Víz és sók felszívódása
A víz elkezd felszívódni a gyomorban, de mivel gyorsan belélegzik a bélbe, a fő abszorpciója az utóbbiban fordul elő. Így az abszorbeált víz bejut a vérbe.
A víz és az ásványi sók létfontosságúak a szervezet számára, de minden évben egyre tiszta víz jut egyre nehezebbé. Az egyik egyszerű lehetőség a palackozott víz szállításával. Ez lehetővé teszi, hogy folyamatosan inni tiszta vizet, anélkül, hogy vesztegetne időt a befogadáskor.
A bélből felszívódó anyagok többsége vizes oldatok formájában kerül a vérre és a nyirokbe. Ha az oldott anyag gyorsan felszívódik, az oldat hipotóniásvá válik, és a bélből származó víz túl gyorsan eltávozik. Ha az oldott anyagok felszívódása lassú, akkor a vizet a bélben a sók tartják meg, fenntartva az ozmotikus egyensúlyt a vér és a bél tartalma között. Például egy xilóz izotóniás oldatából (4,5%) a víz egy óra elteltével nem felszívódik, bár a cukor körülbelül fele eltűnik ebben az időben. A bél lumenében gyorsan nagy mennyiségű víz távozik, és a bél tartalmának térfogata nő. Ez azt mutatja, hogy még izotóniás oldatokkal is, a víz nem szívódik fel, ha az abban feloldott anyagok (ebben az esetben xilóz) lassabban jutnak a vérbe, mint a vér sói a bélben. A leggyorsabban tehát a víz abszorbeálódik olyan anyagok hipotóniás oldatából, amelyek gyorsan diffundálnak a bélfalon keresztül.
Az alkálifémsók vérbe történő felszívódása a bélhám sejtjein keresztül történik, nem pedig az intercelluláris tereken keresztül. Minél nagyobb a diffúziós sebesség, annál hamarabb felszívódik ez az ion. A halogénezett savak sói jobban abszorbeálódnak, mint a szulfátok vagy a karbonátok.
A sók, különösen a nátrium-klorid bizonyos körülmények között a vérből a bélbe juthatnak, néha nagyon nagy mennyiségben, ezáltal kiegyenlítve az ozmotikus nyomást a bél és a vér között. A nátrium-klorid-oldat felszívódásának intenzitása növekvő koncentrációval 1% -ra növekszik. Az abszorpció megszűnik, ha a nátrium-klorid-oldat koncentrációja 1,5% -ra emelkedik. Ekkor és magasabb koncentrációban a nátrium-klorid oldat a bélsav szekréciójának kórokozójaként hat.
A kalcium-sók csak viszonylag kis mennyiségben szívódnak fel, így a kalciumtartalom nem éri meg jelentősen a vérben. Az elmúlt években kimutatták, hogy a kalcium sókat a leginkább abszorbeálják az élelmiszerből származó jelentős mennyiségű zsír egyidejű bevitelével; a kalcium és a zsírsav oldható sója képződik. Az izotópokkal végzett kísérletek során kapott tények azt mutatták, hogy a vas csak jelentős mennyiségben szívódik fel, ha a szervezetnek szüksége van rá.