Hogyan mérlegeljük az áruk szállítását?
Az áruk megszerzésével közvetlenül összefüggő költségeket szállítanak. A szervezet ezt a célt szolgálhatja mind a saját közlekedés, mind a közlekedési vállalatok bevonása érdekében. Az adózóknak joga van ezen nyereségadó-célú költségek figyelembevételéhez.
A tisztviselők következtetései azonban nem értenek egyet. Végül is, ha az eladó nem tartalmazza a szállítási költségeket a termék árában, akkor a vevőnek továbbra is vissza kell fizetnie ezt az összeget az ügyfélnek. És ennek következtében a szállító jövedelmet kap. Tehát a szállítás költsége is gazdaságilag indokolt. És ha ezeket a szolgáltatásokat megfelelően tervezték, biztonságosan figyelembe vehetők a nyereség adóztatásakor.
Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ha a vevőnek a szállítási költségeket nem térítik vissza, akkor a szállítónak nincs joga ezen költségeknek az adóköltség árába történő beillesztéséhez. Mivel nem arra irányulnak, hogy jövedelmet generáljanak, vagyis gazdaságilag nem indokoltak.
Az áruk szállítására vonatkozó szolgáltatások a szokásos módon hozzáadottérték-adó alá tartoznak. Ugyanakkor az adóalany - az áru eladója az adótörvény 171. és 172. cikkében foglalt követelményeknek megfelelő módon és összhangban áll a héa levonására.
Ha az árut saját szállítással szállítják, akkor ezeknek a szolgáltatásoknak a költsége külön sorban azonosítható a számlán és a számlán. Ellenkező esetben az ilyen szolgáltatások nem minősülnek külön tevékenységnek, és a vevő fedezi a szállító szállítási költségeit, a szállított termékekért fizetve. Vagyis a beszállító az ügyfeleknek dokumentumokat bocsát ki az eladás teljes összegére vonatkozóan.
Ha a vállalat a szállítási költség külön számlázza a számlát, ez azt jelenti, hogy a szállítási szolgáltatásokat hajtja végre. Az értékesítésből származó bevételek a hozzáadottérték-adó adóalapjába (az adótörvény 146. cikke) kerülnek be. Az adótörvény 164. cikkével összhangban 18 százalékos adót kell fizetni. Ha a cég 18 százalékos adókulcs alá tartozó árukat értékesít, akkor nincs gondja. A termékek értékesítésének 10% -os mértékű adóztatása esetén azonban a vállalat kérdései merülhetnek fel a hozzáadottérték-adó alkalmazási körével kapcsolatban.
Ezért ezek a költségek az általánosan megállapított eljárás szerint 18 százalékos adókulccsal járnak. Azonban a tisztviselők üzeneteikben valamilyen oknál fogva nem magyarázzák meg, szükséges-e a szállítási költség elosztása külön sorban, és eltérő árat kell alkalmazni az áruk és szolgáltatások tekintetében.
Következésképpen ebben az esetben van egy ésszerű feltételezés: ha a szállítási költség az áruk árában szerepel, akkor a teljes összeg 10 százalékos adókulccsal adózható. Bár e kérdésben nem létezik bírósági gyakorlat, elvben a vállalkozás vitás lehet az adóhatóságokkal.
Ha azonban a felek közötti megállapodás meghatározza az eladónak az áruknak az áruk vásárlására vonatkozó kötelezettségeit, akkor az önellátással kapcsolatos saját áruszállítással járó termékértékesítéshez kapcsolódó tevékenységek nem tulajdoníthatók független tevékenységnek. A Polgári Törvénykönyv 458. cikkének (1) bekezdése szerint ezek az ügyletek az eladónak a termékek átruházására vonatkozó kötelezettségének teljesítésének módját jelentik. Ebben az esetben az áruk szállítása kísérő szolgáltatás, amely elválaszthatatlanul kapcsolódik a kereskedelemmel, és nem tartozik az adóköteles jövedelemadó-adóval. Ezt a szabályt az adótörvény 346.26. Cikke 2. pontjának 5. bekezdése határozza meg.
Forrás: magazin "Moszkva könyvelő"