Catalina - moem somerset, oldal
A LEGÚJABB REFERENCIÁK A KÖNYVEKRŐL
Egy fantasztikus könyv. Nem szeretem csak a nácikat.
Olvastam minden könyvet! Egy nagy ember radikálisan megváltoztatta az életemet.
HASZNOS KÖNYV. Kár, hogy kevés ember van Oroszországban, akik olvasták.
RANDOM MUNKA
Nincs szükség szavakra. Mindent meg fogsz érteni,
Amikor a nap bejön az ablakaiba,
Amikor a hideg szürkületben a tél
Hirtelen kegyetlen emlékezetben megsebesítette a szívét.
A felhők árnyékában rejtőzik,
Ahol a leprások is meggyógyulnak.
De a halott lombozat, mint az Istenek bosszúja,
Mint egy kísértet, az álmatlan éjszakákban.
A régi fájdalom eltemetéséhez >>
Szeretné, hogy itt jelenjenek meg a munkád vagy a kedvenc rímed? adj hozzá!
Kivonat: Az utolsó regénye, a híres angol író, William Somerset Maugham (1874-1865), „Catalina”, írta 1947-ben, azt mondja a történet egy lány, egy nyomorék, ami elképesztő, miután találkozott a titokzatos idegen, hogy meggyógyult, és megállapította, az öröm az életben. A hősnő azonban még sok veszélyes akadályt még nem tudott legyőzni, mielőtt a sors boldogságot és békét adott volna neki.
A templom kápolnájában a karmelita kolostor szomszédságában a leánygondozó erőteljesen imádkozott a szent lány előtt. Végül a mankóra támaszkodva térdre emelkedett, és kinyílt a kijárat felé. A templom hűvössége és szürkülete után a fényes napfény egy pillanatra elárasztotta. Megállt, és körülnézett az üres téren. Zárt redőnyök a házak ablakán. Teljes csend. Mindenki elhagyta a vendégeket, sőt még a kutyákat is hallotta. Úgy tűnt, a város meghalt. A lány szeme egy kétemeletes házban állt, más házak közé rakódott, és reménytelenül felsóhajtott. Az édesanyja és Domingo bácsi, aki velük együtt élt, szintén elment a püspökhez, és megígérte, hogy csak a bikaviadal után tér vissza. A lány teljesen egyedül és mélyen boldogtalan volt. Menj haza nem akar, ő leült a lépcső tetején a lépcső vezet az ajtó a templom a tér, kikövezve burkolólap, mellé vannak rakva a mankót és sírni kezdett. Aztán a bánat túlterhelt, hirtelen lefelé fordult, és könnyekbe törtek. Ugyanakkor megérintette a mankót, és a keskeny és meredek lépcsőn csörgedezett. Ez volt az utolsó szalma. Most le kellett csúszni, és a bénult jobb lábát húzta, mivel nem tudott mozdulni nélkül. És a lány továbbra is sóhajtott. Hirtelen édes hangot hallott:
- Miért sírsz, gyermekem? Megrémült, meglepetten felemelte a fejét, miközben nem hallotta a közeledő lépéseket. A közelben egy hosszú, sarkú nő állt, kék esőkabát. Úgy tűnt, éppen felbukkant a templomból, de a lány maga is kijött onnan, és tudta, hogy mellette nincs senki. Az idegen visszadobta a kaput, és a lány úgy döntött, hogy tényleg elhagyta az egyházat, mert a nőknek tilos volt egy meztelen fejű istenség házában lenni. Fiatal, talán magas a spanyol, nem egy ránc a szem alatti sötét, sima és puha bőr, a haj, osztva középen szétnyílt, hátsó elfogtak egy egyszerű szalagot. Vékony jellemzők és kedves megjelenés.
A szövegben szép idézet volt? Adja hozzá az idézetek gyűjteményéhez!