Az összeszerelési módok és típusok - a szerelvények típusa
Oldal 2/3
Használt autó építéséhez és javításához Ipari fajok és összeszerelési módszerek szerint lehet osztályozni két fő jellemzője: a kiválasztástól függően alapú alkatrész szerelés közben, valamint a magas fokát az alkatrészek és szerelési egységek.
Az alapozás választásától függően a következő típusú összeszerelést különböztetik meg:
- A jelölés olyan eljárás, amelyben az alkatrészek relatív helymeghatározását a rajz alapján történő jelöléssel vagy a szorítóberendezésekkel történő ideiglenes rögzítéssel határozzák meg. Ezzel a módszerrel az összeszerelés speciális szerszámok alkalmazása nélkül történik;
- az összeszerelési lyukaknál olyan folyamat, amelyben az összeszerelt részek relatív helyét a hozzájuk tartozó szerelési lyukak helyzete határozza meg. Ebben az esetben az összeszerelt részeket összekapcsolják egymással, és a csatlakozás időtartamára a rögzítőelemek be vannak helyezve a szerelési lyukakba;
- az alkalmazkodásban - egy olyan eljárást, amelyben a kívánt helyzetben lévő részeket a készülék alapfelületeinek és az összeszerelhető részeknek a kombinálásával hozza létre.
A szerelőeszközök (vezetők, állványok) biztosítják az összeszerelt részek helyes kölcsönös helyzetét és a megmunkáló szerszám bizonyos helyzetét a munkadarabbal szemben, és stabilitást biztosítanak a nem elég merev részekre és szerelési egységekre a szerelés során.
Az alkatrészek és a szerelőegységek felcserélhetőségének mértéke szerint öt összeszerelési mód létezik:
- teljes és hiányos felcserélhetőséggel;
- kiválasztás a csoportok szerinti osztályozással;
- tágulási ízületekkel;
- az alkatrészek egyedi beállítása a helyén.
A teljes felcserélhetőségi módszert alkalmazó összeszerelést kell alkalmazni, feltéve, hogy a dimenziós láncban szereplő bármely rész a záró kapcsoló adott pontosságát biztosítja a beállítás vagy a kiválasztás nélkül.
Ezt a módszert a legmagasabb és minimális számítási egyenlet kielégíti, amely figyelembe veszi az alkotó hivatkozások korlátozó eltéréseinek legkedvezőtlenebb kombinációit.
A záró kapcsolathoz adott tűréshatárnál a komponenskapcsolatok pontosságának magasabbnak kell lennie, annál nagyobb a számuk. Ezért a teljes cserélhetőség módszerével történő összeszerelés viszonylag kis méretű láncok esetében racionális.
A teljes felcserélhetőség alkalmazásának módja segít csökkenteni az összeszerelési műveletek költségét és egyszerűsítését, ami kiküszöböli a magasan képzett szerelőmunkások szükségességét; a tranzakciók értékelésének egyszerűsége; a teljes termelés szervezésének és tervezésének egyszerűsítése; a szerelvény áramlásra való átalakításának lehetősége; megkönnyíti és csökkenti a teljes javítási folyamat költségeit.
A nem teljes felcserélhetőség módszere növeli a termékben lévő részek tűréshatárait, aminek következtében az összeszerelt termékek bizonyos százalékának a megengedettnél nagyobb mértékben lehet a zárókörtől való toleranciája.
Mindazonáltal ez a gyülekezési módszer gyakorlatilag célszerű, mivel a házasság aránya viszonylag kicsi, és a gyártási költségek költségcsökkentésének gazdasági hatása a házasságkötési költségekért fizet.
A részletek kiválasztásának módja, vagy a szelektív összeszerelés lehet páros és csoportos. A páronkénti módszerrel a kollektor közvetlenül a munkahelyen kiválasztja az elfogadott tűréshatárral feldolgozott alkatrészdarabokat.
A csoportválasztás az, hogy az alkatrészeket szűkebb tűréshatárokon belül csoportokba sorolták be, majd az összeszerelő egységek a megfelelő csoport részeitől összeszerelve vannak. Ez biztosítja a csatlakozás nagy pontosságát.
A részleteket automata gépekkel rendezzük, vagy manuálisan használjuk a határértékeket és egy univerzális mérőeszközt.
A válogatott részleteknél a jelek és számok bélyegzésre kerülnek, majd tárolásra kerülnek speciális tárolóedényekben.
Az m válogatócsoportok számát úgy választjuk ki, hogy amikor bármely csoport részei párosulnak, elérjük a szükséges leszállási tűrést.
A szelektív összeszerelés hatékonysága csökken abban az esetben, ha mindkét összekötő rész mérete nem egyezik a normál eloszlás törvényével, mivel az egyes csoportokban lévő női részek száma nem felel meg a fedett alkatrészek számának, és egyes részek nem használatosak. A szerelés még bonyolultabb, ha a részt több méretben egyidejűleg választják ki.
Ezen hiányosságok és az ellenőrző és mérőberendezések szervezésével járó többletköltségek ellenére ez a kiválasztási módszer továbbra is az egyik legkedvezőbb, ha az alacsony szintű szerelvényeket összeszerelik a nagy pontosságú részekből.