Az élet perspektívája és a világnézet kialakulása - a stadopedia
Az ifjú, minden hatáskörét a lélek irányítja a jövőben, és a jövőben ez tart olyan változatos, élénk és bájos formák hatása alatt a remény, nem tapasztalatai alapján a múlt, és a képzeletbeli lehetőségét boldogság, hogy az egyik ismert és közös álmok jövő boldogság, hogy már igazi boldogság korban.
L. Tolstoy. gyermekkor
Amint ezt a könyvet többször hangsúlyozták, a fiatalember nemcsak a gyermekhez tartozik, hanem a felnőtt világhoz is. Ezért a fiatalos pszichológia specifikus, "gyermeki" jellegzetességeit állandóan rögzítjük, szívesen vagy akaratlanul kockáztatjuk a tinédzsereket, hangsúlyozzák különbségeiket, és így a felnőttektől való függést. Eközben nem csak a felnövekvőek folyamán vannak, de sok lényeges paraméterben már viselkednek, mint a felnőttek és valójában ilyenek.
A világnézet a világ egészére, az általános alapelvek és alapítványok ötleteire, az ember életfilozófiájára, az összes tudásának összegére és összegére vonatkozik. Kognitív (kognitív) előfeltételek világ mastering konkrét ismeretek és igen nagy mennyiségű (nem lehet tudományos világnézet nélkül mastering tudomány), és az egyén képessége az absztrakt elméleti gondolkodást, amely nélkül a különálló szakértelem nem adja ki az egységes rendszer.
De a világ nézőpontja nem annyira logikus tudásrendszer, mint olyan hiedelmek rendszere, amelyek kifejezik az ember hozzáállását a világhoz, fő értékorientáltságait.
A világnézet kialakításában meghatározó szerepet játszik az ifjúság, hiszen mind a kognitív, mind az érzelmi és személyes előfeltételei érettek. A serdülőkor jellemzi, mint láttuk, nem csak növeli a hangerőt a tudás, hanem egy hatalmas bővülése a mentális kilátások a vezető, a megjelenése elméleti érdekeit és csökkentenie kell a sokszínűség tények néhány elveket. Bár az egyes szintű ismeretekkel, elméleti kapacitással, széles érdeklődést mutattak a gyermekek nagyon egyenetlen, némi változás ebben az irányban betartása minden, ami egy erőteljes lendületet a fiatalkori „filozofálni”.
A naiv felnőttek gyakran ezt az összetévesztést tulajdonítják az oktatás és a nevelés hiányosságainak. Valójában - ez a korai serdülőkor szokásos tulajdonsága. Ahogy helyesen megjegyezte lengyel pszichológus K. Obukhov (1972), hogy az élet értelme, hogy megvalósítsák az élet nem egy sor véletlenszerű, koordinálatlan eseményeket, és egy és ugyanazon folyamat egy bizonyos irányba, a folyamatosság és a jelentés - az egyik legfontosabb igényekre személyiség. A serdülőkorban, amikor egy személyt először az életút tudatos megválasztása előtt teszünk, ezt a szükségletet különösen élesen tapasztaljuk.
E keresések során a fiatalember olyan formulát keres, amely megvilágítja mind a saját létezését, mind az egész emberiség fejlődési kilátásait. De hol szerezhet ilyen képletet?
Nincsenek és nem lehetnek általános válaszok ezekre a kérdésekre, személyesen kell őket szenvedni, csak gyakorlati eszközökkel lehet elérni. Sokféle tevékenység létezik, és lehetetlen előre megmondani, hogy hol találja magát. És az élet túlságosan sokrétű, hogy egy bizonyos tevékenység kimerülhessen, bármennyire is fontos lehet. A fiatalember előtt álló kérdés nem csak és nem annyira, hogy mi legyen a meglévő munkamegosztáson belül (a szakma kiválasztása), hanem hogyan kell (erkölcsi önrendelkezés).
Az élet értelmének kérdése egy bizonyos elégedetlenség tünete. Amikor egy személy teljesen felszívódik az ügyben, általában nem kérdőjelezi meg, hogy ez az ügy érthető-e, egy ilyen kérdés egyszerűen nem merül fel. A gondolkodás, az értékek kritikus újraértékelése, amelyek leggyakoribb kifejezése az élet értelmének kérdése, általában valamilyen szünethez, "vákuumhoz" kapcsolódnak a tevékenységekben vagy az emberekhez fűződő kapcsolatokban. És éppen azért, mert ez a probléma lényegében praktikus, csak egy tevékenység kielégítő választ adhat rá.
Az élet értelmének kérdése globálisan jelentkezik a korai ifjúságban, és egy egyetemes, elfogadható válasz vár rá. "Oly sok kérdés és probléma gyötrődik és aggódj," írta a nyolcadik éves író. "Mit kell?" Miért jöttem a világba? Miért élek? A legkorábbi gyermekkorban a válasz ezekre a kérdésekre világos volt számomra: "Mások javára." De most azt hiszem - mi "hasznot" nyújt? "Másokra ragyogok, magam égetem." Ez persze a válasz. Az ember célja, hogy "ragyogjon másokra". Ő ad az életét a munka, a szerelem, a barátság. Az embernek szüksége van az emberre, nem hiába jár a földön. A lány nem veszi észre, hogy a megbeszélések során valójában nem mozdul előre: a "mások sütése" elve olyan absztrakt, mint a "hasznot".
A jövőre vonatkozó gyermekek és serdülők többnyire személyes perspektívájukról beszélnek, míg a fiatal férfiak közös problémákat vetnek fel. Korral nő a megkülönböztetés lehetősége a kívánt és a kívánt között. Általánosságban elmondható, hogy az azonnali elégedettség késleltetése, a jövő kedvéért végzett munka, nem azonnali jutalomra számíthat, egy személy erkölcsi és pszichológiai érettségének egyik fő mutatója.
A helyzet nem jobb az ellenkező póluson, amikor a jelenben csak a jövőben valami eszköz elérését jelenti. Ahhoz, hogy úgy érzi, az élet teljessége - azt jelenti, hogy képes látni a mai munka „holnap öröm” (Makarenko), és ugyanabban az időben, hogy úgy érzi, a belső értéke az egyes pillanatát tevékenység, az öröm, a nehézségek leküzdésére, az új felismerés, stb ...
Egy pillantás a jövőre, mint saját, közös másokkal való együttmûködés, egy olyan figura felszerelése, egy harcos, aki boldog, hogy már holnap dolgozik. Az a fogalom, hogy a jövő "önmagában jön", hogy "nem kerülhető el" egy eltartott, fogyasztó és egy szemlélő, egy lusta lélek hordozója.
Miközben a fiatalember nem találta magát gyakorlati tevékenységben, úgy tűnhet csekélynek és elhanyagolhatónak. Hegel ezt az ellentmondást: „Mostanáig csak olyan általános témák és a munka csak a maga számára, a fiatalember, most megnézzük férj, megnyerő a gyakorlati életben, hogy legyen aktív másokat, és nem a kis dolgokat. És bár ez a dolgok rendje - mert ha szeretné cselekedni, akkor óhatatlanul és adatok -, de az a személy elkezd gyakorlás ezeket az adatokat lehet mindig nagyon fájdalmas, és lehetetlenné teszi az azonnali végrehajtását az eszméit is sodorja azt hipochondria. Ez a hipokondria - bármennyire is jelentéktelen volt sokak számára - alig lehetett bárki menekülni. Minél később birtokba veszi az embert, annál nehezebb tünetei vannak. A gyenge természettől függően egész életen át tarthat. Ez fájdalmas állapot a személy nem akarja elhagyni a szubjektivitás, nem lehet legyőzni az idegenkedés a valóság és éppen azért, mert az állam a relatív hiba, ami könnyen válik egy igazi képtelenség „(Hegel V.-F // elmefilozófia működik. M. M. State Publishing House, 1956.-T. III.- p. 94).
Az ellentmondás eltávolításának egyetlen módja az a kreatív átalakító tevékenység, amely alatt a személy megváltoztatja magát és a körülötte lévő világot. Az élet nem utasíthatja el és nem fogad el teljesen, akkor nincs, ez mindig a harc a régi és az új, és mindenki, akár tetszik neki, akár nem, részt vesz ebben a küzdelemben. A szemlélődő ifjúságban rejlő illuzórikus elemekből kiszabaduló eszmények a gyakorlati tevékenységben a felnőtt orientációvá válnak. "Ami igaz ezen eszmékben, a gyakorlati tevékenységben marad; Csak nem igaz, az üres absztrakciók kell rázni az embereket „(Hegel szeszes G.-V.-F. // Soch.- M. Gospolitizdat. 1956 T. III.- S. 95).
A korai ifjúság egyik jellemzője az élettervek kialakulása. Az élet terve van, egyrészt, ennek eredményeként összegző által meghatározott célok az egyén, annak következtében, az építőiparban a „piramis” annak indítékait, kialakulhatna egy stabil mag értékorientációt, amelyek uralják a saját, múló vágy. Ez viszont a célok és a motívumok konkretizálásának eredménye.
Egy álomból, ahol minden lehetséges, és egy elvont, néha szándékosan el nem érhető minta, egy többé-kevésbé realisztikus, valóságorientált cselekvési terv fokozatosan felemelkedik.
A tinédzser megpróbálja elképzelni jövőjét anélkül, hogy gondolkodna azon eszközökkel, amellyel elérheti. Képeit a jövő összpontosítanak eredmények helyett a fejlesztési folyamat: a tinédzser is nagyon élénken, részletesen bemutatni a jövőbeli társadalmi helyzete, gondolkodás nélkül, mit kell tennie. Ennélfogva a követelések szintjének gyakori túlbecsülése, szükségessége, hogy szükségszerűen kiemelkedőnek és nagyszerűnek látja magát. „Én véleményem - pervoprohodchik Far Forest: mi megnyitva az utat, és mellém barátaim - írta a” Scarlet Sails „15 éves Victor Novosibirska.- Vagy hirtelen - egy teszt az új ejtőernyők, amikor a képességét, hogy befolyásolja az életét egy nagyon, nagyon sok ember. Néha sebész vagyok, aki átszúrja a szívét egy haldoklónak, vagy egy mentő orvosnak. Tartom a veszélyes bűnözőt, mentem egy égő mezőt, I. "
Ez a levél nagyon tipikus. A fiú valami jó és fontos dolgot akar tenni. Ám álma még mindig teljesen gyerekes: a legfontosabb, ha hős lesz, és hogyan és hogyan - később lesz látható, de határozottan hiszem, hogy ha nem vagyok 15, mint most, de egy kicsit többet, akkor biztosan meg fogok tenni valamit. "
Az élet terv szigorú értelemben vett csak akkor következik be, ha a téma reflexió nemcsak a végeredmény, hanem, hogy hogyan érjük el, a mód, ahogyan az ember kívánja követni, és az objektív és szubjektív forrásokra szükség. Az álomtól eltérően, amely lehet aktív és szemlélődő, az életterv tevékenységi terv.
Ahhoz, hogy ezt megépíthesse, egy fiatal embernek többé-kevésbé világosan meg kell állítania magát, legalábbis a következő kérdéseket: 1. Az élet mely területein kell összpontosítania a siker érdekében? 2. Milyen pontosan és milyen időszakban érhető el az élet? 3. Milyen célokra és konkrét kifejezésekre lehet elérni a célokat?
Egy összehasonlító tanulmány a életkilátásai 969 nyolcadik osztályos és 625 kilencedik osztályos Kijevben töltött EI Golovakha (Lásd Golovakha EI perspektívák az élet és a szakmai samoopredelenie.- Kijevben. Naukova Dumka, 1988), azt mutatta, hogy elég határozott elképzelései jövőjükről és azoknak az eseményeknek az időzítésével, amelyekkel hosszú távú életcéljaikat kapcsolják, már nyolcadik osztályosok vannak, az X-es osztály esetében ezek a célok csak meg vannak határozva. A tervek tartalmában azonban számos ellentmondás van.
Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a középiskolai hallgatók szakmai tervei nem kielégítőek. Elég reálisan értékeli összehangolják a jövőbeli élet eredmények (promóció, bérnövekedés, az akvizíció a saját lakás, autó és így tovább. D.), középiskolás diákok túlságosan optimista az olyan lehetséges ütemezését azok végrehajtását. Ugyanakkor a lányok életük minden területén életet várnak, mint a fiúk, így a valóságos nehézségek és a jövőbeli önálló élet problémáira való készség hiánya jelennek meg.
A fő ellentmondás az élet szempontjából középiskolás szerint EI Golovakh - a függetlenség hiánya és készen önátadás kedvéért jövő megvalósítása a célok az életben. Csakúgy, mint a bizonyos feltételek mellett a vizuális szempontból, távoli tárgyak nagyobbnak látszanak, hogy a megfigyelő, mint a szoros, hosszú távú tervet is felhívjuk néhány középiskolás diákok több világos és határozott, mint a közeli jövőben, attól függően, hogy a saját. Ez részben azzal magyarázható, életkori sajátosságokat, a természetes fiatalos optimizmus, és így tovább. N. Ez a beállítás azonban tükrözi alapvető hibáit oktatási rendszer és a propaganda, sok év kell felhívni a „fényes jövő”, mint valami garantálja automatikusan mindenkinek, függetlenül attól, hogy a kísérő saját erőfeszítéseit.
El kell ismerni, hogy a hivatalos pedagógia évek óta rendkívül gátlástalan az iskolánk eredményeinek felmérése szempontjából, a hallgatók életre való felkészítése szempontjából.
Közben már 1984-ben, a vita során az iskolai reform projekt kifejezetten kimondja, hogy a felkészítés az a társadalmi tevékenység nem kielégítő, az iskola neveli nem csak a független, kritikus gondolkodó emberek, mint konformista.
A munka előkészítését szintén nem tartották kielégítőnek. A SIC ETS szerint 1986-ban legalább 18 százalék, és egyes régiókban a fiatal munkavállalók 25-26 százaléka közömbösen vagy negatívan kezelte munkáját; 19 százalék nem tartotta be a gazdaságot; 31 százaléka megsértette a fegyelmet; 36 százalék közömbös az ipari hiányosságok miatt; 90 százaléka nem vett részt a tudományos és műszaki problémák megoldásában (VI Mukhachev, 1987).
Súlyos állítások az iskola által a hadsereg. Sok fiatal férfi fizikailag rosszul felkészült a katonai szolgálatra (ezt a megkérdezettek előtti szolgálatok egyharmada jelezte). A TRP-szabványok ellenőrzése során több iskola esetében a fiatal férfiak 13-50% -a nem tudta megerősíteni a hivatalosan rögzített eredményeket. A jövőbeli harcosok pszichológiai keményedése és fegyelmezése sok kívánnivalót hagy maga után.