Költői oldal - 23. oldal
-
Zelwyn Horn
Köszönjük, hogy ott voltál
Nem számít, ki, de köszönöm.
Jó hírként jöttél,
Amikor lelkem drizzolt.
Köszönjük, hogy mi vagy,
Hogy melegséget adjak nekem.
Tudod, hogy ez nem hízelgés,
És a boldog szív öröme.
Köszönjük, hogy mi vagy,
Hogy valahol énekelsz és álmodsz,
Lélek, mint egy erdő,
Milyen gyakran a gyengédségtől, amit megolvadtál.
Legnagyobb megtiszteltetésem volt:
Isten hallgatta a csodára vonatkozó kéréseimet.
Köszönjük, hogy ott voltál
Köszönjük, hogy ott voltál.
LOVE YOURSELF, LOVED!
Vissza a lap tetejére
-
LOVE YOURSELF, LOVED!
MINDEN VAGYUNK.
AZ UNIVERZÁLIS,
SZERETETT LOVE!
Ő NEM TÁMOGATOTT
UMA, CHARMING,
ÉS RUGALMAS STAN, ÉS BROWNING,
És a ház tengerén.
MILA SMILE, A SÜSSÉGI HÍVÁS,
ÉS NEM NÖVEKEDETT,
ÉS A SEGMENTESSÉG ÉS A SIKERTESSÉG -
MINDEN ÉLET JELENTŐ!
KEDVEZNI ÖNKÉNT! LOVE YOURSELF!
BESZEDNI ANGEL!
Elviselhetetlen.
LOVE YOURSELF, LOVED!
Vissza a lap tetejére
-
A nő egy rabszolga, egy királyné?
Az asszony szeretője? Feleség?
Egy Eva-ból született nő
Ki vagy te, egy angyal vagy egy Sátán?
Nő, titokzatos természet
marad az idő óta,
egy nő összeegyeztethetetlen évekkel,
a nő a mágusok örökösödõje.
Nő - béke, szerelem és szeretet,
keserűség, édes és tiszta harmat.
Egy nő tragédia és mese,
nő - föld és ég.
Egy nő életet adó erő,
és egy vulkán és egy szörnyű hurrikán.
hányan végeztek és megbocsátottak,
magát a csapdába esik?
A nő fényből született
és a szeretet a korban,
egy kis, világos bolygó,
milyen közel vagy. és messze van.
LOVE YOURSELF, LOVED!
Vissza a lap tetejére
-
A férfiak különbözőek a világon.
Szó szerint kétszáz szó - a témában.
Először is, a férfiak valódiak.
Nagyon szépek, csak ragyogóak.
Vannak lábak, mint mérkőzések. Vannak nehézsúlyúak.
Nagyon komolyak. És csak egy rake.
A férfiak rosszak, a férfiak unalmasak,
Férfi éttermek. Férfi pribludy.
Vannak szupernek. Vannak sünök rövidnadrágban.
Furcsa nagybácsi és sportmester van.
Egy férfi - nem házasodom fel, és egy ok nélkül!
Egy férfi, aki mindig a kabátját szolgálja.
Vannak osztálytársai, vannak osztálytársai,
A férfiak megmentők, a férfiak közbenjárók
Csábító örökké, aludni a közelben
Egy ember, aki képes egy pillanat alatt elfogni.
De a világon nincs kettő.
Megértettük ezt a témát.
Lágy és naiv férfi párnák,
Kazanova eretnekséget visel a füledben,
A féltékeny ember csak megkapja,
Az ember nem marad hátra
Az ideális - nagy szív.
Lélek a reteszben - régi bors
Szörnyű férfi-ködös szemek
Csodálatos emberek álmatlan éjszakák.
A parasztokat külön-külön vezetik.
Mindannyian mindannyian láttunk mindent.
A hajnal, egy ébresztőóra-ember,
És éjszaka az ugatás felmászott a hűtőbe.
Meg fog fosztani az októl parasztembertől.
A helyben egy embert fognak kirohanni.
Egy cigarettacsikkkel rendelkező férfi szenvedélyesen ég.
A memóriából törölt ember radír.
Itt Don Juan, valahol elhalványultunk.
Ember, miért változtatott meg minket?
Amire szükséged van egy olyan emberre, aki nem tudja
Hol és miért indul most?
Dokol ösztönöz minket cselekvésre
A férfiak, akik engedményeket nyújtanak nekünk?
Elakadt, mintha egy dzsungelben, a szavakban áthatolhatatlan,
Szívesen, meghívást és szenvedélyt keresünk
Egy emberhős és egy unalom módja,
Ifjúsági üdülés és erős kéz
Több férfi számunkra - jó és más!
Kevésbé beszédes, hülye és tétlen!
A Föld nõi nevében figyeljen:
Mindent megtettünk az Ön számára!
Anyák vagyunk, szerelmesek, nővérek, barátok,
Gyógyszerek és gyermekek, álmok és házastársak.
Te vagy a védelem, megbízható vállak,
Mély gondolatok, forró beszédek.
Te vagy a győzelem büszkesége. A kulcsok középpontjában állsz.
Kavicsok vagy az ablakok, te dalek az éjszakában.
És tudod, nagyszerű, bár nem könnyű,
Ahhoz, hogy mindig sötét emberterületet húzzon,
Köpni az ember kopasz fején - füge
És kérdezzen egy csapást a Major League-ben.
Az ágyban ne feküdjön a parasztkönyv,
Hagyd a barátnődnek egy fiú-chipet,
És a legnagyobb boldogság az, hogy ugorjunk az éjszaka közepén
Hallgatta a Tamagotchi paraszt hívását.
LOVE YOURSELF, LOVED!
Vissza a lap tetejére
Emlékszel? ez volt.
Csak hol és mikor - nem értem.
Te szeretted és szerettem
Talán Nizzában, talán a Krímben.
Megijesztettél, nem fogom elrejteni,
Megfogtam a kezemet, ahogy megsértette a gyűrűt.
Te, Bryussovsky hős,
Ez a gyöngédség és gyengeség az arc számára?
Tudod. Nem, beszélgetek, beszélgetek,
Nem volt időm arra, hogy elfelejtselek,
És mezítláb felállt az ágyról
Az ön korábbi betűit kezeteti.
Már tündér lettem.
Vissza a lap tetejére
Uram, te kipróbáltál,
És a gondolataim mindent tudsz.
Maga mindent tud rólam előre,
Amikor leülök, és amikor felkelek,
Mikor megyek vagy pihenek az úton,
Ön körülvesz, és megvéd minket.
Saját módok Mindenki ismeretes.
Nem fogom megnyitni az ajkamat sem,
Mindaz, amit mondok, csak Te ismert.
Te, Uram, mindenütt körülötted vagyok:
És előtte, hátul, és rám
A Mindenható kéz meg fog pihenni.
Milyen csodálatos ez az útmutató,
Nem tudja eldönteni.
Hol fogok elmenni a Lelkétől,
A te szemedből, hogy elrejtsd.
Ha felmegyek a mennybe, ott élsz,
És találkozom veled a földön.
Felveszi a hajnal szárnyait
És letelepedni fogok a tengerparton,
És ott vezet a te kezed,
Tartsa meg a jobb kezemmel.
Azt fogom mondani: "Hadd fedezzem a sötétséget"
És éjfélkor a napfény el fog fordulni,
De neked, és a sötétség nem sötét,
Az éjszaka neked, Uram, világosabb, mint a nap.
Istenem, te teremtettél mindazt, ami bennem van,
Anyámat az anyaméhbe helyeztem.
Dicsérlek téged, Uram,
Milyen csodálatos módon mindazt, amit maga tett.
Milyen csodálatos, Uram, a te műveid,
A lelkem tisztában van mindezekkel.
Tudsz mindent rólam, keresztülmentél
Az anyád méhében.
Az embrióm az első csontokkal
A lélegzeted alatt őrzött.
Egész nap, mindaddig, amíg nem léteznek,
Ön által rögzített és számozott.
Minden gondolatod fontos.
Ők, mint a homokszemek, egyáltalán nem számítanak nekem.
Egy álomban kiszámolom őket,
És felébredek - még mindig veled.
Törvényektől mentes Isten!
Bárki, aki szomjúzza a véreket, büntetést kap!
Te vagy a gonosz,
Nem megyek azokhoz, akik nem dicsérik Önt.
Ellenségeim vannak, gyűlöletem
Mindazoknak, akik lázadnak Isten ellen!
Még mindig kérdezd, uram, próbáld ki:
A végzet kardiális nyomai során,
Nem veszélyes úton, mondja meg,
És vezessen az örökkévaló ösvényre.
Beszélek közvetlenül, könnyen élni
Vissza a lap tetejére
VERESCO HONEY
Skót ballada
(Robert Stevenson)
Heather inni
Elfelejtettem régen.
És édesebb volt, mint a méz,
Drunker, mint a bor.
A kazánokban főzött
És megitta az egész családot
Bébi maláta
A föld alatti barlangokban.
A skót király jött,
Kegyetlen az ellenségnek,
Szegény pitteket vezetett
A sziklás partokig.
A heath mezőn,
A csatatéren
Halva fekszik
És a halottak - az élő.
_______
Nyár az országban jött,
Heather ismét virágzik,
De senki sem tud főzni
Heather édes.
Sírjaik közel vannak,
A szülőföld hegyeiben
Bébi maláta
Az árvaházat találták.
Király a lejtőn
A tenger felett lóháton,
És a sirályok mellett
Az út egy par.
A király komor:
- Megint a szélén
A mézcsíra virágzik,
És nem iszunk italt!
De a vazallusai
Észrevettem kettőt
Az utolsó medovik,
Túlélők.
Kijöttek a kő alatt,
Zavaró a fehér fényben, -
Régi Humpbacked Törpe
És egy tizenöt éves fiú.
A tengerparton meredek
A kihallgatásra kerültek,
De a foglyok egyike sem
Nem mondtam semmit.
A király skót volt,
Mozgás nélkül, a nyeregben.
És a kis emberek
A földön álltunk.
A király dühösen mondta:
"Mindketten kínzása várakozik,
Ha nem mondja el, ördögök,
Hogy főzte a mézet?
A fiú és az apa csendben maradt,
Állva a szikla szélén.
Heather átverte őket,
A fák a tengerbe gördültek.
És hirtelen megszólalt egy hang:
"Figyelj, skót király,
Beszéljenek veled
Szemtől szembe, hadd!
Az idős korom fél a haláltól.
Veszek egy életet,
Adom ki a titkot! "-
A törpe azt mondta a királynak:
A sétány hangja
Élesen és egyértelműen hangzott:
"Régen adtam volna a titkot,
Ha a fiú nem zavarja!
A fiú nem sajnálja az életét,
Halál neki.
Eladom a lelkiismeretemet
Ez lesz vele.
Hagyja szorosan összefűzni
És vizet dobnak a mélységbe -
És megtanítom a skótokat
Az ősi mézet főzni. "
Erős skót harcos
A fiú szorosan összefonódott
És a nyílt tengerbe dobta
A tengerparton meredek sziklák.
A hullámok lezárták.
Az utolsó sírás meghalt.
És visszhangzott neki
A szikláról apa öregember:
"Mondtam az igazat, a skótokat,
A fiamtól katasztrófa volt.
Nem hittem a fiatalok állhatatosságában,
Nem borotválkozó szakáll.
És nem félek a tűz miatt.
Hagyja, hogy meghaljon velem
Az én szent titkaim -
Édesem, édesem!
Úgy tűnik, hogy ugyanabból a sorozatból származik:
Állt, szép és magas,
A hegyi folyó meredekebb oldalán.
Szarvak, mint a hároméves fenyők,
És a lábak, mint a szőlő, vékonyak.
Ez nem tér vissza a térdére
Minden oldalról körülvéve.
Állva alakú szarvas
Szemekkel égve.
A köd alatt a köd forog
És a mélység olyan, mint egy füstben.
Tette, amit tudott. És ő
Most meghal, vagy feladja.
Úgy tűnt, hogy el kell fogadnia,
A vadász élen fog élni ...
De rohanni kezd a mélységbe
Egy pillanatig madár lett.
És az emberek közel a mélységben a határon
Csendben követik őt,
Amíg eltűnt a ködben
Mégis, verhetetlen.
És ma akartam
Mondjak neked egy dalt arról, hogyan,
Mi jobb, ha meghalsz,
Mint élő, rabszolga maradt.
Beszélek közvetlenül, könnyen élni
Az utca süllyed a zajban
mint a kezében egy szőrme kabát
hogy a világ nem fedetlen ejtőernyőbe fullad
Oké, miközben viccelünk,
írás közben.
amikor meghalok, tudom, mit fogok kérni.
nem arról, hogy miért hagyják el a leveleket tavasszal,
miért vannak legalkalmasabb rókák a legszebbek,
aki betekintést kapott,
ahol születtünk,
és miért gyorsabban fut a víz a híd alatt.
Megkérdezem tőle
Megkérdezem, miért vigasztalta meg anyám,
fonott zsinórok, tedd egy kis zsebben,
és ha megdorgáltad - ez mindig a munka,
majd szürkére fordult,
miért nem én, és úgy döntött,
hogy most magam kell vigasztalni.
miért későn aludtam el,
Aludtam kényelmetlen helyzetben,
egy furcsa építészetben
piszkos billentyűzettel,
miért a kopogás az ajtó, a legfontosabb kattintás
Csak hallgathatok.
miért nem hallja senki, hogyan énekelek,
miközben teát öntek, ahogy írok egy cikket,
inni, szórakozni, bluyu,
víz a konyhában,
A macskát egy szörnyű szürke takarmánnyal táplálom,
- engedelmesen megfulladt.
miért hal meg, még pár napig
A vasalatlan lapok között fekszem,
mert senki nem fog jönni, senki nem kérdezte őket.
várj egy hívást, hordágyat.
miért mindig elmegyek valahova
ahol a leghidegebb, csendes csend.
Miért nem mondok senkinek, hogy hogyan
kék szeme benne, mint a csukló vékony,
mennyire vicces a gallérja hajlott,
hogyan ragyognak a rájuk - tőlük
az emberek aranyszínű szemöldök, az arcok ragyognak.
miért nincs hova megosztani.
Miért összegyűjtem azt morzsákkal,
A pályákon, nem nekem adott bross,
A többiek történetei szerint a kiadványok indexe,
Ezek a mentális alkalmazások
Soha ne ragasszon össze még az egész kísérletben sem,
Miért veszítem mindig a legértékesebbeket.
miért nem mondok senkinek, hogy furcsa
amikor a képernyő előtt hajlik,
Hogyan tapadnak a tenyerünk az érintőpadon,
a szálak szövik,
miért, ha csak egy órát tudok ellopni,
Irgalmas vagyok, lehetetlen és szörnyen boldog vagyok.
miért mindig a tavasz mindig limonádét illeti,
miért nem kell tőlem valami,
a szél hajja, a gallyak gallya,
a házam öreg.
napnyugta piros, mint a garnéla,
amikor meghalok, adjak neki üdvözletemet.
Miért nem tudok kitalálni, hogyan kell részt venni vele,
Miért fekszünk ágyba, és felváltjuk az állapotot,
A Jabber, ICQ, skype,
kilégzés közben, mintha felszabadítaná,
Jó éjt kívánok valakinek, aki láthatatlan.
Miért, úgy tűnik számomra,
soha nem
Nem megyünk el?
Elérte a végét - menjen tovább.
Vissza a lap tetejére
-
Ó, asszony, tehát te vagy,
Riddle vagy kinyilatkoztatás,
Megmagyarázatlan ragyogás
Között a sötétség.
Több száz arc arc rejtett benned
A hideg jég nagysága.
Az impregnálható csúcsrészecskék,
És a mélységek egész misztériuma.
Mint egy álom, amely elszalad, a telek határtalanok,
Ki megbízott benned
Minden melegség és érzékenység
Tavaszi szelíd szelek.
Tehát ki vagy te, meg kell értened.
És békét és alvást veszített
Megnézem Leonardo vásárokat,
A Puskin idő rímében.
Hiszem, hogy a nagy zseni
Megtaláltam a választ
Akkor, abban a pillanatban
Amikor a fegyver alá lépett.
És hagyja, hogy a természet dühöngjen
A mennydörgés és a szél fütyült.
És lesz az élet, és lesz valaki
Csúsztassa a szavakat egy üres lapra.
Nem lesz egy kicsit írni,
Valakiről, akit álnak neveznek,
Az ajkakról, mintha a korallból,
És a göndör csodálatos, hullámos.
Ahogyan a teremtés pillanatában Isten megértette,
Ez nem zavarja magát hiába.
Csak felkiáltott a szmogból:
- Ó, asszony, milyen szép vagy!
LOVE YOURSELF, LOVED!
Vissza a lap tetejére
-
Anna Ahmatova
Egyszerűen megtanultam, bölcs dolog élni,
Nézd az égen és imádkozz Istennek,
És régen az est előtt, hogy vándoroljon,
Szükségtelen riasztásra
Amikor a szakadékok szétroncsolnak a szakadékban
És egy rakás ashberry sárga-piros,
Vicces verseket komponálok
Az élet romlandó, romlandó és gyönyörű.
Visszajövök. Legyek a kezem
Bolyhos macska, púderek,
A fényes tűz pedig felgyullad
A lacustrine fűrésztelep tornyán.
Csak néha behatol a csendbe
A tetőre repült gólya sikoltása.
És ha kopogtatsz az ajtón,
Azt hiszem, nem is hallom.
LOVE YOURSELF, LOVED!
Vissza a lap tetejére
-
A gyerekek a boldogság, a gyerek öröm,
A gyerekek friss szellő az életben.
Nem keresnek, ez nem jutalom,
Kegyelem által Isten által felnőtteknek adják őket.
A gyerekek, furcsa módon, szintén tesztek.
A gyerekek, mint a fák, nem nőnek fel.
Szükségük van gondosságra, simogatásra, megértésre.
A gyerekek az idő, a gyerekek dolgoznak.
A gyerekek csoda, a kedvesség üzenet,
Napsugarak, a szerelem cseppjei.
Gyermekek - ez minden lány vágya
(Még karrieristák is, mélyen).
A gyerekek éjjel gyakoriak,
A gyermekek mellbimbók, kólika, edények.
A gyerekek viták az oktatásról,
Anya imádságai, apa gyorsasága.
A gyerekek simogatás, őszinteség és barátság.
Szeretnek szórakozást, nagyon szeretik.
Ő vele ravasz, nem kell elrejteni -
A gyerekek szeme egyszerűen átlátható.
A gyermekek apák gyakran nincs otthon,
A gyerekek a ház anyjának egész nap.
A gyerekek gyakran szűk körű ismerősök,
Saját tervei az árnyékokba kerülnek.
Gyermekek - olyan, mintha az élet először megy:
Az első mosoly, az első lépések,
Első sikerek, első kudarcok.
A gyermekek a tapasztalat, a gyerekek vagyunk.
LOVE YOURSELF, LOVED!
Vissza a lap tetejére