Olvasd el az online bevezetést a Hegel bőrönd olvasójának, az alexander - rulit olvasmányának - 10. oldal
Ezért az Úr és a Rabbó közötti kapcsolat nem tekinthető megfelelő elismerésnek. Hogy ezt látja, fontolja meg ezt a kapcsolatot az Úr szemszögéből. Nem csak a Mester úgy tekinti magát Urat. A rabszolga is őt tartja. Ezért az Úr elismert és elismert emberi méltóságában. Azonban Ezt felismerve - egyoldalú, mert az Úr, a maga részéről nem ismeri fel a szolga az emberi méltóságot. Így őt olyan ember ismeri el, akit nem ismer fel. És ez az ő tragédiája és tragédiája. Az úriember az elismerés kedvéért harcolt és kockáztatta az életét, de elvesztette az összes jelentést. Mi az a felismerés használata, akit nem tartanak méltónak a méltóság megítélésében? Ezért az Úr helyzete zsákutca. Egyrészt, Mr. - csak azért, mert uram, hogy az objektum a vágya nem volt a dolog, de valaki másnak a vágyat, hogy ő akart elismerést. Másrészt, az tette lehetővé, köszönhetően ez az úr, aki késznek kell lennie arra, hogy el kell ismerni, mint az Úr, csak akkor lehet elérni, hogy kapcsolja a másik Slave. De a rabszolga neki vagy egy állat. Kiderül, hogy az ő "elismert" dolog. Így végül az objektum a vágya - mind ugyanaz, és nem - mint amilyennek tűnt eleinte - Desire (humán). Kiderült, hogy az Úr tévedett. Az a harc, ami őt mesterévé tette, egyáltalán nem tette hozzá, amit akar, és részt vesz ebben a harcban: egy ember, aki elismerést kapott egy másik személytől. Ezért, ha az ember kielégítése csak az elismerést hozza, akkor egy olyan ember, aki úgy viselkedik, mint egy uram, soha nem fog kielégíteni az elégedettséggel. És mivel az ember először elkerülhetetlen - vagy Mr. vagy rabszolga, ez a szolga, hanem az, aki rabszolga volt, aki ment keresztül a rabszolgaságot, akik az ő „dialektikus shoot” szerezni megelégedésére. És tényleg:]
Jelentéktelen [vagy slave] tudat itt az úr az objektumot, amely az igazság [vagy jelenségek valóságot] hitelességét őt [mint ő „tudja”, hogy ő - Mr. csak arra kényszerítve Slave ismerik magukat, mint olyan]. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a tétel nem felel meg a koncepció, de inkább, amit Mr. tartotta magát, jött rá, éppen ellenkezőleg, valami egészen más, mint az öntudat [tudat Slave]. Számára nem önálló tudatosság, hanem éppen ellenkezőleg: a függetlenségtől mentes tudat; ezért megbízhatóan tudja, hogy nem önmagában, mint igazság (vagy nyitott valóság); az igazság, éppen ellenkezőleg, az elhanyagolható tudat és az utóbbi jelentéktelen cselekménye. Ez azt jelenti, hogy a Mester "igazsága" a Slave és munkája. Valóban, mások elismerik Master Master egyszerűen azért, mert a szolga az Úrnak, és hogy az élet a fogyasztás a termékek rabszolgamunka élni ezek a művek, és ezen keresztül a munka.]
Ezért a független tudat igazsága egy rabszolgaság. Igaz, ez utóbbi önmagában, és nem az öntudat igazságaként nyilvánul meg [hiszen a rabszolga nem ismeri el az emberi méltóságot, hanem az Úrnak, amelyen az élete nagyon függ]. De ahogy az uralkodás is bizonyította, hogy lényege az ellenkezője annak, amit akar, talán a rabszolgaság a végrehajtásban inkább az ellenkezője lesz, mint maga; önmagában elnyomott öntudatként magára vonul és az igaz függetlenség felé fordul.
[Egy teljesen ember, teljesen szabad, teljesen és teljesen elégedett azzal, amit ő, egy olyan ember, aki tökéletes és teljesedett elégedettségével és hála neki, "rabszolgává" rabszolgája rabszolgája. Ha az üres Domination egy zsákutca, akkor a rabszolgaság működése éppen ellenkezőleg, az emberi, társadalmi és történelmi haladás forrása. A történelem a dolgozó szláv története. Ezt látva elegendő megvizsgálni a Mester és a Szolga kapcsolatát (vagyis az "első" emberi, társadalmi, történelmi összeütközés első eredményét) nem a Mester szemszögéből, hanem a Rab szemszögéből.
Csak azt láttuk, mi a rabszolgaság az uralomhoz képest. De öntudatosság, és ezért most meg kell fontolnunk, hogy mi is önmagában és önmagában. Először a rabszolgaság miatt a mester a lényeg; ezért egy önálló független öntudat az igazság [vagy nyitott valóság] számára, amely azonban még nem létezik számára. [A rabszolga engedelmeskedik az Úrnak. Ezért tiszteletben tartja az emberi szabadság "függetlenségének" valóságának értékét és valóságát. Igaz, látja, hogy nincs rá. Látja, hogy mindig a másikval van. És ez az ő előnye. A mester nem tudta felismerni, hogy a másik felismeri őt, és végetért. Éppen ellenkezőleg, a rabszolga kezdettől fogva kénytelen felismerni a Másikat (az Úr). Ezért elegendő elő magát mester, kényszeríteni, hogy hivatkozhat - és az emberek között jön létre a kölcsönös elismerés, amely egyedül képes teljes mértékben, és végre egy ember egy ember, és hozd megelégedésére. Természetesen annak érdekében, hogy ez megtörténjen, a szolga szlávjának szüneteltetnie kell magát: felül kell bírnia magát, "rabszolgának" kell lennie. De ha az Úr nem kívánta -, és ezért nem lehet -, hogy az „eltávolítás” magát, mint az Úr (az azt jelentené, hogy egy szolga vele), a szolga minden módon érdekelt, hogy ne legyen egy rabszolga. Ezen túlmenően, a tapasztalat maga a harc, amitől egy rabszolga, felkészíti őt erre aktus kialszanak, tagadja magát, a készpénz „I”, mi az „I” Rab. Természetesen először a Rab, az "én" (készpénz, rabszolga) összeolvadása nem hordozza ezt a "negativitást". Csak az Úrban látja őt, aki az életét az elismerésért folytatott küzdelemben kockáztatja, tiszta "negativitást" / "gativm-negatórt" végzett. De a gyakorlatban ez az igazság [vagy a kinyilatkoztatott valóság] a tiszta negatitás és önmagában való önmagában, mert ez a lényeg önmagában tapasztalta. Ez a tudat ugyanis nem érezte a félelmet ebben a pillanatban, nem ebben a pillanatban, hanem saját lényéhez, mert érezte a halálfélelemtől, az abszolút mestertől. Ez a félelem belsőleg feloldódott, mindez önmagában csillogott, és minden megdönthetetlen benne reszketett. De nyilvánvaló, az általános mozgás [dialektika], az átalakítás minden fenntartható létezés abszolút folyékonyság, van egy egyszerű öntermészetet, abszolút negativitás, tiszta a-én, ami annyira jellemző ez a tudat. [A mester makacsul uralkodik. Nem haladhatja meg magát, változást, fejlõdést. Meg kell győznie, és az Úr lesz; vagy fenntartsák dominanciájukat, vagy meghaljanak. Meg lehet ölni, de nem lehet újra elvégezni, művelt, művelt. Az életét kockáztatta, ő lett az Úr. Ezért neki, a Domination a legmagasabb érték, amit nem tud felülmúlni. Éppen ellenkezőleg, a rabszolga nem akar rabszolgának lenni. Ő lett, mert nem akarta kockáztatni az életét, hogy az legyen az Úr. A halandó szorongásban, anélkül, hogy felismerte volna ezt, rájött, hogy minden rendelkezésre álló, határozott és stabil helyzet - még ha az Úr helyzete - nem kíméli az emberi képességeket. "Rájött," hogy a készpénzes feltételek kevéssé jelentenek. Nem akarja magát korlátozni a mesterkurzushoz való tartozáshoz, és még kevésbé - a rabszolgának. Nincs benne semmi más. Ő nyitott a változásra; mostanában - változás, túlzás, átalakulás, "oktatás"; eredetéből, lényegéből és létezéséből fakad, egyre inkább történelem. Egyrészt nem korlátozza azt, amit ő, ő törekszik meghaladni, tagadja saját jelen helyzetét. Másrészt, ez pozitív ideális, amelyre törekszik: az ideális a függetlenség, hogy-az-is, amely úgy találja, a legelején az rabszolgaság megtestesülő ura] Ez a pont tisztaságú magánvaló-lét is neki. mert a mesterben ez az ő tárgya. [Az a dolog, amiért tudja, hogy ő kívül van, szemben áll vele, és amit ő akar uralkodni. A rabszolga tudja, hogy mit jelent a szabadság. Azt is tudja, hogy ő nem szabad, és azt akarta, hogy szabad legyen. És ha a tapasztalatok a harc és annak eredményéről hajlamossá rabszolga, hogy a transzcendencia is, a haladást és a történelem, az élet a Slave dolgozó Úr megerősíti őt ebben a szándék.] Továbbá az is / slave tudat / már nem csak a teljes feloldódás minden [összes inert, stabil, készpénz], de a szolgáltatás valóban [t. azaz konkrét szolgálatként] végzi el; itt [kényszermunkára mások javára (Master)], az egészet úgy egy pillanatra [dialektikusán] ragaszkodását a természetes létezés készpénz és ártalmatlanítja a hulladékát (arbeitet dasselbe hinweg). [Lord kényszerítve