Ritka családi név
Közelebb a vacsorához, a személyzeti osztály vezetője csengett az ajtón. A főnök átkozta:
- Nos, ki más van? Gyere be!
A küszöbön egy pompás, keskeny ifjú volt, tétovázva a helyszínen tapogatva, és a kezében egy kockás kupakot gyűrött.
- Mit akarsz? - kérdezte a főnök.
- Jöttem ...
- Ez az öröm, sokáig várunk - c! - Sneaky vezető - Nos, nekem szükségem van rád?
A fiú pirosra fordult, és a lélegzete alatt mormolta:
- Szakiskolából, terjesztésből származom. Itt van az irány. - És átadta a döglött lapot a főnökének.
Gyorsan kinyújtott papírlapot vett két ujjal, és anélkül, hogy elolvasta volna, letette az asztalra.
- Nos, akkor mi van? Eljött dolgozni a munkaért? Gyere, szaporodj gyorsan. Hamarosan ebédelök.
Ptushnik felemelte a fejét, és mosolygott. Az első foga nem volt elég.
A vezér undorodott. Nem szerette a PTUshnikit, különösen ilyen csúnya arcokkal. Tapasztalat termelő nem bármikor elveheti a hadsereg vagy a rendőrség (mind jól tudják, hogy a szakképző iskola csak a leghírhedtebb Raspizdyai akik nem elég okos, hogy menjen főiskolára). És akkor is, ha sehol, és nem lehet elvenni, mert a környezet és aláásta a napi maszturbáció egészség, majd egy-két hónap volt rúgva, mert a teljes eltérés a cellájából. És a személyzeti osztály vezetője, hogy írjon egy hulladékpapírt, hogy kimerítse a szűkös papírt. De nincs semmi köze hozzá, mivel egy irányba került, meg kell állapítani.
- Tehát jó rockolni, tartani egy darab papírt, egy tollat és leülni, hogy nyilatkozatot írjon.
A fiú elpirult és leeresztette a szemét a padlóra. Nyilvánvalóan zavaros volt.
- Hallgatsz pártfogóként? Mi a neved, kopasz? Siess, kurva. Itt az ideje, hogy vacsorázni menjek.
- Igen, a nevem Pupkin! - kiáltotta Ptushnik a székéből ugrálva. Pupkin vagyok! Ott írták az irányt.
A főnök összecsomagolt papírt töltött be egy köteg papírból, lassan kibontotta és olvasta: "... Gr. Pupkin SI ... "
A főnök úgy fonta a szemét, mint a főtt rákot, és levegőért zihálva elszakította a nyakkendőjét. A "Pupkin" név ebben a helyzetben nyilvánvaló keresés volt.
***
A mentő orvos megvizsgálta a kanapén fekvő személyzeti osztály vezetőjét, mérte a nyomást, és egyfajta szúrással rúgta a seggébe.
- Ill, néhány napig fekszel le. Egyébként, mint a neved, a körlevélbe kell írnom.
- DRISCH. Evkukiy Anufrievich
- Jobb, és kevésbé ideges. Viszontlátásra.
Az orvos kiment a folyosóra, és óvatosan becsukta maga mögött az ajtót. Hangos, gördülő nevetés érkezett a főnök fülébe. Ki pontosan nevetett - az orvos vagy a PTushnik Pupkin - Evkuky Anufrievich nem tudta kitalálni. Az idegi nyugtató ideg elkezdett dolgozni.