Olvassa el a szerző Volodin alexandr Moiseevich - rulit - régebbi testvérét - 2. oldal
Ogo. Bevallom, hogy van egy játékos karaktered, de viccekben van egy intézkedés.
Nadia. Nem értem.
Ogo. Azzal vádolják, hogy folytatom az udvariasságomat.
Nadia. Istenem, milyen ostobaság! Nem tudom, milyenek a lányok az építkezésen.
Ogo. Hívjunk egy ásót ásót.
Ukhov. Engedjen meg engem, miután mindez volt, vádolta őt valamit?
Ogo. És mi volt valójában?
Nadia. Igen, nem történt semmi. Azt mondtam: ez csak egy vicc.
Ukhov. Csak ne fedje le. Most megijeszted és elutasítod a saját szavaidat.
Ogo. Mit mondott neked?
Ukhov. Csak az a tény, hogy törődsz vele.
LIDA. Mindenkinek házasodott.
Ukhov. De nem mindenki ösztönzi őket.
LIDA. Nem bátorította.
Ogo. Beszéltél itt?
Ukhov. Ne zaklatja őt.
LIDA. Miért zavarja meg, nem tudod, micsoda. Hogy ez nem elég!
Nadia. Ne kiabálj a nagybátyádnál.
LIDA. A nagybátyám hagyott bennünket, a nagybátyám életet adott nekünk, engedje meg, hogy szabadon éljünk.
Ukhov. Szüksége van ilyen szabadságra? Nem lesz! (Ogorodnikov.) Ha a pártbizottsághoz idéztek, akkor van valami ehhez.
Ogo. Úgy hívták, mert a feleségem fordult hozzám. (Nad.) Mikor hívtalak meg Tallinnba? Hol vettem autóval? Melyiket vittem el az éttermekbe?
Nadia. Épp fantáziáltam. Hogyan gondolhattam volna, hogy a felesége megtudná, mi lesz az összes ostobaság, és menjen a pártbizottsághoz?
Ogo. Tehát most menj oda és fantáziálj vissza.
Nadia. Igor Stepanovich, ezt nem tehetem meg. Azt fogja mondani, hogy hinni fognak neked. Ha nem hiszed, akkor kinek!
Ukhov. Nem értem. Tehát hazudott nekik?
Nadia. Ha akarod, hívd fel.
Ogo. És hogyan lehet ezt másnak nevezni?
NADA (hajlandósággal). Hát, hazudtam.
Ukhov. Hogy hazudott? Miért? Umalishennaya! ... Semmi oknál fogva, hogy megbocsássanak egy embert! Tudnom kell, miért van szüksége erre.
Ogo. Nadezhda Georgievna, kérem, hogy hívja feleségemet, és magyarázza meg mindent neki.
Ogorodnikov tárcsázza a számot.
Ki? Még nem vagyok kész. Nem tudom, mit mondjak.
Ogo. Mi a neved, mondja.
Ogo. A helyzet szerint. Vera, most beszélni fognak veled.
NADA (a telefonhoz). Helló, ez Rezaeva, a könyvelõ ...
Egy női hang csengett a vevőben. Nadia vissza akarja adni a vevőt Ogorodnikovnak, de hátrált. Amikor a hang megállt, Nadya azt mondta:
Teljes mértékben egyetértek veled. De ez egy félreértés. Vicceltem. Ez egy vicc.
Aktív replika a csőben, az állomás rövid sípolása.
Ogo. Mit mondott?
Ogo. Köszönöm a sorsa, hogy kedves vagyok. (Búcsú nélkül elment.)
Ukhov. Szóval Gyönyörű történet. Nos, most vádolhatják a rágalmazást? Nem volt elég.
Nadia. Semmi sem fog történni.
Ukhov. Honnan tudod? Miféle ember vagy? Talán egy gazember. Miért jöttél fel mindezzel?
LIDA. Ez bizonyos mértékig megérthető.
Ukhov. Egy normális személy ezt nem tudja megérteni.
LIDA. Csak egy kicsit büszkélkedhetett.
Ukhov. Miért büszkélkedhet? Ki dicsekedett? Látta őt?
LYDA (durva). Igen ...
Ukhov. Valami késő gyermekkor. (Nad.) Megértem, hogy nem volt ideje becsapni az idejét. Tehát úgy döntöttél, hogy felzárkózsz? Ráadásul a húgod fejét fantáziáddal bolondázol. Várj, az élet még mindig döbbent rá a tehetséges homlokára. Eredeti tehetség. Mindenütt vannak tehetségek. Teljes a tehetség. Imádkozzatok érte, imádkozzatok! (Elment.)
Lida leült a helyére. Látja, hogy a húga ideges, füttyentett. Nadya nem válaszolt.
LIDA. El tudom képzelni, hogy meg akarjuk szakítani a gyeplőt és a galambokat a hegyek között. A bajod az, hogy mindig a nyakamon ülök.
Nadia. Semmi, hozzászoktam hozzá.
LIDA. És akkor ott van a nagybátyám. Természetesen tartozunk az élet koporsóján. De ad nekünk pénzt a kenyérért, de nem tudod, hogy mi a legjobb tíz a számára.
NADYA (intett a kezével). A! Ez a helyzet? ... Mindez értelmetlen, nincs semmi jelentősége. Számunkra és neked nagyon különbözik ... (Örömmel szimpatikus dalt énekelt, a kanapéra egy tankönyvet dobott el, és mozgatta a székét.)
Lida felvette a dalt, és odaadta a portfólióját.
Nos, mutasd meg, hogyan jössz be. Biztos vagyok, van egy ajtó.
Lida eltűnik az ajtó mögött, belép.
Nadia. Hangos, tiszta. Fáradtak, tíz előttük. Meg kell állítanod a figyelmedet magadon.
LYDA (hangosan). Rezayeva.
LIDA. A "Háború és béke" kivonat.
Nadia. A "Háború és béke" regényének részlete.
LIDA. A "Háború és béke" regényének részlete.
Nadia. Ne rohanj. Szünet. Hadd nézzenek rád. Jó adata van. Szóval Koncentráltam. Kezdheti.
LIDA. - Csak még egyszer - felelte egy női hang, ami Andrew herceg most megtanulta.
- De mikor alszol? Egy másik hangra válaszolt.
"Nem fogok, nem tudok aludni, mit tegyek?" Hát, utoljára ...
Két női hang szólalt meg egy olyan zenei mondatban, ami valami véget ért.
"Ó, milyen szép!" Nos, most aludni, és a végén.
- Alszol, de nem tudom - válaszolta az első hang, közeledve az ablakhoz. Úgy látszott, lehajolt az ablakon, mert hallotta a ruháját, és még a lélegzetét is. Minden halkult és megkövesedett, mint a hold, fénye és árnyéka. Andrew herceg is félt mozogni, hogy ne árulja el önkéntelen jelenlétét.
- Sonya! Sonia! - Hallottam újra az első hangot: "Nos, hogyan tudok aludni!" Nézd, milyen öröm! Ó, milyen szép! Igen, kelj fel, Sonya - mondta szinte könnyel a hangjában. - Gyönyörű éjszaka, soha, soha nem történt meg!
Nadia. Amit rám nézel, régóta tetszett mindent, amit csinálsz. Talán még erősebben kell. Ne felejtsd el, azt mondtad nekem, hogy ilyen vágyak van: élni csak egy hónapig, de erővel és fővel! És akkor vidd, és meghaljon. Végtére is, Natasha Rostov pontosan így van! Nem mindenki képes megtapasztalni a boldogságot. És örömmel fogadhatja magáról mindent - attól, hogy ma éjjel, milyen ég! Így azt mondja: "Sonya, Sonya, hogyan tudsz aludni!"
LIDA. "Sonya, Sonya, hogyan alszol, nézd meg, milyen öröm!" "Nadya, talán csak őrült vagyunk? Végtére is, valószínűleg semmi nem fog megjelenni, nem fogadnak el bárhol, csak a valószínűségelméletben. Valószínűleg ez!
Nadia. Nem fog működni, akkor gondolkodunk.
LIDA. Még ha hirtelen elfogadnak is, ez nem minden. Néha úgy tűnik számomra, hogy tényleg meg tudok tenni valamit. De néha megrémülök ... Mit csinálunk, hogyan fog véget érni? Veled nem tudsz józanul beszélni erről a témáról, olyan vagy, mint egy katekumenizmus, régóta elhatároztad nekem mindent! Nagybátyám helyesen mondja: átlagos mérnök - bárhol, de középszerű színésznő legyen? Ez kínos!
Nadia. Szégyen lenne, ha szüksége lenne a hírnévre, a sikerre. Van még egy célod - hogy örömet adj az embereknek. Annak érdekében, hogy az emberek örömet szerezzenek - ez szégyenkezhet? Éppen ellenkezőleg, rossz lesz, ha nem ellenőrizz semmit, nem fogsz meggyőzni semmitől, és te is tehetsz a földön. Emlékezz arra, hogy velünk együtt járunk az Omszkban. Ez a szerencse: a gyermekházat a színház pártfogolja! Ez egy eset ezerönként. Engedték szabadon a reggeli előadást. Egész idő alatt vártunk: hét napon belül, öt nap alatt három nap múlva megyünk a színházba ... Ha valami bajunk volt, nem veszítettük el a szívet, tudtuk: két nappal később a színházba megyünk! Hall eloltotta a fényt, és alulról megvilágította a függönyt, mintha átlátszó lett volna, úgy tűnt, hogy ragyog, emlékszel? A színpadra nézett, még mindig kicsi volt, nem értett semmit, és a kis szemek ilyenek! És most - annyi energiát költenek, annyira beszélnek, annyi álmatlan éjszakát - hirtelen megijedtél valamitől? Előre, semmilyen ok nélkül, semmiért? ... Folytassuk.