Mark Twain "hogyan kell kezelni a hideg" olvasni - (rosszabb történik, csak akkor, ha te vagy
"Hogyan kell kezelni a hideg"
Rosszabb, csak akkor történik, ha találkozol egy hölgykel, akit ismer, ránéz, de nem veszi észre, és amikor észreveszi, nem tudja.
Tiszta és kifogástalan életet élni, okkal gondolom, hogy senki, aki engem ismersz, nem fogja figyelmen kívül hagyni a tanácsomat, attól tartva, hogy megtévesztem. Tehát hagyja, hogy az olvasó megpróbálja megismerni a hidegkezelés tapasztalatait ebben a cikkben és aztán követni fogja a példámat.
Amikor Virginia City leégett a szálloda „Fehér Ház”, azt elveszítették otthonukat, az öröm, az egészség és a bőrönd. Az első két említett előnyök elvesztése nem volt olyan szörnyű. Nem is olyan nehéz megtalálni a házat, ahol nincs anya, vagy testvér, vagy egy fiatal távoli rokon, aki megtisztítja a szennyest, és eltávolítja a kandallópárkányról a csizmát, így emlékeztetve, hogy vannak emberek a világon, akik szeretnek, és rólad sültek. És a veszteség az öröm, reagáltam elég nyugodtan, mert nem vagyok költő, és biztosan tudom, hogy nem lesz bánat sokáig velem. De a csodálatos egészség elvesztése és egy csodálatos bőrönd kiderült, hogy valóban nagy szerencsétlenség. Azon a napon, a tűz fogtam a brutális hideg, az oka az volt, a túlzott húzóerőt mikor fog telni tűzvédelmi intézkedések. Hiába szenvedtem, mert a tervem a tűz kiszabadítására olyan bonyolult volt, hogy csak a jövő hét közepéig sikerült befejezni.
Amint elkezdtem tüsszenteni, az egyik barátom azt mondta, hogy forró lábfürdővé tettem magam és lefeküdtem. Megcsináltam. Nem sokkal ezután a második barátom azt tanácsolta, hogy menjek az ágyból, és hideg zuhanyzással. Figyelembe vettem ezt a tanácsot is. Kevesebb mint egy óra múlva egy másik barátom biztosította, hogy a gyógyulás legjobb módja a "hideg és lázadás". Mindkettőt szenvedtem. Úgy döntöttem tehát, hogy először jó enni, majd lázas a fagy.
Ilyen esetekben ritkán korlátoztam magam a fele intézkedésekre, ezért nagyon sokat ettem. Megtiszteltetésnek tartottam, hogy aznap reggel nyitotta meg az éttermet, akinek tulajdonosa nemrég érkezett a városunkba. Miközben hideg voltam, a nő mellett állt, tiszteletteljes csendet tartva, aztán megkérdezte, hogy a Virginia City polgárai nagyon érzékenyek-e a megfázásra. Erre válaszoltam, talán igen. Aztán kiment, és levette a jelzőtáblát.
Elmentem a szerkesztőségbe, de úton jártam egy újabb karmos barátommal, aki azt mondta, hogy ha valami hideget gyógyít, akkor egy meleg sós vízzel van ellátva. Kételkedtem abban, hogy van-e még egy hely, de még mindig úgy döntött, hogy megpróbálja. Az eredmény lenyűgöző volt. Úgy tűnt számomra, hogy még a halhatatlan lelkem is kitört magától.
Amikor a vihar alábbhagyott a gyomromban, és a közelben nem volt többé olyan jó szamaritánus, azt tűzte ki, hogy mit tettek a kezdeti szakaszában a hideg: ő tartsa ismét zsebkendő, orrát fújja őket, ezért repültek szét. De aztán véletlenül találkoztam egy hölgy, aki éppen most tért vissza a felvidéki és a hölgy azt mondta, hogy azokon a helyeken, ahol élt, kevés volt az orvosok és a szükségessége miatt kellett tanulni, hogyan kell gyógyítani a legegyszerűbb „hazai bajok.” Tényleg nagyon sok tapasztalata volt, hiszen másfél évszázadot látott neki.
Fekete melaszot, erős vodkát, terpentinet és sok más bájitalt készített, és elrendelte, hogy minden negyedórán egy teljes pohárral vigye el. Csak az első adagot vettem be, de ez elég volt. Ez az egyetlen pohár lövedék tőlem, mint egy héj, minden magas erkölcsi minőségem, és felébresztettem a természetem legalacsonyabb ösztöneit. Az agyam bájitalának veszélyes akciója alatt elképzelhetetlenül gyalázatos tervek születtek, de nem tudtam megtenni őket: a kezem nem engedelmeskedett nekem.
A hidegtől elvont minden hűséges pénz gyilkos támadása, aláásta erejét, vagy biztosan ellopnák a sírokat egy közeli temetőben. Mint a legtöbb ember, gyakran tapasztalok alacsony motívumokat és ennek megfelelően cselekszem. De azelőtt, mielőtt ezt az utolsó gyógyszert vettem volna be, soha nem fedeztem fel ilyen szörnyű pusztulást magamban, és büszke voltam rá. A második nap végére készen álltam a kezelésre. Vettem még néhány megbízható gyógyszert a hideghez, és végül a nasopharynxből a tüdőbe vezette.
Szüntelen köhögésem volt, és a hangom nullára esett. Beszéltem egy basszusgitárral, két oktávval a szokásos hangnemem alatt. Elaludtam éjjel csak köhögést követően rászánni magukat, hogy a kimerültség, de amint elkezdtem beszélni álmomban, én rekedt basszus újra felébresztett.
A dolgom minden nap egyre rosszabb és rosszabb lett. Azt tanácsolták nekem, hogy inni egy közönséges gint - én ivtam. Valaki azt mondta, hogy a melaszból készült gin jobb. Én is ittam. Valaki másnak ajánlotta a gin és a hagymát. Hozzáadtam a vöröshagymát a ginbe, és egyszerre mindent elvettem - gin, melasz és hagyma. Nem vettem észre semmilyen különleges javulást, kivéve, hogy a lélegzete olyan lett, mint a keselyű.
Úgy döntöttem, szükségem van egy gyógyfürdőhelyre. Együtt kollégámmal - Wilson riporterrel - a Bigler tóhoz mentem. Elégedetten emlékszem, hogy a kirándulásunk elegendő ragyogással lett ellátva. Lovagoltak, és a barátomnak minden poggyásza vele volt, két kiváló selyem zsebkendőből és egy nagymama daguerreotype-ből. Csónakokon lovagoltunk, vadásztak, halásztak és egész nap táncoltak, éjszaka pedig köhögtem. Ilyen módon úgy véltem, hogy minden órában gyógyulni fogok. De a betegségem romlott.
Ajánlott egy nedves lap beakasztását. Mostanáig nem utasítottam el a jogorvoslat egyikét, és úgy tűnt, hogy nem reagálok rá, hogy ok nélkül álljon. Ezért beleegyezem abba, hogy a kezelést nedves lapokkal végezzem, bár el kell ismernem, fogalmam sem volt arról, hogy mi a lényege. Éjfélkor a megfelelő manipulációk alatt voltam, és az időjárás fagyos volt. Azt csupasz mellkas és a hát, vette a lapot (véleményem, nem volt kevesebb, mint egy kilométerre), áztassa a jeges vízben, majd elkezdett tekerd körbe engem, amíg nem lett, mint egy tampont, milyen ósdi tisztítani szájkosarat fegyvert.
Ez egy durva intézkedés. Ha nedves, hideg, mint jég, a szövet megérinti a meleg bőrt, a kétségbeesett görcsök csökkenti a testet - és a szájat a levegőbe fogod a halálos fájdalommal járó emberekkel. Az égő hideg áttört a mag felé, a szívverés megállt. Már eldöntöttem, hogy eljött a vége.
Young Wilson emlékezett az anekdota egy néger, aki a keresztség szertartás alatt valahogy letette a kezéből a lelkész és majdnem megfulladt.
Azonban pobarahtatsya, végül kiderült, lihegve és dühös, és azonnal átkerül a parton, vetette magát a szökőkút, mint egy bálna, és átokkal és le Dale, ez de-más idő miatt minden ilyen kibaszott hülyeségért valami színes úriember, úgy nézel ki, tényleg megfulladt!
Soha ne kezeljük nedves lapokkal, soha! Rosszabb, talán csak akkor, ha találkozol egy hölgykel, aki ismerős, és okokból tudta, hogy rád néz, de nem veszi észre, és amikor észreveszi, nem.
De ahogy már elkezdtem mondani, a nedves lap kezelése nem mentett meg tőlem egy köhögéstől, aztán az egyik barátaim azt tanácsolta nekem, hogy a mellkasomon mustárgézt helyezjek. Azt hiszem, valóban meggyógyítaná, ha nem lenne a fiatal Wilson. Az ágyhoz vettem egy mustárt - egy gyönyörű mustármagasztót, amely tizennyolc hüvelyk hosszú és hosszú volt -, és tegye úgy, hogy szükség esetén kéznél van. Young Wilson éjjel volt éhes és. Itt van a képzeletbeli étel.
Egy hét múlva a Bigler-tónál elmentem a forró Steamboat kulcsokhoz, és ott, a gőzfürdő mellett, egy csomó legmagasabb orvosi gyógyszert vettem fel. Biztosíthatták volna őket, de vissza kellett mennem Virginia Citybe, ahol, annak ellenére, hogy új italok gazdag választékát szedtem naponta, még inkább megsértettem a betegségemet a gondatlanság és a gyengeség miatt.
Végül úgy döntöttem, hogy San Franciscóba megyek, és az érkezésem első napján egy hölgy a szállodában azt mondta, hogy minden nap egy liter whiskyt kell inni. A barátom, aki San Franciscóban élt, pontosan ugyanezt mondta. Mindegyikük egy quartot ajánlott - együtt félig gallon volt. Naponta fél gallont ivtam, és ahogy láthatja, él.
Tehát, kizárólag a jóindulat érzésével vezérelve, felajánljam az összes olyan sokoldalú eszköztárat, amelyet a kínzott szenvedő figyelmébe vetettem. Hadd nézze meg magukat. Ha ezek az alapok nem gyógyulnak - akkor a legrosszabb esetben csak a következő világba küldenek.
Fordítás angolul: N. Dekhterev
Lásd még Mark Twain (Mark Twain) - Próza (novellek, versek, regények):
Képek a múltról
Úgy tűnik, hogy a folyó akkoriban már nagyon alkalmas a fejlődésre. De.
A Zagenfeld legendája, Németország
Nem szerepel a "Európában járva" könyvben. mivel a bázisban kétség merült fel.