A nagy francia író romantikus (Victor Hugo)
Az elméletekre, a poétikára és a rendszerekre ugrik a kalapács.
Sobem ez a régi gipsz, elrejtve a művészet homlokzatát!
A nagy francia költő, regényíró és drámaíró Victor Hugo (1802 - 1885) Besanconban született egy tisztviselő családjában. A jövőbeli költő 13 éves volt, amikor a helyreállítási rendszert az országban hozták létre. Egy tizenhét éves fiú, aki már kiadott egy irodalmi kiegészítést az egyik monarchista újságnak.
Az első gyűjtemény verseit, amelynek célja a klasszicizmus szellemében, magasztos a király és udvaroncok dicsőítsék a vallás és a középkorban. De miután csak néhány év, és Hugo változik. Lényegében egy irodalmi dokumentum - egy előszót a dráma „Cromwell”, amely meghatározza a program romantika. Hugo kiált: „Nincsenek szabályok, nincsenek minták, vagy inkább nincs más szabályok mellett az általános természeti törvények, uralja a művészetek és a különleges törvények minden egyes darabja a követelmények az egyes cselekmény.”
Férfiak, nők és gyerekek azonnal felálltak.
Kinek van egy keze, akinek szíve az agy,
Jönnek, futnak. Az egész város, mint egy folyó,
A csapatok a királyi csapatokra estek.
A Hugo tehetsége - a költő, regényíró, drámaíró - pontosan ezekben az években mutatkozik meg. Drámája „Ernani”, „A király jól szórakozott”, „Ruy Blas” más történet feszültség, élénk kontrasztot romantikus, szenvedélyes monológok. Feltárják az üresség és a semmi az udvari élet, a zsarnokság uralkodók, udvaroncok képmutatás és kegyetlenség. Csemegék dob Hugo - bátor, erős akaratú ember, aki összeütközésbe került a hatóságokkal.
Az első történelmi regénye Victor Hugo - "Notre Dame de Paris". Az akció zajlik, hogy a végén a XV században. A regény nyílik egy képet a forgalmas népi fesztivál Párizsban. Itt és a tarka tömeg polgárok és városlakók; és flamand kereskedők és iparosok, akik oda érkeztek hírnökök Franciaországban; és a Cardinal de Bourbon, mint az iskolás az egyetem, a szegények, a királyi nyilak, utcai táncos Esmeralda és fantasztikusan csúnya katedrális harangozó Quasimodo. Egy ilyen széles körű képeket, melyek megjelennek az olvasó elé.
Feast of Fools, megtekinthetjük a középkori misztériumjáték a márványpadlón az Igazságügyi Palota, komor Place de Greve, melyeket keskeny gótikus épület, egy negyed tolvajok és csavargók, baljós torony a Bastille és főleg, hogy minden - a nehéz nagy részét a katedrális, sötét, ugyanakkor fenséges szimbóluma a középkorban - az összes azt, hogy újra a festés korában. Ez volt a „helyi színek”, a lejátszás francia romantika tartották az egyik legfontosabb feladat a művészet.
A katedrális képe semmiért nem központi jelentőségű a regény számára. A keresztény egyház fontos szerepet játszott a jobbágy rendszerében. Az egyik fő karakter - Claude Frollo katedrálisának archdeaconja - az egyháziak komor ideológiáját testesíti meg. Kemény fanatikus, a tudomány tanulmányozására szentelte magát, de a középkori tudományok szorosan kapcsolódtak a miszticizmushoz és a babonához. Egy rendkívüli hírszerző ember, Frollo hamarosan érezte a bölcsesség impotenciáját. De a vallási előítéletek nem engedték meg, hogy túl legyen rajta. A nyomtatás előtt tapasztalta az "oltár miniszterének rettegését és megdöbbenését", valamint minden más újítás előtt. Mesterségesen elnyomta az emberi vágyait, de nem tudott ellenállni a kísértésnek, amelyet a cigánylány okozott neki. A fanatikus szerzetes dühödt, cinikus és durva volt a szenvedélyében, és a legvégére a szívének keménységét és keménységét feltárta.
Claude Frollo képével együtt Phoebe de Chateaubor kapitány képmása meggyőző. Az egyenruhás gyönyörű megjelenése és csillogása lefedte ennek a fiatal nemességnek az ürességét, csalódottságát és belső jelentéktelenségét.
A regény közepén az író az Esmeralda képét vette fel. Gyönyörű lány, akit cigányok neveltek. Hugo megtette a lelki szépség és az emberiség megtestesülését. Ez egy romantikus kép. Hugo azt állítja, hogy a világban állandóan küzdenek a jó és a rossz között. Jó ötletén alapuló pozitív képeket hozott létre. Ebben az esetben a romantikus Hugo különleges szeretettel hangsúlyozza az összes fényes, színes, kontrasztos. Ez váratlan, izgalmas helyzeteket teremt. Ez például az Esmeralda és a saját anyja közötti találkozás a végrehajtás előestéjén.
Romantikus kép Quasimodo: szokatlanul ő deformitás, különösen ellentétben a szépség Esmeralda, de egy csúnya test reagál szív. Szellemi tulajdonságai révén ez az egyszerű, szegény ember szembenéz Phoebe és Claude Frollo-val.
Közvetlenül Louis Napoleon Bonaparte ellenforradalmi puccs után Hugo külföldre költözött. Innen a III. Napóleon elleni harcot vezette. A költői zsenialitás erejével Hugo ellenezte az új rezsim gúnyos aspektusait. A második birodalom iránti szenvedélyes gyűlölete élesen kifejezésre juttatta a "Hálátlan" versek gyűjteményében, amely Hugo politikai dalszövegének csúcsa volt.
Megrázta a bőrt, hogy ne legyen megtévesztés,
Megnézte és azt mondta: "Te csak egy majom vagy."
De a leginkább figyelemre méltó verset, amelyben elítéli az anti-nemzeti jellegét a Második Birodalom uralma kapzsi és önző burzsoázia, amelynek az „érme-isten”:
Mindenek előtt áldást kaptak nekik kupon és bérlet.
("A párizsi otthon")
A pénzügyi kalandok, a spekulatív láz, az e korszakban elnyelte a burzsoá Franciaországot, figurálisan V. Hugo-nak a "Merry Life" versekben.
Nos, gyorsan! Dodger, gengszter, néger, lelkesedés, csaló, -
Ülj le az asztal körül, tömeg a pénz körül!
Itt mindenkinek van helye!
Lenyeljük a száját tele: az élet rövid, nem?
És a hülye embereink ebben a csodálatos előadásban
Az Ön szolgálatában - minden!
Ki gondolta volna, hogy ezeket a sorokat lesz teljesen alkalmazandó orosz valóság a 20. század végén! Kontraszt burjánzó csalások szemben nyomorúságos képet a szegénység: a tragikus figura az anya, ami „hozza a gyermek mellkasára, ahol nincs tej,” több millió balesetek, fáradságos keresni a zsemlemorzsával.
Hugo versei az ezekben az években tele vannak civil patoosztással. Soha azelőtt ilyen erővel nem hangzott, ahogy mondja, a lírájának bronzvonala - dühös szatíra. Nem volt hajlandó visszatérni Franciaországba, amikor 1859-ben egy amnesztiát jelentettek be. "Visszatérünk Franciaországba, amikor a szabadság visszatér" - mondta Hugo.
Rendőrségi Javert folytat Jean Valjean és Fantine, és - egy férfi, akinek már csak a fenti törvény azt is lélektelen, mint Thénardier. Ő az egyik a fogaskerekek a gép elnyomása az emberek, ami egy polgári állam.
Ebben a regényben Victor Hugo inspirálta az 1832-es köztársasági felkelés képét. A republikánus Anjolras, a nép érdekeit szolgáló bátor harcos képe nemes. A fiatal olvasók kedvenc hősének évek óta Gavrosh lett - a barikád kis védője, aki meghalt a hős halálának.
A "Les Miserables" regény nagy benyomást tett Franciaországban és külföldön. A regény gyorsan elterjedt Oroszországban; nagyon kedvelt Leo Tolsztojhoz. Hugo írta: "Amíg a szegénység és a tudatlanság uralkodik a földön, az ilyen könyvek nem lehetnek haszontalanok."