A kötelesség mint az erkölcsi törvény követelménye
A kötelesség, mint a kötelesség, az erkölcsi törvény szankciója. Az erkölcsi törvény követelményei elengedhetetlenek. Az ember nem tud segíteni, de rájön, hogy a szívében írt erkölcsi törvény objektíve tisztességes és megköveteli a teljesítést. Az erkölcsi követelmények teljesítésének szükségességét az ember kötelezi erkölcsi kötelességként. A tartalom szerkezete szempontjából a feladat három lényeges elemet tartalmaz.
- Tudatosság az erkölcsi törvény követelményeiről.
- Az erkölcsi törvény követelményeinek tiszteletben tartása.
- Belső önérvényesítés az erkölcsi törvények követelményeinek teljesítéséhez.
Ennek a három összetevőnek a fő célja az önfegyelem az erkölcsi törvények követelményeinek teljesítése, mivel ez adja a feladatokat a belső erőnek és értéknek. A kötelesség tudata egyesíti az egyén erkölcsi erejét, és az adott pillanatban és ebben a helyzetben az adott személlyel szembeni konkrét feladat teljesítéséhez irányítja őket. Az erkölcsi tudatosság legfontosabb megnyilvánulásaként a kötelesség vezet egy személyt a jó és az erkölcsi tökéletesség aktív megvalósításához.
A fent említett rendelkezés, miszerint az adósság, mint az adósság, az erkölcsi törvény szankciója, felvetette a természetes kérdést, hogy milyen alapvető különbség van a kötelesség és a kötelesség fogalmai között. Első pillantásra a kötelesség és a kötelesség, mint kétféle erkölcsi tudatosság, úgy tűnik annyira azonosnak, hogy nehéz megragadni a vonalat, amely elválasztja ezeket a fogalmakat. Azonban a valóságban tényleges különbség van a vám és a vám között. Az adósság mindig azt jelenti, hogy valamilyen jó ügyért fizetni kell. Az erkölcsi tudatosság ebben az esetben emlékeztet arra a tényre, hogy az általuk nyújtott javak érdekében kölcsönös előnyök, szolgálat vagy adomány útján válaszolni kell. Például, hogy teljesítsen egy erkölcsi kötelességet az ápoláshoz, azt jelenti, hogy hűséget ad nekik azokért az előnyökért, amelyekben az ápolás gondoskodik a honvédelemről a polgári jólétről. Az erkölcsi kötelesség teljesítése alapvetően eltérő helyzetben történik. Itt már nincs erkölcsi kártérítés egy olyan személy számára, aki kötelezettséget vállal kötelezettségek ellátására. Például egy koldusnak vagy idegennek való kegyelem megadása, akinek találkozása episzódikus jellege miatt kizár egy olyan konkrét adósságot, amely csak a korábbi kapcsolatok történetén alapulhat, kizárólag az erkölcsi kötelesség tudatában diktál. Az erkölcsi kötelesség ebben a helyzetben szigorúan szólva kizárt. A kötelességről itt nem az erkölcsi, hanem csak metafizikai szempontból beszélhetünk, abban az értelemben, hogy minden ember - ahogy Dosztojevszkij írta - szörnyű adóssággal van Istenben, és ezért arra kell törekedni, hogy jó cselekedeteket hajtson végre.
Az erkölcsi kötelességek által előírt erkölcsi kötelességek mellett az élet különféle hivatalos, családi és állami feladatokat ró az emberre. A teljes feladatkör teljesítése nehézségeket okozhat az úgynevezett "konfliktusok" formájában.
A feladatköri konfliktus olyan helyzetben következik be, amikor egy személy két vagy több feladat elvégzésével szembesül, míg egy valódi lehetőség arra késztet, hogy csak az egyiket mások kárára lehessen végrehajtani. Ebből következik, hogy minden embernek arra kell törekednie, hogy elkerülje az ilyen helyzeteket, amikor csak lehetséges. De ha egy ilyen helyzetben még mindig ott van a parancsára személy független körülmények között megköveteli a megfelelő erkölcsi irányultság, hogy képes legyen megkülönböztetni a fő, magasabb vagy közvetlen felelősségét a feladatait, amelyeket figyelembe kell venni a másodlagos. Azt is szem előtt kell tartani, hogy nem csak valós, hanem képzeletbeli kötelezettségek ütközhetnek. Képzeletbeli ütközések történnek, amikor a valódi erkölcsi értékek helye képzeletbeli értékekbıl származik, például méltóság helyett becsület vagy arrogancia helyett. Itt is nagyon pontosnak kell lenni ahhoz, hogy képes legyen megkülönböztetni az igazi erkölcsi értékeket a képzeletbeli és a hamis értékektől.
Az erkölcsi felelősség a személy belső jelentése mindazért, ami hajtása, döntései és konkrét akciói területén történik.
Egy személy tudatában az ő "én" az ő szabadsága az ő erkölcsi választás. Az erkölcsi választás értékelése a méltóság és a szabadság fogalmai tekintetében. A tökéletes ok értékének meghatározása. Az ő erkölcsi következményeinek tapasztalata a lelkiismeret részéről történő jóváhagyás vagy bizalmatlanság formájában.
Az erkölcsi felelősség mélysége minden egyes esetben az egyén által tapasztalt helyzet és az egyén szerepének és helyének jelentőségétől függ. Általánosságban elmondható, hogy az erkölcsi felelősség tudatában, mint az erkölcsi tudatosság minden más formája, növekszik és formálódik az egyén fejlődésének és formálásának folyamatában.