Hogyan lehet növekedni a hitben és szent életet élni - prédikálni - a vallás híreinek keresztény nézete

Hogyan lehet növekedni a hitben és szent életet élni - prédikálni - a vallás híreinek keresztény nézete
„És monda az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe, és az alvás, és fölkel éjjel és nappal; a mag sarjad és nő, ő nem tudja, mert a föld termel önmagában, először füvet, azután kalászt, azután teljes kiőrlésű a kalászban „(Mk 4 :. 26-29).

Mivel a parasztnak elő kell készítenie a talajt a vetéshez, az igazságtanítónak az ember szívében kell előkészíteni a talajt. Meg kell látogatnia a magot, de csak Isten ereje tud lelki életet teremteni. A magvak csírázása a szellemi élet kezdetét jelképezi, és a növény fejlődése a keresztény növekedés szimbóluma.

A növekedés nélküli élet nem a természet világában, sem az Isten kegyelmében van. A növények csendesen és észrevehetetlenül a szemek felé fejlődnek. Hasonlóképpen lelki növekedés is van. Lelki életünk tökéletes lehet a növekedés minden szakaszában, és közben tovább halad előre és felfelé az Isten céljainak megvalósításában. A szentség az élet minden kérdése.

A paraszt magvakat vet, és gondoskodik annak növekedéséről, hogy bőséges betakarítást érjen el. Tehát Krisztus az ember szívében akar reprodukálni magát. A keresztény élet célja, hogy elősegítse a gyümölcsöt, vagyis Krisztus jellegének újratermelését az életünkben, hogy megosszuk az igazságot a közelben.

„Amikor a gyümölcsöt termett, azonnal hozza a sarló, mert az aratás elérkezett.” A szenvedélyes vágy, hogy Krisztus várakozik az egyházát. Amikor Krisztus jellemét teljesen jelenik meg népét, azért jött, hogy hívják őket a saját.

Minden keresztény lehetőséget kapjon, hogy ne csak a jövő a mi Urunk Jézus Krisztus által, hanem megközelíteni ezt az ünnepélyes pillanat (lásd. 2. Pét. 3:12). Ha mindenki fogja vallani-fúj az Ő nevét viselő gyümölcs az ő dicsőségére, hogy milyen gyorsan az egész világ vetni a magot az Evangélium (Krisztus példázatai, 69. o.).

A szellemi növekedés természetes következménye Krisztus szívében való tartózkodásának. Ha Ő bennünk él, szükségszerűen reprodukálja az Ő jellemét az életünkben.