül, a szájába csapott, nedves a könnyekkel és az arcával. enyhén megnyúlt, gyanús fekete sörte az arcon és a nyakon. És éles, embertelen karmokkal a kezében.
Azonnal megkaptam a gegét. Miközben a kötéleket egy technikás zsebkészletből látta, a vérfarkas eljött magához. Zokogta:
- Megverték? - arca alatt sörték alatt (vagy már szájkosárban?) a kopás nem észrevehető. Ramzik bólintott, beakasztotta az ujjait. Nemcsak megverték - kínozták, cigarettát égetve. A veszettség forró volt bennem. - Miért nem kiabáltál?
- Nem teheted. Ya kezdett félni. Mindenki látta volna. És tényleg felbomlott volna. Megmagyarázom, Rick. Mondtam nekik. A mesterek tudják, hogy én vagyok. itt. a.
- Farkasember? - Megkötöztem a köteleket, megállítottam a vállamat - Ramzik nem bírta elviselni. Ülése és dörzsölése az izmokban.
- Nem vagyok kém. És nem fosztottam meg senkit a mágiától, esküszöm! Mentalisták, mágusok ellenőrizték. És ezek az emberek nem hittek. Azt mondták, éjjel megkérdezik.
- A fény kioldása után a kurátor a számlálás nélkül felemelte a riasztást. Miért mentél velük?
- Borsh-tól - azt mondta, hogy segítséget kértél - Ramzik elindult, és remegni kezdett.
- A padláson? Én csak hátramaradtam. Ki tudja, mi a farkasember szem előtt tartja. - Gondolkodott a fejével, hogy el tudnék felejteni?
"Igen, nem gondoltam semmire." A kapu alatt a lépcsőn dobtak le. Ramzik apologetikusan leeresztette a fejét.
Valami amit nem értett. És erősen lélegzett, gyanús merengéssel. Hirtelen elkezdte ingerülni az ingének gombjait. A karmok megakadályozták, és rosszul kiderült. Szorosan nézegettem, és azon töprengtem, mennyit ütött a fej, és mi fog történni, ha hozzá.
- Meg kell fordulnunk - felelte a tekintetem. - fáj. Nagyon. Ruhák szakadnak. Segíts nekem.
Segített, és imádkozott, hogy valami trükk ne ragadjon a padláshoz füstölni. A kép még mindig egy volt. Kiderült. Igen, és meztelen Ramzik nem nézett többet - tőle egy gyöngyház vastag kabát. Aztán egy szörnyű görcsös ívben volt, mint tetanusz. A csontok megrepedtek. Horror.
Nem volt időm arra, hogy megvizsgáljam a fenevadat - akár ezüst-fekete róka, gigantikus a rendes egyénekhez képest, akár egy nagy, hegyes és hegyes kutya. Keményen lélegzett, egy hosszú nyelvet dobott az egyik oldalra, és ráncolva nézett rám. A szemek ragyogtak a sötétben. Rendben van. És a kis ember volt - nincs mit nézni.
Aztán újra ívesedett, és a látvány még rosszabb volt, amikor megborzongott és megkötözött egy ilyen karmos szőrmet, és megcsörrentette a zacskóit. Megfogtam a zsebméretű technomage fogantyúját a csavarhúzóval. Legalább valami esély, ha az orrba ér - fájdalmas sokk fogja kikapcsolni.
Ramzik nem volt hozzám, és az átalakulás hamar véget ért. A fickó rázta meg a kezét. Égések és kopások eltűntek, ahogy észrevettem, de óvatosan mozgott.
"A borda repedése megmarad, és hosszú idő telik el gyógyulni" - magyarázta.
- Menjünk, hamarosan.
- Nem mondok semmit a hercegnek és a vörösnek. Még mindig nem ismert, hol holnap meghatározzák minket. Ha akarod ... elmondod neki.
De megkérdezem Gregort, hogy a Mesterek tudják-e "- döntötte el magát. Nem a patriotizmusból, hanem az önmegtartóztatásból.
- Hogy jöttél hozzánk, Sartapiec?
- Nem a Sartap - mondta csendes gyűlölettel. "Én vagyok a rabszolga." Elmenekült.
- Mondja meg később. Van még egy dolgom.
Zapihnuv Ramzik a szobába, és elrendelte újra dryhnuvshemu Antu elszakítani a szemét, és bekötött bordái fáraó, állítólag leesett a lépcsőn, én megkereste scumbags dalmát.
Nem sokáig tartott. A tizedes, aki a tízszeres mozgást figyelte, a szoba számát javasolta. Azt mondták, hogy a srácok a zuhany alatt vannak. A vád sorozatos volt, de megesküdtem, hogy csak egy dolgot adok. A törülközők és a szappan előttem nem hiányzott.
Az öltözőben három ismeretlen fiú húzta a nadrágját. Leraktam a cipőmet. Curlyw és a barátja még mindig szappanos volt a féltesten.
- Hol van Ramzik? - becsaptam az ajtót, lenyomtam a zárat, és közöltem velem, hogy senki sem kaphat ki választ.
- Ki vezette a szobából. Hol van?
- Ó, a te kislányod, vicces kattintással, fáraó? - csicsergett fürtök. És az ujjai az ujjain levágódnak. - Honnan kell tudnom? Egy órával ezelőtt beszéltünk és törtünk fel.
- Vagy úszik vagy meghalsz.
- Th, sbrendil? - elment a második. Meztelen goner, a mosdókendővel a kezében. Egyenes félelem. - Mit akarsz, fura? SchA, még mindig nem ugyanaz az arc!
A nedves padlón meztelenül harcolni rossz ötlet. A meztelen lábak csúsznak. Cipőm van.
Égés természetesen megakadályozza. A bal kéz a legjobb, ha nem mozog. De zsebemben egyetemes készlet van. Nyomja meg a gombot, és a körömfájl karakteres kattanással ugrik ki a horonyból.
- Vegye el a tollat, őrült! - a göndör hajú barátja visszatökött.
És még mindig nem tudtam kivenni a zsebemből. Szűkítette a szemét.
- Igen, cigarettával égetheti a tojásait, vagy igazságtalan lesz. De a padláson száraz volt, de látod, nedves. Csak le kell vágnom. Ezek a geeksek nem szaporodnak.
A további öt másodpercet vett igénybe. Göndör, miután a "forró" szelepet nullára forgatta, forró víz forrását irányította rám. Sokáig álltam a bőrben, és kezemmel fedtem magam. A spray alig repült. Egy goner, félelmetes az éles mozgásomtól, elcsúszott, és teljesen eloszlott. Squeal - mint egy nem vágott banshee. Cseppentek, a fürtök leeresztették a tömlőt. Elfelejtettem, hogy mezítláb voltam. Miközben kiabálva kiabálta és felsikoltott, felugrottam, minden szívemmel megkenettem, és a forralt víz nem ment el. Tetszik, cipőkben vagyok, bár kellemetlen. Borsh még rosszabb.