Transzformációs nyelvtan
Transzformációs nyelvtan - az egyik elmélet természetes nyelvi leírás azon a feltételezésen alapul, hogy a teljes körű javaslatok bármely nyelv leírható révén bizonyos módosításokat vagy átalakításokat egy bizonyos sor alapvető javaslatokat. A 50-es évek elején Naumom Chomsky (Noam Chomsky) kifejlesztette. és fejlesztették a korai munkák Zelig Harris (Zellig Harris), az elmélet transzformációs nyelvtan jelenleg szinte az egyetlen széles körben tanulmányozott és alkalmazott nyelvészeti modell az Egyesült Államokban. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a kapcsolat a lehetőségét, hogy egy másik értelmezése a legtöbb központi gondolatát ezt az elméletet, ezen belül jelenleg több konkurens változatok, amelyek azt állítják, hogy „helyes” értelmezése transzformációs nyelvtan. Néha a transzformációs nyelvtant generatív nyelvtannak is nevezik.
Szintaktikai és szemantikai szabályok
Az átalakulás elméletének központi ötlete az, hogy bármely nyelv felszíni formái - mondatai - a több moduláris alrendszer közötti kölcsönhatás eredménye. Az átalakulás grammatikájának legtöbb változata feltételezi, hogy a teljes szám két alapvető alrendszere a szintaktikai szabályok (korlátozások) és a szemantikai szabályok egy csoportja. Szintaktikai szabályok meghatározzák a megfelelő elrendezése a szavak mondatok (pl a javaslat „John megeszi a fagylalt” rendesen, mert ez képezi a főnév kifejezés „John”, majd közvetlenül utána az igei vagy állítmány „megeszi a fagylalt”). A szemiantikai szabályok felelősek a szavak konkrét elrendezésének helyes értelmezéséért egy mondatban (például: "Will John enni a fagylalt" kérdés).
A szintaxisszabályokat tovább lehet osztani egy alapvető nyelvtanra, amely egy sor alapvető mondatot és egy transzformációs szabályt hoz létre, amely lehetővé teszi, hogy alapmondatokon alapuló mondatokat vagy felületi struktúrákat hozzon létre. Van még egy olyan szabályrendszer is, amely a felszínes struktúrák alapján határozott hétvégi mondatokat hoz létre.
A transzformációs szabályokat arra tervezték, hogy leírják a szisztematikus kapcsolatokat egy mondatban, például:
· Az aktív és passzív ajánlatok közötti különbségek
· A mondatban szereplő globális kapcsolatok (például a "Mit fog John enni" mondat között, amit eszünk?
· A mondat ugyanazon formájából eredő, két különböző alapmondatból eredő kétértelműség (például a "Repülő repülőgépek" kifejezés alatt egyaránt lehet melléknév és fő ige)
A "János meg fogja enni a fagylalt" alapmondatot a szintaktikai szabályok egyszerű szettjével hozhatja létre, majd az átalakulási szabályok alkalmazására építsen egy származtatott kérdést: "Will John enni a fagylalt". A transzformációs szabályok egy másik szekvenciája segítségével passzív mondatot építhet: "Lehet, hogy John a jégkrém elfogy." Az utóbbi esetben azt látjuk, hogy a mondathoz új elemeket és elemeket adtak hozzá, és a régi mondatelemek helye és formája megváltozott.
Alapvető nyelvtani szabályok
A kimeneten: alapvető (mély) szerkezetek ® Szemantikus értelmezés (jelentése)
A kimeneten: felületi struktúrák
Kimenet: audio előadás
A transzformációs nyelvtan általánosabb ábrája a fenti ábrán látható. Ebben a vizsgálatban részletesen megvizsgáljuk (a fonológiai komponens kivételével) a transzformációs nyelvtan egyik változatát, az úgynevezett 1960-as évek standard elméletét.
Az alapvető szintaktikai jellemzőket a közvetlen komponensek nyelvtana írja le, a legegyszerűbb esetben a környezetfüggetlen nyelvtantól. Ez a nyelvtan a következő szabályokkal rendelkezik:
4) NP ® meghatározó név
5) Kiegészítő ® lesz
7) Determiner® a
8) Noun ® fagylalt
Az első szabály szerint a mondat (S) egy névleges csoport (NP), majd a kisegítő ige (Aux), majd az igecsoport (VP). A nyíl "is" vagy parancsként értelmezhető "helyettesítse az S karaktert az NP Aux VP sorozattal". Hasonlóképpen, a második szabály, hogy az ige csoport egy ige, majd egy főnév gruppa.Trete és negyedik általában főnév kifejezés, mint egy tulajdonnév vagy a meghatározó (meghatározó szó). Az utolsó öt szabály lexikális; valódi szavakat írnak be, például "".
A "fagylalt" típusú szimbólumokat terminális elemeknek nevezik, mivel sohasem jelenik meg a szabályok bal oldalán. Szabályokat nem lehet alkalmazni rájuk; rájuk, ahogyan a szabályok minden intézkedése véget ér. Minden más szimbólum, mint például az S, NP, VP, Name és mások, nem terminálisnak tekintendő.
A nyelvtan minden szabályát összefüggés-függetlennek nevezik, mivel lehetővé teszik, hogy a nyíl bal oldalán bármennyi karaktert szabadon helyettesítsen a nyíl jobb oldalán. Formális szempontból a környezetfüggetlen szabályok csak egy, a nyíl bal oldalán lévő, el nem választható szimbólumot tartalmaznak, például S, NP vagy VP.
Annak érdekében, hogy alapszintű szintaktikai attribútumot generálhasson, alkalmaznia kell a nyelvtani szabályokat, kezdve az S szimbólummal, és addig, amíg szabályokat nem lehet alkalmazni. Ezt a folyamatot leírónak nevezzük, mert az S szimbólumból új szimbólumkészlet keletkezik. A származtatási folyamat eredménye a következő:
Rendszerint a fentiekhez hasonló szabályrendszereket bővítésnek vetik alá annak érdekében, hogy kizárják a hülyeség kialakulásának lehetőségét, például "A fagylalt evett" vagy "John vette". Ehhez az úgynevezett környezetfüggő szabályok kerülnek bevezetésre, amelyek meghatározzák azt a kontextust, amely jogosítja fel a nem terminális szimbólumokat a terminálok helyettesítésére. Például az V. szimbólum csak akkor helyettesíthető a "vett" igével, ha az NP objektum jobbra van. Egy másik példa: az "enni" ige csak az animált főnév után használható, amely a környezetfüggő szabályokat hangsúlyozza. Meg kell jegyeznünk, hogy az 1965-ös standard-transzformációs elméletben a kontextusfüggő lexikai szabályok a szókincs részei voltak, nem pedig az alapvető nyelvtan. A lexikai kontextus-érzékeny szabályok mellett a szótár olyan típusú következményeket is tartalmaz: "Ha egy szó a személy neve, akkor az szintén animált főnév."
A lexikális korlátozásokból és az implikált szabályokból álló szótár az alapnyelvi szabályokkal kombinálva lehetővé teszi, hogy létrehozzon egy bizonyos alapmondatot. Korábban mély struktúráknak nevezték, de később ilyen terminológiát sikertelennek ismertek el: ezek a formák nem mélyek abban az értelemben, hogy ezek a legegyszerűbbek és oszthatatlanok, és nem értelme mélyebb; Következésképpen úgy döntöttek, hogy elhagyják ezt a terminológiát.
A blokkdiagramnak megfelelően az alapszerkezeteket továbbadják a transzformációs komponensnek, ahol nullától több transzformációig használható további mondatok létrehozására; Az eljárás kimenetén egy felületi struktúrát kapunk, amely már normális mondatként is kimondható. Ha az átalakítási szabályok egyikét sem alkalmazzák, akkor a felszíni szerkezet megegyezik az alapbeállítással. Ez általában egyszerű narratív mondatokkal történik. Ha az átalakítási szabályok még mindig alkalmazásra kerülnek, akkor új szintaktikai jeleket állítanak elő, például: "Will John enni a fagylalt".
Egy példa a transzformációs szabályok szolgálhat átalakulás létre kérdő mondat szintaktikai funkciót, amely felírható X wh Y, ahol X és Y - minden olyan karaktersorozatot a szintaktikai attribútumokat, és wh - - olyan kifejezések kezdődő wh, például „aki” , "Mi" vagy "milyen jégkrém": ennek az átalakítási szabálynak az a célja, hogy áthelyezi az elemet a mondat elejére. Ha megteszi a szintaktikai, megfelelő javaslatokat „John eszik, amit” az a része, amely megfelel „John megeszi” egyenlő lenne az X, „mi” - wh, és az üres szekvencia - Y. Ebből arra lehet következtetni, hogy ez az átalakulás végbemehet . Ha a mondatot a kezdetektől fogva mozgatjuk, akkor megkapjuk a "Mi John eszik". A kapott szintaktikai attribútumnak, nevezetesen a szubjektum inverzének - egy kiegészítő ige alkalmazásával - megkapja a kérdést: "Mit fog John enni?". Megjegyzendő, hogy az átalakítási szabályok csak teljes mondatokra vonatkoznak.
Hagyományosan a szerkezeti leírásokat és a strukturális változásokat rögzítik sorrendi számok és megfelelő bejegyzések hozzárendelésével a szabály elemeihez. A mi esetünkben a szabály, amelyet a következőképpen fogalmazunk meg:
Strukturális leírás: (X, wh, Y)
Strukturális változás: (2,3,1)