A gyomor érzékelése az orron keresztül
· 60 ml-es fecskendő a katéter csúcsával
· Egy csésze vizet szalmával.
· A hátul ülve vagy fekve
· Mérje meg a tapintó hosszát az ajkakról a fülcimba és az első hasfalra úgy, hogy a szonda utolsó furata a xiphoid folyamat alatt legyen. Ez megfelel annak a távolságnak, amelyre a szondát be kell illeszteni.
• Helyezze a szonda csúcsát a jégtálcába, hogy nehezebb legyen.
· Alaposan terítse a zsírra a szondát.
• Kérje meg a beteget, hogy döntse meg a fejét, és óvatosan helyezze be a tapintót az orrlyukba.
· A szondát a hátsó falon nyomja a torokba, és javasolja, hogy a beteg lenyelje, ha lehetséges.
· Mihelyt lenyeli a szondát, győződjön meg róla, hogy a beteg jól beszélhet és szabadon lélegezhet, majd óvatosan nyomja a tapintót a megjelölt hosszúságig. Ha a páciens képes lenyelni, felajánlja neki, hogy vizet itasson egy szalmából; amikor a beteg lenyeli, óvatosan nyomja be a szondát.
• Gyõzõdjön meg róla, hogy a szonda megfelelõ helyzete a gyomorban körülbelül 20 ml levegõvel befecskendezõdik egy fecskendõn keresztül a katéter csúcsával, miközben hallja az epigastrikus zónát. Nagy mennyiségű folyadék izolálása a szondán keresztül megerősíti az utóbbi helyét a gyomorban.
• Óvatosan csatlakoztassa a tapintót a páciens orrához tapasztva, ügyelve arra, hogy a tapintó ne nyomja meg az orrlyukát. A szondát folyamatosan kenni kell, hogy megakadályozza az orrlyuk sérülését. A folt és a biztonsági tű segítségével a tapintó csatlakoztatható a páciens ruházatához.
· A szondát 4 óránként 15 ml izotóniás sóoldattal öntse.
· Ellenőrizze a gyomor pH-ját 4-6 óránként és állítsa be antacidokkal pH-nál<4.5.
· Ellenőrizze a gyomor tartalmát, ha a szondát enterális táplálásra használják. Használjon mellkasi röntgenképet, hogy ellenőrizze a szonda helyes helyzetét, mielőtt az enterális tápláláshoz használná.
7. Komplikációk és azok eliminációja:
· Általában a szonda nagy kaliberével van összekötve.
· A tabletták lenyelése vagy kis vízzel vagy jégporral járó hatások megkönnyebbülhetnek.
· Kerülje az aeroszolok alkalmazását anesztetikumokra, mert hányás reflexet okozhatnak, és különösen kiküszöbölik a légzőrendszer védő mechanizmusát.
· Megakadályozható a szonda jó kenésével és a tapintóval úgy, hogy ne nyomja meg az orrlyukát. A szondának mindig vékonyabbnak kell lennie, mint az orrlyukak lumenje, és soha ne ragaszkodjon a beteg homlokához.
· A szonda pozíciójának gyakori megfigyelése az orrlyukban segít megelőzni ezt a problémát.
· A szonda tartós használatával fejlődik ki.
· Távolítsa el a tapintót és helyezze egy másik orrlyukba.
· Ha szükséges, antibiotikum kezelés.
A szonda belép a légcsőbe:
· Légúti elzáródáshoz vezet, amelyet könnyen diagnosztizáltak a betegnek, konzervált tudattal (köhögés, képtelen beszéd).
• Mielőtt az enterális adagolószondát használná, végezze el a mellkas röntgenvizsgálatát, hogy ellenőrizze a szonda helyes helyzetét.
Általában enyhe, önkorlátozó vérzést mutat a felső gasztrointesztinális traktusban.
· A megelőzés a gyomor pH értékének 4,5-nél történő fenntartásával állítja elő az antacidákat a szondán keresztül, intravénásán blokkolja a H2-receptor blokkolókat. A szondát a lehető leghamarabb el kell távolítani.
Általában megáll.
· Ha folytatja, távolítsa el a szondát és határozza meg a vérzés forrását.
A SZÍV BEVEZETÉSE A ROTH KÖZÖTT
Az orogasztrikus (OG) próbák bevezetésének jelzései megegyeznek az NG-próbákkal. Mivel azonban az OG-próbákat általában rosszul tolerálják a konzervált tudattal rendelkező betegek, intubált betegek és újszülöttek esetében alkalmazzák őket.
· A gyomor akut kitágulása.
· A vékonybél akadályozása.
· A felső gasztrointesztinális traktus vérzése.
· A nyelőcső vagy a gyomor legutóbbi sebészete
· 60 ml-es fecskendő a katéter csúcsával.
· Mérje meg a tapintó hosszát az ajkakról a fülcimba és az első hasfalra úgy, hogy a szonda utolsó furata a xiphoid folyamat alatt legyen. Ez megfelel annak a távolságnak, amelyre a szondát be kell illeszteni.
· Nagy mennyiségű kenőanyagot kell felhordani a szondára.
· Mivel az orogasztrikus próbákat használó betegek rendszerint nem képesek megkönnyíteni az eljárást, a próbát a páciens szájába kell helyezni, és visszafelé kell irányítani, amíg a szonda csúcsa a nyelőcsőbe jut.
· A szondát lassan és egyenletesen vigye előre. Ellenállás esetén állítsa le és távolítsa el teljesen a szondát. Ismételje meg az előző bekezdést.
· Ha a szonda jól mozog, kis ellenállással, folytassa az injekciót addig, amíg az előre mért távolságot el nem éri. Az együttes rezisztencia, hányás, homályos látás vagy hipoxiás állapot esetén a tüdőbe való hibás tapintást jelez.
· Ellenőrizze a megfelelő helyen a szonda a gyomorban bevezetésével mintegy 20 ml levegőt a Power injektor és egy tip-katétert vyslu-Sivaya ahol a gyomortáji területen. A szonda helyes elhelyezkedését a gyomorban is megerősíti a nagy mennyiségű folyadék szívása.
· Ellenőrizze a gyomor tartalmát, ha a szondát enterális táplálásra használják. Használjon mellkasi röntgenképet, hogy ellenőrizze a szonda helyes helyzetét, mielőtt az enterális tápláláshoz használná.
7. Komplikációk és azok eliminációja:
A farynum diszkomfort és hányás lényegében kizárja a kimerültségi próbák használatát a tudatos és szorongásos betegekben.
A szonda belép a légcsőbe:
· A helyes elhelyezést a nyelőcsőben rendszerint megkönnyíti a szonda előrehaladása. Minden ellenállás a légcső intubációját vagy a szondat a garatba csavarja.
• Az enterális táplálás megkezdése előtt a mellkas röntgenvizsgálatával igazolni kell az oropharyngealis szondának megfelelő helyzetét.
Általában enyhe, önkorlátozó vérzést mutat a felső gasztrointesztinális traktusban.
· A megelőzés a gyomor pH értékének 4,5-nél történő fenntartásával állítja elő az antacidákat a szondán keresztül, intravénásán blokkolja a H2-receptor blokkolókat. A szondát a lehető leghamarabb el kell távolítani.