A valentin gúzs versei, megérintve a lélek mélyére

- Hidakat építek a fejemben. "

Hidakat építek a fejemben,
Méréseik egyszerűek,
Kiállítom őket az ürességből,
Menni, ahol vagy.

Átfedte a földet,
Nem találtam ilyeneket,
Kinyitotta a szemét, és ott ... egy szakadék,
Az én útom befejeződött, én jöttem.

De ezeket a számokat nem törölni fogom
És soha nem fogok határt húzni.
Mindenki megtalálja, hívom őket mindenkinek,
Bárhol is voltak, a mennyben vagy a pokolban.

Míg zavaros és gondatlanul élt -
A befejezett nappali éjjel-tekercsek.
Most, hogy nem beszéltünk róla,
Pillanatok, füttyek hangzik.

- Nem tudsz menekülni a gondolataidból. "

Már a gondolatokból nem tud menekülni.
Ivás vagy aludni, nézni vagy olvasni,
Gyakran és egyre gyakrabban emlékszem a gyermekkorra
Zephyr-csokoládé paradicsoma.

Apja övét a csuklójára fújta a fülére,
Az anya megállt a viharos óceánon,
Forrázó szemek fehéres bárányok,
És a hurrikán megolvadt az idegein.

Apa átadta a háborút, katona volt,
Az egyik a családban, túlélő.
Titokban kenyeret viseltem a német foglyoknak,
Véletlenül szeretni az ellenségeidet.

Szívott igryki és iksy
Arra gondoltam,
A homlokom és a két tüskem
Döntő arcképük volt.

Kihagytam az iskolát a stadionokban,
Séta a tömegben öntöttvas áttörés,
Emlékszem a célra minden kisasszony,
Minden más hiányzik, feledésbe merült.

Én is megyek, mint korábban, a sikátorban hosszú,
A fiú ült, újra elindít minden dolgot,
A kezében, egy nadrágot szorongatva,
A padon valami a szerelemről szól.

"Én és te, csak ketten vagyunk?"

Én és te, csak ketten vagyunk?
Ó, mi az öncsalás.
Nálunk falak, álarcok, tapéta,
Éjszaka, pezsgő, kanapé.

Csend a lakásban velünk
És a cseppek ablakai mögött,
Velünk mindent ebben a világban
Lementem az ágyra.

Mi csak a világegyetem pontjai vagyunk,
Valaki finom faragás,
A virágzás és a kihalás
Ezt sorsnak hívják.

Belélegezzük egymás arcát,
Éjfélkor ütik az órát,
És fölöttünk valaki fölöttünk
Mindent régóta eldöntöttünk.

Anya, nyugodjon le, nem bully.
Nem fog ragaszkodni az állomáshoz.
A háborúban (Malakhov emlékszik a halomra?)
Gránátokkal ezek a tartályok alatt voltak.

Útokat és hidakat építettek,
Az ásott csatornák, bányák és árkok.
Mindig a sárban, de lelkük tiszta.
Az örök erek feszülnek a nyakán.

Milyen módon - közvetlenül a revolver után?
Milyen szokás - csak térdre?
Mayakovszkij, a huligán elhunyt,
Egy huligán Yesenin elhunyt.

Annak érdekében, hogy ne becsüljünk fillérekért,
Hogy ne éljünk, anya, idióta,
A huligán Shukshin elhunyt,
Vysotsky halálos áldozata lett.

Életben vagyunk, és ott vannak.
Minden fájdalmunkat, sebhelyzetünket figyelembe véve.
Egy új csillag ég az égen -
Természetesen a huligánok meggyújtották.