A Jevszkij bűncselekmény és büntetés regényének olvasása után az érvelésem összeállítása
Fyodor Mikhailovics Dosztojevszkij "Krimi és büntetés" regénye arra késztette, hogy gondolkodjak egy olyan ember problémáján, aki hibákat és mentális kínzásokat áthatott, és rájött az igazságra.
Érdeklődtem, hogy megismerkedjek a regény főszereplőjével - Rodion Raskolnikov - egy régi tanuló, aki nagy szegénységben él Szentpéterváron. Szeretett szimpatikusnak és kedvesnek tűnt, aki fájdalmasan érezte magát, és mindig segített az embereknek, akik még az utolsó pennyhez is adhatnak egy idegennek. Erre példa volt számomra a Marmalade házban: Rodion adományozta a fennmaradó pénzt a család elhunyt apjának temetésére. Másfelől, azzal a ténnyel, hogy Raskolnikov szokatlanul okos és tehetséges, büszke, nem kommunikatív, és ennek következtében nagyon magányos.
A regény olvasása után ellentmondásos benyomást keltettem a főszereplőről. Egyrészt Raskolnikov elmélete teljesen idegen számomra, és nem világos, alapvetően különbözik a világ megértésétől és észlelésétől. Nem szeretem, hogy a hősünk megpróbálta felmagasztalni magát mások fölött, hisz abban, hogy képes dönteni az emberek sorsáról, idegen neki. Én, mint hinni ember, úgy vélem, hogy senki sem rendelkezik jogaival, hogy az emberektől elvegye az életet. Másrészt megértem a hősünket. Végtére is minden ember hajlamos hibákat követni, értelmetlen ötletek és célok hatására. És ez nem meglepő, mert ilyen tapasztalattal rendelkezik, hogy valaki megtanulja megismerni önmagát és a körülötte lévő világot. És az, aki nem csak a hibáit tudta megvalósítani, hanem az is, aki sikerült elérnie a helyes utat, különleges figyelmet érdemel.