A "kölcsönvett tőke" forrása
A kölcsönbe vett tőke fő elemei a bank által kibocsátott bankhitelek és kötvények. Az első elem költségét figyelembe kell venni a nyereségadó figyelembevételével. Normatív dokumentumok szerint a banki hitelek kamatát a termelési költség tartalmazza. Ezért az ilyen forrás forrás (k) egységköltsége kisebb, mint a banknak fizetett kamat:
ahol T a jövedelemadó-kulcs;
- a hitel kamatlába
A gazdálkodóktól kapott kölcsönök jelentősen eltérnek a bankhitelektől az adósságszolgálat szempontjából. A szabályozás szerint a készítmény a kamatköltségeket fizetett az ilyen hitelek már nem kapcsolódnak a termelési költségek, amennyiben a hitelező nem engedélyeket az egyes hitelnyújtási műveletek. Ezért ennek a forrásnak a tőkeköltsége megegyezik a fizetett kamattal.
Ugyanez igaz a kötvények esetében is. Először is, nem minden vállalat kötvényeket bocsát ki és azokat a nyílt piacon hozhatja, anélkül, hogy attól tartana, hogy a kötvények nem lesznek keresettek. Másodszor, ennek a forrásnak a költsége sokkal sztochasztikusabb a bankhitelekhez képest.
A kibocsátó pozíciójától a "kötvényhitel" forrás értéke a jövedelmezőség mértéke (kd)
M - kötvények névértéke;
- a kötvények aktuális piaci ára;
Az újonnan tervezett kibocsátás a kötvénykibocsátás a költség kiszámítására a forrás, akkor figyelembe kell venni a hatását a lehető különbség az eladási ár a kötvények és a névleges értéket (ez utóbbi gyakran magasabb lehet, különösen, mivel a költségek kötvénykibocsátás, és eladták őket a kedvezményt feltételek).
Különösen a forrásköltség meghatározására szolgáló képlet fog megjelenni:
p - a kötvény kölcsön kamata (egy egység törtrészében);
M - a kötvény névértéke (vagy a kölcsön értéke);
- egy kötvény (vagy az egész kölcsön) elhelyezéséből származó nettó bevétel;
k - hitelkeret (évszám);
T - nyereségadó mértéke (egy egység törtrészében).
A legegyszerűbb algoritmus az előző képleten alapul. Ebben az esetben a "kötvényhitel" forrása az adózás utáni alapon számítható ki a képlet segítségével
A második algoritmus pontosabb számítást eredményez
A számítási módszertan helyzetéből leginkább helytálló a következő képlet alkalmazása:
Forrásár "elsőbbségi részvények
A tőkeköltség kiszámításának helyzete alapján célszerű a vállalat szavatoló tőke három forrását elosztani: az előnyben részesített és a törzsrészvényeket, valamint a megmaradt bevételeket.
A részvénytulajdonosok cserébe pénzeszközeiknek egy kereskedelmi szervezet részére történő átadását elvárják, hogy osztalékot kapjanak. Jövedelme számszerűen megegyezik a szervezet költségeivel az alap forrásának biztosítására. Ezért egy kereskedelmi szervezet pozíciójából egy ilyen forrás költsége megközelítőleg egyenlő a részvényesek részére kifizetett osztalék mértékével.
Mivel a névleges érték fix százalékát fizetik az elsőbbségi részvényekért, i.e. az osztalék nagysága ismeretes, akkor az "előnyben részesített részvények" forrását az alábbi képlet adja meg:
-a részvény piaci árát a felvásárlási döntés időpontjában;
- a részesedés várható árát a várható értékesítés időpontjában;
n a részesedés várható éves száma.
Ha a cég azt tervezi, hogy növelje a tőkét további kérdése elsőbbségi részvények értéke ennek forrása az alapok számítható az alábbi képlet szerint, amelyet a módosításokat a nagysága a kérdés költségeit a szervezet számára:
Ahol D - a kedvezményes részesedés éves osztaléka;
- a részvények eladásából származó nettó bevétel (a szállásköltség nélkül)