Sculpture, enciklopédia a világ körül
szobrászat
A kis formájú, kisméretű kis műanyag szobor a leggyakrabban használt szobor. A kis műanyag az emberi társadalom hajnalán született, a legősibb települések ásatásai során találtak: égetett agyagból, faragványokból, csontokból és kövekből származó termékek. A kis formájú műanyagok olyan kisebb művek, amelyek több példányban készülnek és széles körű terjesztésre tervezett műfaj-háztartási témák, portré figurák stb. A kis műanyag mind a kerek szobrok, mind a domborművek munkáit tartalmazza: dekoratív medalionok, emlékérmek, gipsz. Glyptic (görög glyptike, glypho cut out) nevezik a faragás művészete drágakövek és féldrágakövek, az üveg és az elefántcsont. Faragott kövek (drágakövek) amulettként, pecsétként, díszítésként szolgáltak (Gonzaga Cameo, Kr. E. III. Század Szentpétervár, Hermitage). A finom műanyagok közé tartoznak az antik terrakotta figurák, bronz figurák, japán netsuke (a 17. századból), porcelán figurák, népi játék.
A szobrászat fő műfajai (nemzetség, faj) portré, háztartási szobor, tematikus kompozíció (kétalakú, többszörös összetételű), animalistic műfaj.
A szobrászat egyik legősibb műfaja egy portré - egy személy vagy egy embercsoport képét ábrázolja az ábrázolt személy megjelenésének, belső világának. Vannak bizonyos általánosságok ebben a műfajban: portré-karakter, amely bemutatja az ember természetes tulajdonságait; portré-típus, amely bizonyos típusú emberekre jellemző; portré-hangulat, amely egy személy érzelmi jellemzője; portré szimbólum. A szobrászat portréja a következő formákra oszlik: fej, mellszobor, fél alak, kép, ábra. A mellszobrot (francia burot, az olasz torzóból, törzsből) egy kerek szobor mellényének mellkasának nevezik. Az ókori Egyiptomban, az ókori Görögországban megjelenő, az ősi Róma művészetében élénken kifejlesztett mellszobor széles körben elterjedt a reneszánsz művészetében, 17-20 században. (Donatello, L. Bernini, Gudon, F. I. Shubin, V. I. Mukhina).
A hazai műfaj szobrászat a megszokott környezetben élő embereket mutatja, állandó foglalkozásra. E műfaj szobrászat kis vagy közepes méretű. A munkák lehetnek egy- és többszemélyes ábrák. A mindennapi témákról alkotott művek az ókortól kezdve léteznek, közel állnak a népművészethez, népszerűek a kis műalkotásokban.
Az állatok ábrázolására szentelt szobrászat műfaját animalisztikus műfajnak nevezik (a latin állatból - az állatból). Az állatorvos utal az állat művészi jellemzőire, szokásaira. A figurának, a sziluettjének, a színezõképességnek különösen jelentõs szerepe van a parkszobrában, kis mûanyagban. Gyakran a szobrászatban állatok és emberek is vannak. Az állati szobrászok a primitív közösségi rendszert ábrázolják, ők az ókori Egyiptomban, az ókori szobrában és későbbi korszakokban széles körben elterjedtek.