A Mozart Conspiracy online olvasása - Scott Mariani (11. oldal)
Később ugyanazon a napon
Támaszkodva egy bot, professzor Arno tartott Ben Lee, egy tágas, napfényes szoba, ahol nem volt nehéz szaga édes vanília - egy antik ezüst gyertyatartót égett három nagy egyházi gyertyák. Eltávolítása után a régi tweedzakót két mérettel nagyobb, mint a szükséges, Arno felakasztotta egy fogas a sapka és a meghívott vendégek a zsúfolt íróasztalon. Az íves ablakok mögött láthatjuk a villa szép kertjét.
A professzor a vendégeket felajánlotta a grappa. A kövér öregember lassan mozogni kezdett, száraz keze remegett.
A tulajdonos egy bőrfotelben telepedett le, a hátára az ablakon, a vendégek pedig szemben álltak. Ben megitatta a forró folyadékot, és tegye az üres poharat az asztalra. Lee kortyolt, és idegesen megcsavarta a kezét az üvegbe, és arra gondolt, mit mondjon Arno-nak.
A professzor a székére támaszkodva nézte Lee-t. A szeme csillogott.
- Hallottam, hogy Lucia di Lammermoorban énekel a Rocca Brancaleone-erődben. - Angolul a professzor erős akcentussal beszélt, de folyékonyan beszélt. - Nagyszerű voltál, ez a legjobb Lucia Maria Callas idejéből.
Lee szerényen elmosolyodott.
- Köszönöm, professzor. Alig érdemlem ilyen nagy dicséretet. Megállt. - Sajnos nem azért jöttünk ide, hogy beszéljünk a zenéről.
- Ezt gondoltam - felelte az öreg.
- Ha nem tévedek, öcsém Oliver jött téged télen. Beszélhet róla?
- Bájos fiatalember volt - mondta szomorúan Arno. - Jól mentünk. Nem akart sokáig maradni, de végül csaknem két napot töltött itt. Nagy hatással volt rá a zene és a zongorista tehetsége. Számomra Goldberg változatokat játszott és néhány Clementi szonátát. Véleményem szerint Clementi teljesítménye nem rosszabb, mint Maria Tipo.
- Oliver jött hozzátok, hogy beszéljenek a könyvéről? Said Lee.
- Igen. Megkérte tőlem, hogy tisztázzam néhány félreérthetőséget.
- Mozart levele szövegében?
- Igen, azon az egyben, amit egyszer az apámtól vettem. A levélből fénymásolatot készített, és Oliver gondosan tanulmányozta, bár nem értett sokat.
- Tudja, hol következik Oliver?
- Hol halt meg? Azt hiszem, gyilkosság volt - mondta Lee.
A professzort egyáltalán nem lepte meg.
- Attól tartok, igazad van - bólintott.
- Miért gondolja?
- Oliver üzenetet kaptam e-mailben. Azt írta, hogy sürgősen szükség van velem beszélni, felfedezett - veszélyes felfedezés.
- Mikor kapta ezt az üzenetet?
- Véleményem szerint azon az éjszakán, amikor meghalt. Nagyon ideges voltam a haláláról.
Az öreg szomorúan megrázta a fejét.
- Nem mondta, hogy milyen veszély fenyegeti? Kérdezte Ben.
- Nem, nem voltam. Úgy tűnik, sietve írt.
Ben az asztalon lévő számítógépre pillantott.
- Van még az üzenete?
- Azonnal töröltem, amint elolvastam.
- Tudja, hogy ez az információ nagyon hasznos lenne Oliver halálának kivizsgálásában?
- Igen - válaszolta Arno halkan.
- És mégsem mondtál senkinek semmit, hogy a halál körülményei gyanúsak és a baleset hibás.
Arnaud sóhajtott a ritka szürke hajának.
- Gyanítottam, de nem tudtam bizonyítani. Továbbá azt mondták, hogy a baleset tanúja volt. Ki hitt volna egy őrült öregembernek, aki hírnevet szerzett az összeesküvéselméletek követésében? Megállt. - Ráadásul féltem.
- Mi van? Kérdezte Lee.
- Attól tartottam, hogy veszélyben is lennék - felelte Arno. - Oliver halála után nem látogatott vendégek voltak.
- Igen. Hazudtam a kórházban. Vérrel kapcsolatos problémák vannak. Amikor hazaértem, azt találtam, hogy mindent fejjel lefelé fordítottak.
- Valószínűleg keresett valamit? Ben javasolta.
- Valószínűleg egy levél.
- Nem - felelte Arno. - Miután megkapta ezt az üzenetet Olivertől, elrejtettem a levelet biztonságos helyen. Senki sem találja őt ott.
- És mondja meg, hol van? Kérdezte Ben.
Arno elmosolyodott, és csendesen válaszolt;
- A levél hol van. Hazatért.
- Nem tudom, hol pontosan? - gondolta Ben.
- Hosszú ideig nem éreztem magam biztonságban - folytatta Arno. - Sok hónapig úgy tűnt számomra, hogy követnek engem.
- Azt hiszem, Oliver halála valahogy kapcsolódik ehhez a levélhez - mondta Lee.
- Valószínű - felelt egyet a professzor.
- Meg tudná magyarázni részletesebben?
Arno megállt, összegyűjtötte a gondolatait.
- Talán jobb kezdeni. Mint tudod, Oliver írt egy könyvet arról, amit sok éve tanulok.
- Mozart haláláról - mondta Lee.
- Nemcsak a halálról, hanem az akkori eseményekről és véleményem szerint is. Kezdjük a tizennyolcadik században ...
- Minden tisztelettel, professzor - szólalt meg Ben -, nem azért jöttünk ide, hogy meghallgassunk egy előadást egy olyan emberről, aki több mint kétszáz évvel ezelőtt halt meg. Meg akarjuk tudni, mi történt Oliverrel.
- Ha hallgat rám - mondta a professzor -, ez segít megérteni.
"Oliver mondta, hogy sok Mozart kommunikációs anyagot gyűjtött össze a szabadkőművekkel", mondta Lee.
- Nem titok, hogy maga Mozart szabadkőműves volt. 1785-ben tagja lett a Lodgenak, és hét évig, halála után elérte a harmadik fokozatot - a mesterfokozatot. A zeneszerző annyira szentelt a szabadkőműves elképzelésnek, hogy meggyőzte apját, Leopoldot, hogy tagja legyen a háznak. Mozart zenét írt a szabadkőműves összejövetelekre, sok barátját kezdeményezték.
Ben türelmetlenül tolódott el.
- Mi köze ehhez ...
Lee a karjára tette a kezét.
- Folytassa, professzor - mondta.
"Ma nem veszünk komolyan a szabadkőművességet" - mondta Arno. - Legjobban úgy gondoljuk, hogy ez olyan érdekes klubnak számít. De a tizennyolcadik században Európában jelentős kulturális és politikai erő volt. A nyolcvanas években a tizennyolcadik század szabadkőművesség érkezett Ausztriába értelmiségi elit, amely egyesült a neve ötletek a szabadság, egyenlőség, testvériség, I. Abban az időben, tagjai szabadkőműves páholyok Bécsben volt sok befolyásos ember: nemesek és vezető politikusok, diplomaták, magas rangú katonai, bankárok és kereskedők, valamint írók, művészek és zenészek.
- Nem tudtam elképzelni, hogy ilyen hatásuk van - ismerte el Li.
- A halálhoz vezetett. Más, erősebb erők szorosan követik a szabadkőműveket. Egyébként a legtöbb, amit most tudunk az akkori bécsi kőművesekről, az osztrák titkosrendőrség által gyűjtött anyagokból ismertté vált. A pápa rendje szerint a szabadkőművességet hivatalosan elítélték és Ausztriában csak a II. József császár toleranciájának köszönhetően élték meg. Az ezer hétszáznyolcvanötödik évben József türelme tört ki, úgy döntött, hogy a szabadkőművesek túl erősek és erőteljesek. A császár elrendelte, hogy csökkentsék a szabadkőműves menedékházak számát, és követelte, hogy a titkos rendőrség összeállítsa az aktív kőművesek listáját. Ezek a listák a palota archívumában maradtak.
- Miért hirtelen elkeseredette őket? Kérdezte Lee.
- Mindez az idő légköréről szól - magyarázta Arno türelmesen. - Mozart a forradalmak turbulens korszakában élt. Az amerikaiak éppen most szerezték függetlenségüket a brit gyarmati rezsimtől és megalapították saját államukat. A levegőben a szabad gondolkodás szelleme volt. Egy ezer hétszáznyolcvanöt év, két évvel Mozart halála előtt Franciaország állt a szörnyű vérontás szélén.
- És a nagyszabásúak is részt vettek ebben?
- A szabadkőművesség egyre inkább antidemokratikus mozgalomsá vált, és a szabadság, az egyenlőség és a testvériség eszméinek köszönhetően a születő korszak gyönyörű szimbóluma volt. Néhány forradalmi társadalom, például a Robespierre jubileói, létrehozta a szabadkőművesek elvein alapuló szervezetet, és politikai eszméjükben is alkalmazta a szabadkőműves szimbólumokat. Amikor George Washington megalapította a Capitolium alapjait, büszkén egy szabadkőműves kötényt viselt, amelyet Lafayette Adrienne, a francia forradalmár felesége varrott fel neki. Thomas Jefferson, szintén szabadkőműves, a függetlenségi nyilatkozat megírásában olyan szabadkőműves eszmékre támaszkodott, mint a szabadság és az egyenlőség. A szabadkőművesség nagyon erős erő volt, amely képes befolyásolni a politikai eseményeket a világon.
- Tehát meg kellett volna állítani őket - összegezte Ben.
- Ez az - felelte Arnaud keserűen. - A XVIII. Század nyolcvanas évek végén az osztrák szabadkőművesek azzal fenyegetőzték, hogy az országot a forradalom azon mélységébe sodorják, amely már elnyelte Franciaországot és Amerikát. Az idők zavarosak voltak. Sok arisztokrata, aki kezdetben szimpatizálta a szabadkőműveket, aggódott. Amikor a forradalmi gróf kezdett uralkodni Franciaországban és a nemesek elkezdtek vágni a fejüket, Ausztria úgy döntött, hogy itt az ideje, hogy a szabadkőműveket valódi nyomásra késztesse. Az ezer hétszázkilencvenedik évben az osztrák szabadkőművesség szinte megszűnt. Mozartnak és testvéreinek szellemében komoly kísérletek ideje volt. A professzor megtorpant. - Egy új császár hatalomra került, II. Leopold. A szabadkőművesek nem tudták, hogyan viselkedik feléjük, de nem érezték optimizmusukat. Ekkor Mozart és közeli barátja, a színházi rendező és testvére Emmanuel Shikaneder ágyán tett javaslatot.
- Mi van? Kérdezte Ben.
"A varázsfuvola!" - kiáltotta Lee.
"A varázsfuvola" az összes Mozart operát leginkább dobozos, "tette be Lee.
- Rendben van - felelt Arno. - És a zeneszerző számára a kreativitás új szakaszának kezdete lett. Szabadúszó zászlói üdvözölte az operát, és abban reménykedett, hogy javul a helyzet. A "Varázsfuvola" azonban Mozart legutóbbi operája volt. Kevesebb mint három hónappal később meghalt.
- Várjon egy percet! Ben megszakadt. "Lee, azt mondtad, hogy Mozart megölte Mozart, mert ebben a varázsfuvolában elengedte a titkaikat?"
"Nos, pontosan ezt gondoltam ..."
- Akkor nem értek semmit - vont vállat vonta Ben. - Ha Mozart adta a szabadkőművesek reményt jelent meg, mint egy képviselője PR, mintha, hogy miért ölte meg éppen akkor, amikor a legnagyobb szükség?
- Igaza van. Ez a hipotézis logikátlan. Egyébként ellentmond az a ténynek, hogy Mozart halála után a szabadkőművesek támogatták feleségét, Constant - mind erkölcsileg, mind pénzügyileg. - Arno Lee felé fordult: - A testvér észrevettette ezeket a ellentmondásokat a könyv kezdetén. Oliver tudta, hogy Mozart hirtelen és furcsa halálát soha nem magyarázta kielégítően.
- Talán Mozartot nem ölték meg? Ben javasolta. - Hogyan vittük el, hogy ez egy gyilkosság volt egy összeesküvés eredményeként?
"A hivatalos verzió szerint Mozart meghalt akut reumás lázban" - felelte Arno. - Sok kortárs azonban nagyon gyanakvónak tartotta halálának körülményeit. Mozart gyakran mondta, hogy hamarosan megmérgezik. Mindazonáltal a tanult emberek nem törődtek azzal, hogy részletesebben tanulmányozzák ezt a kérdést. A zeneszerző legidősebb fia, Carl Thomas Mozart azt is gyanította, hogy apja halála nem természetes eredetű. A holttestre feltűnt néhány mérgezést jelző jel. Arno vállat vont. - Az idő orvosi nyilvántartása alapján lehetetlen bizonyítani, hogy Mozart mérgeződött. Azonban a legsúlyosabb bizonyíték egy levél.
- És mi van benne? Kérdezte Lee.
- Nem olvastad el? Arnaud meglepődött.
- Olivernek egy fénymásolata volt, de égett - magyarázta Lee. - Csak néhány darab maradt.
- Apád nem mutatta meg a levelet?
- Professzor, tizennyolc éves voltam, és más dolgokat is érdekelt.
Benre pillantott.
"Látom ..." A professzor elgondolkodva megragadta az állát. - Tehát nem tudsz semmit Ra-ről, ami a levélben szerepel?
Ben emlékezett Oliver rekordjára, és megkérdezte:
- "Ra" - az egyiptomi napisten, Ra?
Lee csodálkozva bámult rá. Ben elkapta a szemét.
- A teológiát tanulmányoztam - magyarázta. - Amikor egyetemist voltam.
- Teológiát tanult az egyetemen?
"Így volt, amikor ..."
- Igaza van. A szabadkőművesség számos hagyománya és rítusa az ókori Egyiptomra nyúlik vissza. Az "Ra" ugyanakkor azt jelenti, hogy "király".
- És mi van Ra rendjével? Kérdezte Ben.
"Eredetileg Ra rendje egy kis, kevéssé ismert szabadkőműves ház volt" - felelte Arno. - Többségében a monarchia nemesek és támogatói voltak, és a név tükrözte politikai nézeteit - a "király rendjét". Ahogy a köztársasági hangulat az egykori szabadkőművészek körében nőtt, Ra rendtartó tagjai továbbra is elhagyták testvéreiket, közelebb a kormányzati erőkhöz, akik a fenyegetést a szabadkőművesség fenyegetésében látták. Ha a szabadkőművesek minden ember szabadságát, demokráciáját és testvériségét támogatták, az Ra rendje az erőszak és személyes gazdagodás álláspontján állt. Támogatták az emberek kormány általi elnyomását.
- Vagyis valami gonosz renegát - foglalta össze Ben.
- Rendben van - erősítette meg Arno. "És nagy befolyással és kapcsolattal rendelkeznek. Ra rendje számos politikai intrikációban érintett, különösképpen az osztrák kőművesség megtiltását - halálos fájdalom miatt.
- Várj - szólt közbe Li. - Ha jól értem, azt gondolod, hogy Ra megrendelése megölte Mozartot, mert énekelte a Falikarészetet a The Magic Flute operában?
A professzor szemében villogni kezdett.
"Valóban, pontosan ezt hiszem." És a levél bizonyítja, hogy Mozart jelent potenciális fenyegetést számukra. Ha a közvéleményt a szabadkőművesség javára alakíthatja, nagyon veszélyes lenne. A zeneszerző felemelkedő csillag volt, a tehetsége alig kezdett ragyogni. A "varázsfuvola" rendkívüli sikere Mozart hatalmas népszerűségét hozta. Kiemelkedő pozíciót kapott a bíróságon, és hasonlított a császárhoz. Az ellenségek azonban nem aludtak. Az ezer hétszázkilencvenedik évben a titkosrendőrség ügynökeinek többsége az Ra rendjéhez tartozott. Ra rendjének nagy mestere nem volt más, mint az osztrák titkosrendőrség vezetője - egy meggyötört gyilkos, megfogadta, hogy elpusztítja a szabadkőműveket.
Ben arra kérdezte, mi a neve, de Arno folytatta:
- Mozgás halála után három év múlva az osztrák szabadkőművesség gyakorlatilag megsemmisült. Sokan megöltek - nyíltan vagy titokban. A gyilkosság egyik leggyakoribb módja a mérgezés volt, és így kényelmesebb lenne eltávolítani valakit, mint Mozart: óvatosnak kellett lennie a hírességeknél. A kevésbé ismert embereknél sokkal kevésbé volt szertartás - például Gustav Lutze-rel.
- Ki ez? Kérdezte Lee.
- Mi történt Lutzvel? Kérdezte Ben.
- Professzor, szeretnék valamit mutatni neked. Ben felállt, és kivette a zsebéből egy műanyag tokot a CD-ről. - Nem bánod?
Az asztalhoz ment, és tegye a lemezt a meghajtóba. A számítógép életre kelt.
- Mi ez? Kérdezte Arnaud.
- Amit Oliver látott azon az éjszakán, amikor megölték - felelte Ben. - Nézd.
Ben nézte a professzort, aki nem vette le a szemét a képernyőn. A teremben az áldozatot vonszolták, és egy szörnyű előadás kezdődött. Az öregember szeme kiszélesedett, sápadt volt, és remegő ujját mutatta a képernyőn. Ben leállította a felvételt, mielőtt az áldozatot kivágták volna a nyelvből. A fagyott képen a szerencsétlen ember arcát borzasztóan torzította. A penge magasan lógott a levegőben, és a gyertyafényben csillogott. Arno a székében süppedt.
- Istenem! Meglazult, és zsebkendőjével letörölte a verejtékét a homlokáról. "Tehát igaz!"
- Mi van, professzor? Kérdezte Lee.
Mihelyt felvette a választ, az ablak mögött szétrobbantak, és a számítógép képernyőjén vérzik.