8_ 8. fejezet
A népesség egyensúlya a "ragadozó-ragadozó" kölcsönhatás révén érhető el. Például vaddisznóhelyeken vaddisznókon. Ha a nyulak száma alacsony, mindegyikük elegendő táplálékot és menedéket talál, vagyis az áldozatok környezetének ellenállása alacsony, és számuk nőtt a jelenlét ellenére. Azonban, ahogy a nyájak lakossága nő, a rendelkezésükre álló élelmiszerek és menedékhelyek száma csökken. Az állatok bõsége megkönnyíti a vaddisznó vadászatát és a fiatalok táplálását, számának növekedése elkezdõdik, a nyájak száma csökken, ismét számukra az élelmiszerek és a menedékhelyek száma növekszik. Egy ilyen modell magyarázatot ad a táptalaj körül megfigyelt nyúl és hiú populációk populációjának időszakos ingadozásaira.
De a nagyméretű ragadozók ritkán vannak a legfontosabb ellenőrző tényezők, fontosabbak a paraziták (patogén protozoák, gombák, baktériumok, vírusok), amelyek fenntartják az egyensúlyt, mint a ragadozók. Amikor a nagy ragadozók népsűrűsége növekszik, a paraziták és hordozóik, például a vérszívó rovarok könnyen megtalálják az új áldozatokat, és halálos áldozataik növekednek. Ha ez utóbbi sűrűsége alacsony, a paraziták eloszlása nehéz, az érintettek száma csökken és a gazdaszervezetek száma visszaáll. Az élelmiszerláncban minden szervezet számos parazitától és ragadozóktól függ. Következésképpen az egyensúly és a természetes ellenségei közötti egyensúlyról beszélünk. Komplex láncban sokkal stabilabb és kevésbé hajlamos a hirtelen ingadozásokra, mivel a természetes ellenségek más élelmiszerforrásokra (más fajokra) váltanak át. Így a fentiek azt sugallják, hogy a fajok sokfélesége biztosítja az ökoszisztémák stabilitását.
A "ragadozó-ragadozó" és a "gazda-parazita" rendszerek egyensúlya nem fordul elő automatikusan, hanem több millió év alatt alakul ki. Ez idő alatt az ezekbe a kapcsolatokba lépő fajok alkalmazkodnak egymáshoz és környezetükhöz úgy, hogy a természetes ellenségek ne pusztítsák el teljes mértékben az áldozat lakosságát, és természetben az ökoszisztémák stabilitását figyelik meg.
Kérdések az önkontrollhoz
1. Mik a közösségek változásának jellemzői?
2. Mi az "öröklés"?
3. Az elsődleges öröklés másodlagos eltérései.
4. Az úgynevezett "csúcspontképződés" ("csúcspont")?
5. Mutassa be az öröklések sorát. Milyen feltételek mellett keresik a xeroszereket és a vízgyűjtőket?
6. A különböző fajok szerepe azonos a közösségben? Hogyan osztoznak a közösségben a fajok az általuk ellátott feladatokkal?
7. Sorolja fel az öröklésfejlesztés fázisait.
8. Az öröklésfejlesztés fázisaiban hogyan alakult a közösség összetett struktúrája?
1. Közösségek változása időben (F. Clements szerint)
2. A visszatérő alklíma bekövetkezik:
a) ugyanazokkal a jogsértések állandó ismétlésével
b) a következő szakasz diaszporainak hiányában
c) bármely tényező állandó befolyása alatt
3. A fenntartható, önmegújító közösség, amely az öröklést teljesíti:
4. Jelölje meg a képen lévő nem-aktuális tározó túlgördülésének lépéseit, és adja meg a hiányzó neveket:
5. A közösségek változása, amely egy vízbázisról indult:
1. A xeroszeretet nevezik:
a) közösségi változás, kezdve szilárd hordozóval
b) a közösségek változása, a mezofil szubsztráttól kezdve
c) közösségi változás, kezdve a tőzeg szubsztrátummal
2. A mohák növekedése a kertben levő kerítésen:
a) elsődleges öröklés
b) másodlagos öröklés
c) endogén öröklés
3. A közösség részletes szerkezete:
a) az élő szervezetek sokféleségének növelése, a kölcsönhatások komplexitásának növelése
b) az élő szervezetek sokféleségének csökkenése, kölcsönhatásuk egyirányú kialakulása
c) a közösség szétdarabolása különálló, viszonylag autonóm szerkezeti blokkokba, "sejtek"
4. Mi az egyensúly az ökoszisztémák között?
a) dinamikus egyensúly ("stabil egyensúlyhiány" Vernadszkij és Bauer szerint)
b) egyenlő egyensúlyt az anyagok és az energiaáramlás beáramlása és kiáramlása között
c) a fogyasztók, a termelők és a bomlástermelők egyenlő aránya az ökoszisztémában
d) egyenletes egyensúlyi viszony az ökoszisztémában előforduló folyamatokban
5. Faj - közepes formázási feltételek más közösségben élő fajokhoz: