A labirintus Istene
Hangok száma: 0
Azt mondja, kedves barátom, hogy nem ésszerű, aki nem tekinti ezt a világot a szentség. Az egyik csak tükrözik a pillanatban, és megértjük, hogy minden bizonyosság vitathatatlan csak megszokásból, megfigyelhetjük őket szabályok karó vagy Vista, de semmilyen módon nem magától értetődő.
A vallások azt állítják, hogy mindaz, ami szabályozza a játékban játszott szabályokat, nem ismerhető meg, vagy csak Isten és az angyalok ismerete. De a tudomány azt tanítja nekünk, hogy mindent tudni lehet, ha a vizsgálati módszer elég finom és logikus.
Azt mondanám, hogy az összes változhatatlan tény láthatatlan, de érezheti őket, például például úgy érzem, a nap melegét a tenyeremen, amikor most ezt a levelet írom. Azt mondanám, hogy a szokás, hogy az igazságot keresik megfigyelésével vagy megállapítás oksági vakká a valódi természetét, mint az az ember, aki megpróbálja megtalálni a különbség a fényes sárga zsák és a jeges tea csak megjelenésében az elme. A világ titka világossá és érthetővé válik számunkra olyan esetekben, amikor lelkünk mélyen érintett vagy izgatott, ha csak az izgalom harmonikus. Ezekben a pillanatokban, megnyilvánulásai a szentségek, mint ha úgy érezzük, a rezgés föld alatti patak, mint amely hallottam közel Vevey, és érezte, hogy olyan közel időnként, hogy hallotta a harsogó a dagály.
Amikor az unalom, a belső üresség és az apátia miatt szenvedek, akkor fülsiketegnek tűnnek, a fejfájás megsebesít. És akkor, amikor Charlotte Injester arcára nézek, eltűnik a süketség, és hallom a föld alatti áramot a lábam alatt.
És persze, ha a vallás ebben az értelemben a teremtés rejtélye vagy a szentség közeledése, akkor nincsenek más objektumok közelebb a szentséghez, mint a nők és a hegyek ...
Eileen kisasszony félretette a gépírást, és kinézett az ablakon. Megkérdeztem:
- Hallottál már a Charlotte Injesterről?
A nővérek meglepetten ugrottak. Tina először jött elő. Miután kicserélte tekintetét a nővérével, azt mondta:
- Igen, természetesen. Fracksted gróf lánya volt.
Tétovázott, zavarban volt. Készen állt neki, Miss Eileen, kemény, majdnem temetkezési hangon, és magához szorította:
- És Lady Mary Incheater nővére, aki később Mary Glennie lett.
- Tudtad, hogy Esmond szerelmes Lady Charlotte-hoz?
Miss Tina válaszolt:
- Azt mondják, mindhárom nővér szeretője.
- Lady Mary, Lady Charlotte és Lady Maureen. Könnyen nézett a húgára. Eileen megvonta a vállát és azt mondta:
- Azt hiszem, egyébként is tudta volna. Mintha igazolná Esmondot, Tina kisasszony megjegyezte:
"Nagyon szépek voltak."
- Van portrékuk?
- Ó, igen. Romney művész három nővérének portréja széles körben ismert.
Egy kis meglepetéssel nézett rám.
- Látom?
Mindketten csendben felkeltek, és felkértek, hogy kövessem őket, elhagyva a szobát. A folyosón Miss Eileen egy pillanatra elment, majd egy hatalmas kulccsal tért vissza a kezébe. Átmentünk két nagy mahagóni ajtót. Miss Tina észrevette:
- A biztosítási ügynökség képviselői ragaszkodnak ahhoz, hogy a galériát zár és kulcs alatt tároljuk: néhány kép nagyon drága.
Eileen kisasszony kinyitotta az ajtót a kulccsal, hideg és nedves pedig kilépett a nyitott ajtóból. Megkapcsolta a fényt, és beléptünk a "galériába". Nagyon jó volt. Minden ablakot masszív függönyökkel függesztettek le, az asztalokat és széket borítóval borították. Úgy éreztem, hogy senki sem volt legalább egy éve. Miss Eileen egy kis képre vezetett, ami tisztán tisztítani kellett. De még a por sem tudta elrejteni a képen ábrázolt három arc csodálatos szépségét. Lányok fekszenek a háttérben a fák és a szökőkút. Charlotte, akinek a miniatűr portréja most láttam, azonnal felismertem: rózsaszínfehér arccal és arca ártatlanságot lélegzett. Az egyetlen dolog, ami egyesítette a nővéreket - tagadhatatlan és ennyire eltérő szépségüket. A lány, aki látszólag életben és élesen nézett ki, puddollal játszott. Csodálatos, szelíd arca volt hattyúnyakkal és rövid, majdnem fiús frizurával. Miss Tina azt mondta, hogy Mary, aki később Lady Mary Glennie lett. A legfiatalabb nőtestvérekben Maureen, aki még mindig lány volt, őszinte, nyitott és szeretetteljes volt. Nyilvánvaló, hogy természeténél fogva nagyon impulzív és közvetlen, készen arra, hogy minden szomorú történelem fölé öntse a könnyeket; egy tollal simogatta a kutyát - olyan gesztus, amely igazolja a lány gyengéd és szelíd természetét, aki megígérte, hogy valódi szépséggé válik.
Miss Tina büszkén kijelentette:
"Esmond csak harminc guinea-t fizetett Romnyának a festményért." Most öt ezer fontot kínálnak nekünk.
Megértettem, hogy Esmond szerette mindhárom nővérét. Néhány perc múlva, hogy ezeket a gyönyörű arcokat néztem, készen álltam arra, hogy kövesse Esmond vezetését. Mindegyik testvérnek volt valami titokzatos, varázslatos tulajdonsága: belső szépségük jött át, amikor hosszú és figyelmes arckifejezéssel néztek. Úgy tűnt, hogy egy lenyűgöző regényt írok mindhárom szépségről.
- Van portréja Esmondról?
- Ó, ketten vannak. Az egyik írta Reuburn, a másik pedig - a Zoffani művész.
Zoffany portréja egy kicsit mesélt nekem Esmond Donnelly-ről, az arca valahogy kifejezéstelen és inaktív volt, és nem volt létfontosságú energiája. A festmény Donnelly ábrázolták a ceremoniális tiszti egyenruhában: ő volt a képen jelentenek, véletlenül dőlve egy fa - egy fiatal férfi egy meglehetősen magas, vékony arc, beesett arca és egyenes orra megnyúlt.
A Reburnom által készített portré sikeresebb: szerény, minden igény nélkül és szinte háttér nélkül, inkább egy vázlatnak tűnt, nem pedig egy teljes, alaposan festett részletgazdag képnek. Mindazonáltal, Reuburn sikerült elkapnia Donelly arca élénkségét, kissé ferdén előre, mintha egy vicces viccet hallgatott volna. Gyönyörű arckifejezés, egyenes orr és magas arccsontok emlékeztettek Sherlock Holmesre, de Donelli nagyon érzéki szájjal beszélt, szenvedélyes természeteiről, féktelen szenvedélyeiről. E portrétól a Zoffani festménytől elfordulva láttam más tulajdonságait is: egy nehéz áll, feszített póz, egy telivér ló emlékére, fagyasztva a felvonuláson.
Amikor elhagytuk a galériát - mind a hárman hűvösnek hangzott - azt mondtam:
- Valóban úgy gondolod? - Mindketten animáltak.
- Három gyönyörű lány szerelmének története meglehetősen romantikus figurává teszi - nagyon Byronic. Milyen kár, hogy más naplói eltűntek. Van egy mélyebb és érdekesebb karaktere, mint Boswell.
Miss Tina észrevette:
- Egyszer láttam egy filmet Chopinről - olyan megható és szomorú, nagyon jól lőttem. Kiáltottam az egész képet.
- Úgy gondolom, hogy Esmondról filmet lehet készíteni.
- Sok pénzt fogunk csinálni?
- Természetesen megosztjuk veletek - mondta Tina kisasszony.
- Ismered részleteket Esmond szerelméről és a három nővérről?